137390. lajstromszámú szabadalom • Bomba és eljárás előállítására

137.390 3 (6) furatok vannak a megerősítő fülek felvételére, melyekre a bombát felfüggesztjük. A bombának az ábrázolt foganatosítási példában (7) vezetőszárnyai vannak, melyeket (8) vasgyűrű merevít. Ezek a szárnyak bizonyos kiviteli alakok esetében el is maradhatnak. A szárnyakat részben a betontestbe önthetjük vagy azokat csak a középső (2) csőhöz erősítjük. Az 1. és 3. ábrák szerint ezeknek a szárnyaknak (9) fémhüvelyük van, mely a bomba hátsó részét körülveszi. A (2) csőben alkalmas jelzőelegyet, például füstelegyet vagy világítóelegyet vagy mindkettőt helyezünk el. Ennek az elegynek meggyújtására, akár közvetlen ütőhatás, akár gyújtóelegy (iniciálé gyújtás) és/vagy kihajtóelegy útján, a (2) cső elülső részében a (10) ütőszeg van elrendezve. Ez az ütőszeg a (11) lemezzel van összekötve, mely a bomba felcsapódásakor a (10) ütőszeget behajtja és ezzel a jelzőelegyet meggyújtja. Az ütőszeg védelmére szállításkor a bombára a (12) biztosítósisakot csavaroljuk. A (10) ütőszegtest furatában a (30) hájítórugóval ellátott (13) pecek van elrendezve, mely a (14) csavarhüvely (14a) nyakának szabad végére támaszkodik, abból a célból, hogy az ütőszeget elreteszelje vagy biztosítsa. Ennek a (13) biztosítópeceknek a repülőgépen elhelyezett huzal felvételére való (24) lyuka vagy furata van. A (13) pecek két egymásra merőleges síkban elfordítható éspedig mind a (10) ütőszegnek a (14) hüvelyben váló elfordítása, mind a (13) peceknek saját tengelye körül való elforgatása révén. A (24) furaton át a (13) pecekbe dugott biztosítóhuzalt tehát mindig könnyen a huzal hosszanti irányába fordíthatjuk és ezzel a biztosítóhuzalt a repülőgépen megerősíthetjük, úgy, hogy a biztosítóhuzal nincs nagy hajlítási igénybevételnek kitéve, ha a bombát ledobjuk. A (10) ütőszeg karimájára támaszkodó (16) nyomörugó ütközőjét a (15) csavaranya alkotja, melynek az a rendeltetése, hogy a bombának a levegőn át történő szabad esése" közben a (10) ütőszeget a levegő ellenállásával szemben is elülső helyzetében megtartsa. Ez a gyújtószerkezet különösen nehéz bombák számára alkalmas. A (11) ütközőlemez, mely sík vagy hajlított lehet, olyan esetekben is biztos gyújtást tesz lehetővé, amikor a bomba lágy talajba, vízbe vagy hóba csapódik. Bizonyos esetekben a (10) ütőszegnek toldata lehet, mely közvetlenül a bomba hátsó részében elrendezett jelzőelegyhez csapódik. Az 5—7. ábrák gyakorló- vagy jelzőbombát szemléltetnek, mely betonból előnyösen olyan adalékokkal (olyan homokkal) készül, hogy a bombának gyakorlatilag ugyanolyan ballisztikai tulajdonságai legyenek, mint a megfelelő nagyságú harcibombának. A bombába átfutó (2) cső, például fémcső, van beöntve és a bombának szokásos módon (7) szárnyai lehetnek. A (2) csőben a (17) toldat van elrendezve, mely az ábrázolt kiviteli alak esetében a cső falába csavarolt csavar. A cső elülső (2) vége felől a (18) cső van beletolva, mely belső vagy hátsó végével a (17) csavarra támaszkodik. A (18) cső robbanóanyaggal, előnyösen fekete lőporral van töltve, azonban bizonyos esetekben nitróz porokat is alkalmazhatunk. A (18) cső elülső (felső) végében a (19) gyutacs van. Ezt legegyszerűbben és legolcsóbban úgy készíthetjük, hogy a (2) csőbe töltetlen vadásztöltényt (sörét nélküli söréttöltényt) tolunk. A (19) gyutacsnak aránylag kevéssé érzékenynek kell lennie és érzékenysége alkalmas mértékére tájékoztatásul szolgáljon az, hogy elegendő, ha 2—8 kg/cm ütőmunkára gyújt. A (18) cső és a (19) gyutacs egymással mereven (tölténnyé) vannak összekapcsolva és a (17) csavar tompa vagy merev ütközőt alkot, úgy, hogy az ütőszeg ütését a gyutacs tompán veszi fel. A (2) cső csúcsába a (14) csavarhüvely van csavar alova, melynek csatornája a (10) ütő- vagy gyújtószeget vezeti. Ennek a szegnek igen könynyűnek kell lennie és a (11) ütközőlemezzel, továbbá előnyösen a bombának a repülőgépben csúcsánál fcgva való esetleges felfüggesztésére való füllel van kapcsolatban. A (20) fül a (10) ütőszeg csavarmenetes furatába lehet csavarolva és a (11) ütközőlemezt erősen az ütőszegtesthez szorítja. A (14) hüvely és a (11) lemez közé iktatott (16) rugó a (10) ütőszeget rendszerint elülső helyzetében tartja, mint ezt a 6. ábra mutatja. A (16) rugó lehetőleg gyenge legyen, azonban mégis elegendő erős ahhoz, hogy a (11) ütközőlemezt és ezzel a (10) ütőszeget is a bombának a levegőben való zuhanása közben elülső helyzetükben tartsa. A levegőnek eközben keletkező legnagyobb nyomása a kérdéses típusú bombának szabad esésnél fellépő határsebességét tekintetbe véve (általában másodpercenként 250 m) kiszámítható. Nagyon fontos ugyanis, hogy az ütőszegnek megfelelő gyorsulási útja legyen ahhoz, hogy a felcsapódáskor az aránylag érzéketlen gyutacs gyújtásához elegendő sebességet érjen el. A (14) csavarhüvely és a r(l 1) ütközőlemez között rendszerint biztosíték van elhelyezve, mely az ábrázolt foganatosítási példa esetében két rugalmas (21, 22) bádogból van. A (21) bádog a (23) ponton meg van hajlítva és ebbe a hajlásba a (22) bádog széle be van dugva. A felszereléskor (biztosítási folyamat) a két bádog rugalmasan összenyomódik. Éppen a (23) hajlással szemben a bádogokat a fejjel ellátott (13a) pecek köti öszsze, mely a bádog lyukaiban lazán elmozdulhat és maga is (24) furattal van ellátva, amelyen a (25) huzal, például egy darab zongorahúr van átdugva. Ennek a huzalnak (26) füle van, melyen vashuzalt vagy máseffélét húzunk át, melyet a bombának a repülőgépben elhelyezett felfüggesztőszerkezetéhez erősítünk. A lőporral megtöltött (18) cső alatt (mögött) a (27) cső van elhelyezve, mely például füstképző anyagot vagy világítóelegyet tartalmaz, melyet a bomba felcsapódásakor a (18) csőben levő robbanóanyag kiröpít, illetőleg meggyújt és kiröpít. A (27) csövet a (28) sasszeg, rugós kapocs vagy másefféle tartja fogva. A leírt berendezés következőképpen működik: A bomba lehajításához a (20) fülből a rajta áthaladó reteszt vagy máseffélét kihúzzuk, úgy, hogy a bomba, kezdetben hátsó részével előre, leesik. Mint fentebb említettük, a (25) huzal a re-