137395. lajstromszámú szabadalom • Munkaasztal és hozzávaló váltógép

2 137.355 gépekre van szükség. így tehát még akkor is csekély helyen férünk el, ha valamely asztalhoz teljes munkagép-sorozatot kívánunk kéznél tartani. A rajzok vázlatos távlati képekben tüntetik fel a találmány néhány kiviteli példáját. Az 1. ábra egyes asztalt mutat, melynek betoláshoz előkészített munkagépe körfűrész. A 2. ábra ikerasztalképe, melynek mellső munkagépe körfűrész, a hátsó pedig forgógyalu. A 3. ábra esztergás asztal rajza. A 4. ábra kettős asztalt érzékeltet, függélyes tengelyű marókkal, míg az 5. ábra festékőrlős asztalt. Az 1. ábra szerint, fagerendákból összerót —1— munkaasztalunk van, amely a —2— ékkötések segélyével, alkalmi könnyítések végett szétszedhető, de amely e célból akár összecsappantható is lehet. Az asztalon, jelen esetben, a —3— körfűrészt kívánjuk elhelyezni munkagépül. Az asztal és a körfűrész pontos egybekapcsolódását a következő szervek biztosítják: Az asztalnak két —4— szánvezetékága, a gépnek pedig ezekbe illő két •—5— szántalpa van úgy, hogy egészben véve szánként szerkesztett körfűrész nyílirányban betolható. A —4— szánvezeték belső végénél két —6— csapszeg, az —5— szántalpon pedig ugyanígy, ezekre illő két —7— csaphüvely van, amelyek a —3— körfűrész helyretolásakor egymásba fogódznak és a beállítást rögzítik. Mindegyik —4— szánvezetékág alatt, ezek egész hosszában, . egy-egy —8— csavarorsó nyúlik el, amelyek az >—5— szántalpakon levő —9— lyukakba illenek. A —8— csavarok végleg megkötik a —3— körfürészt beállított és rögzített helyzetében. Az eddig említett biztosítószervek a találmány minden kiviteli alakjában fellelhetők és már ezek is lehetővé teszik, hogy az —1— asztalon, a —3—• körfűrész helyett, bármely más munkagépet alkalmazzunk, amelynek megvannak a hozzávaló biztosítószervei. Az —1— asztalra a —10— tengelykapcsoló-felet ágyazzuk, amely az asztal —4— szánvezetékén kívülre esik, hogy az asztalt üresen is, pl. rajztáblával vagy egyéb borítólappal lefedetten, szabadon használhassuk. A —10— tengelykapcsoló-fél —11— tengelye és az asztal felső szintje alatti —12— hajtómotor között —13— ékszíj létesít áttevőkapcsolatot. Ez az elrendezés egyrészt jól egyensúlyozza, másrészt ugyancsak lehetőleg jól hozzáférhetőnek hagyja az asztalt, amellett könnyű szerrel utánafeszíthetővé teszi a —13— ékszíjat. A —10—•' tengelykapcsoló-fél —14— párja a —3— körfűrész tengelyén van. A tengelykapcsoló-felek a körfűrész munkaállásában összecsappannak és így saját részükről egy-egy további szánrögzítőhelyet adnak. A tengelykapcsoló célszerűen némileg utánaengedő, akár lamellás is lehet, lényeges azonban, hogy a szán betolóirányában kapcsolódjék, pl. ugyancsak csapszegek és csaphüvelyek segélyével. A —10— tengely kapcsolófél, a két —6— rögzítő csapszeggel egyetemben, háromszögelosztásban fogja közre a —4— szánvezeték csúszósíkját. E megoldás előnye, hogy a szánrögzítőhelyek egyszersmind a szánvezeték csúszósíkjára merőleges értelemben is bizonyos stabilitást kölcsönöznek a mindenkori munkagép beállításának. A leírt szánrögzítés előnye, hogy még a tengelykapcsolóval egyetemben is megengedi a gyakorlatilag szükséges dilatációkat és egyéb játékokat, anélkül, hogy a beállítás pontossága szenvedne, továbbá, hogy jóformán teljességgel kiküszöböli a kopásokból eredhető pontatlanságokat, valamint az egyéb üzemi eltorzulásokat. A —11— tengely, a —10— tengelykapcsoló-fél ágyazásán túl, szabadon kiálló tengelycsonkként folytatódik, amelyen akkor is tetszőleges szerszámot, pl. fúrót, reszelő, köszörülő vagy csiszoló korongot stb.-t alkalmazhatunk, midőn a —3— körfűrész munkahelyén és üzemben is van. A ---11— tengely egyébként a másik irányban is hasonló hasznos tengelyrészként folytatódhatik, pl. a —3— körfűrészen innen. Az —1— asztalnak saját szánvezetéke csúszósíkjánál mélyebbre öblösödő —15— munkatere van, hogy még a legmélyebbre lenyúló munkagépeket is akadálytalanul elhelyezzük, amelyek a gyakorlatban előfordulhatnak. A 2.' ábra oly —16— ikerasztalt tüntet fel, melynek asztalai, rögzítőhelyes szánvezeték-végeikkel egymás felé fordulva, egymás tükörképeiként helyezkednek el. Ily módorí helyet takarítunk meg és ama további előnyünk van, hogy az asztalok tengelykapcsoló-feleinek tengelye, sőt —12— hajtómotorja és —13— ékszíjjá is közös lehet. Az ábra szerint, a belső oldalon —17— forgógyalunk, elől pedig —18—• szalagfűrészünk- van, amely utóbbit, alsó kerekénél fogva, lassító áttevéssel hajtjuk. Mind a —17— forgógyaluhoz, mind a —18— szalagfűrészhez, a szokásos vezető és beállító szervekkel ellátott asztallapokat adunk, amelyek egyikét a —19—• lap jelzi. A 3. ábra szerint vasállványzatú —20—- asztalunk van, amelyre —21— fémesztergát tettünk. A 4. ábra szerint kettős és ugyancsak vasból készült —22—• asztalunk van, melynek asztalai szánvezetékeikkel párhuzamos elrendezésben sorakoznak. Ily módon az asztalok száma szükség szerint növelhető. Bal oldalt, alul, a függélyes tengelyű —23— motor a rajzon nem látható ékszíjjalhajtja az ugyancsak függélyes tengelyű —24— marót. Jobb^. oldalt, szintén függélyes tengelyű —25—• marónk van. E munkagép egybe van építve az őt hajtó villamos motorral, ami a munkagépek további változatának a közrevonhatását jelenti. A 4. ábra szerinti maróknál nincs szükség külön tengelykapcsoló-felekre. Az 5. ábra végül —26— festékőrlőt tüntet fel, —20— vasasztalon. A találmány természetesen nem csupán fa és fém, hanem bármely más anyag gépi megmunkálására alkalmazható. így pl. háztartásokban, kórházak, vendéglők és különféle intézetek gazdálkodásában, a favágástól kezdve mosásig, stb. mindenféle munkát, igen egyszerű berendezéssel, gépi úton láthatunk el. A találmány új műszaki hatásai egyébként annyira egybeszövődnék jelentős gazdasági előnyeivel, hogy eredményei messzebbmenő vonatkozásokban is mutatkozhatnak. így nevezetesen szállítható, alkalmi vagy bérbeadó műhelyek stb. jól rendezhetők be és bármely munkagépről, amely szükségessé válik, akár utólag is könnyű szerrel gondoskodhatunk.