137395. lajstromszámú szabadalom • Munkaasztal és hozzávaló váltógép

Megjelent: 1962. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.395. SZÁM 9 38. b. OSZTÁLY — L-9467. ALAPSZÁM Munkaasztal és hozzávaló váltógép Láncos Antal, Budapest A bejelentés napja: 1944. március 16. Régi törekvés, különösen a kisipar nyomasztó szükségletei szempontjából, hogy szűk férőhelyen és korlátolt befektetéssel minél változatosabb munkasorozatot láthassunk el erőművi úton. Ezért kísérleteztek oly munkagépekkel, amelyek szerszámifejei cserélhetők. A szers'zámfejek új meg új beállítása azonban alapos szaktudást és gondot igényel, amellett csupán egymással közeli rokonságban levő szerszámok és ezek is csak nehézkesen Váltakozhatnak azonos .munkahelyen. Még hátrányosabbak az olyan, ún. egyetemes gépek, amejlyek alzatába számos, különböző szerszám van beépítve. Ezek ui. szerfölött drágák, áttevéseik bonyolultak és mindegyik szerszámuk valahogy útjaiban van a többinek. Ismeretes oly javaslat is, hogy azonos motor tengely csonkjára szükség szerinti munkagépet toljunk fel. E megoldás hátránya, hogy a mindenkori munkagép terheli magát a motorral való kapcsolatot, hogy az áttevés mind fordulatszám, mind erőközlés szempontjából erősen korlátozott, hogy az egybeépítés elrontja a leghasznosabb munkateret, és hogy üzemben az egész szerkezet káros rezgéseket és rázkódtatásokat szenved. A találmány kiküszöböli mindeme hátrányokat és oly megoldást ad, hogy a legkisebb helyen is és egyetlen, igen egyszerű, olcsó alapgép segélyével, fokról-fokra úgyszólván ezermesterré teheti az iparost. A találmány munkaasztal, amely főként Váltogatható munkagépek alzatául szolgál, úgyszintén munkagép, amely viszont főként az új asztalhoz való váltögép. Ilyfonmán a találmány asztalra és gépre oszlik meg, amelyek mindegyike bizonyos önállósággal jelentkezhetik ugyan, de amelyek, közreható eszközökként, jelzett közös rendeltetésük szolgálatában, oly szerves egységbe tartoznak össze, hogy fő jellegzetességeik is lényegileg azonosak. i . A találmánynak három, együttes fő jellemzője ivan. Az első az asztalra nézve oly szán vezeték, a gépet illetően pedig oly szántalp, amelynek ágai előnyösen közrefogják a mindenkori munkateret. ;A második egy vagy több, a szán betolóirányában kapcsolódó és annak betolását határoló szánrögzítőhely, amelyet a szánvezeték ill. a szántalp egyik Végénél rendezünk el, és amely célszerűen csapszeges vagy csaphüvelyes szerkezetű. A harmadik jellemző végül két vagy több, a szánvezetékkel, ill. a szántalppal párhuzamos szánkötőhely, amely pl. horgonycsavar részére való. Ebben a leírásban ,,szánrögzítőhely"-en olyan, egyfelől a munkaasztalon, másfelől a szánon elrendezett szerkezeti elemeket kell értenünk, amelyek a szán üzemi helyzetének beállítására alkalmasak ,,szánkötőhely"-en pedig ugyanígy olyanokat, amelyek a szánnak, beállított üzemi helyzetéből bármely irányú káros elmozdulással szemben való biztosítására alkalmasak. További és gyakorlatilag szintén elsőrendű sajátosság a tengelykapcsoló-félként kiképezett szánrögzítőhely, ami ugyancsak közös jellemzője mind az asztalnak, mind a gépnek. A tengelykapcsoló természetesen ekkor is a szán betolóirányában kapcsolódik és szükség szerint határolja a szán betolását. Akár tengelykapcsoló-feles a két alkatrész, aká|* nem, azok egybekapcsolása egyszerűen puszta összetolásukkal, önműködő rögzítésükkel és egybekötésükkel történik. Az új gép szán talpa ui., valamint rögzítő-, úgyszintén kötőhelyei is az új asztal megfelelő szerveibe illeszkednek, vagyis a szántalp a szánvezetékbe, az egyik oldali rögzítőhelyek másik oldali párjaikba, a horgonycsavarok vagy más efféle kötőszervek pedig kötőhelyeikbe. Az egybekötés további jellegzetessége, hogy a gép munkatere rendszerint a hozzávaló asztal munkaterébe megy át, ami a mindenkori férőhelynek gazdaságos kiaknázását teszi lehetővé. A találmány révén csupán akár csak egyetlen asztalról és arról kell gondoskodnunk, hogy akármely munkagépnek, amelyre szükségünk lehet, az asztal szánvezetékébe illő talpai, továbbá az asztaléihoz illeszkedő rögzítő- és kötőhelyei legyenek. Minden munkagépnek különben is szüksége van felfekvéséhez valami házra vagy állványzatra, tehát ezek szántalpas kiképzése nem okoz számbavehető nehézséget. Ugyanígy szükségesek a kötőhelyek, sőt a rögzítőhelyek is, tehát a találmány szerkezetileg semmiféle túlterhelést sem jelent. Megjegyzendő még, hogy amaz ipari tereken, ahol a találmány elterjedése leginkább várható, általában aránylag kicsiny asztalra és kicsiny munka-