137389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés téglát és téglaárut égető körkemence termelésének növelésére és az üzeme gazdaságosságának javítására

2 137.389 két a tűzzónába vagy a tűzzónának a kéményhez közelebbi szakaszába mint szekunderlevegőt bevezetjük. A kamrák fölötti csatornákat a tüzelőanyagszóró-nyílásökkal elzárható csatlakozások útján összekötjük. A találmány továbbá berendezés az eljárás megvalósítására, jellemezve a kamrák fölött a szórónyílások között elrendezett körülfutó csatornákkal és e csatornákat a szórónyílásokkal összekötő, zárható és nyitható szervekkel, továbbá a kamrák fölötti körülfutó csatornákban minden egyes kamra vége közelében elrendezett, zárható és nyitható szervekkel. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárás könnyebb megértését célozza és a berendezés példaképpen vett megoldási alakjait mutatja. Az 1. ábra alsó füstgázéi vezetésű körkemence fölülnézete. A 2. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén vett keresztmetszet és részben nézet. A 3. ábra a szórónyílás és a kamrák fölötti egyik körülfutó csatorna közötti kapcsolatnak a 2. ábrához hasonló, nagyobb léptékű keresztmetszete és részben nézete, fölülről szabályozható záró- és nyitó-szervekkel. A 4. ábra a felső füstgázelvezetésű második megoldási alaknak a 2. ábrához hasonló, azonban nagyobb léptékű függélyes keresztmetszete és részben nézete. Az 5. ábra a harmadik megoldási alak vázlatos fölülnézete, a kemence fedőlapjának és a homokrétegnek eltávolítása után. Az 1—3. ábrákat ismertetve, a körkemence be-és kihordó nyílásai —1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12-vel,— a kémény —13-al,— az O-alakú égetőtér -—14-el,— a körkemence középrészén végighaladó vízszintes füstgázcsatorna —15-el,— utóbbit a —13— kéménnyel összekötő, vízszintes füstgázcsatorna —37-el,— a —15— füstgázcsatornát a —14— égetőtér egyes kamráival (szakaszaival) összekötő csatlakozások —16-al— (2. ábra), a szénnek fölülről való adagolására szolgáló szórónyílások (függélyes csatornák) — 17-el— vannak jelölve. Utóbbiak felső végei a kemence —18— fedőlapjába torkollnak, míg alsó végei a —14— égetőtér —19— boltozatán hatolnak át. A —14— égetőtér —19— boltozata és a körkemence —18 — fedőlapja között van a homokkal töltött —20— tér. Az 1—3. ábrákon feltüntetett megoldásnál az a munkaszakasz látható, amelyben a —11, 12—• és —1— be- és kihordó nyílásokhoz tartozó kamrákban történik a kész áru lehűtése, a —2, 3,~ 4— nyílásokhoz tartozó kamrákban a tüzelés és az —5, 6— nyílásokhoz tartozó kamrákban a nyers áru előmelegítése, előszárítása. Ennek megfelelően a —11,12—és—1—be- és kihordó nyílások nyitva vannak, míg az összes többi be- és kihordó nyílások be vannak, falazva. A —7— be- és kihordó nyílás után a —14— égetőtér a pontokkal jelölt, papírból való —21— válaszfallal van elzárva. Az öszszes —16— csatlakozásoknak a —15— füstgázvezető csatorna fenekébe torkolló nyílásai, — a —21—• papírválaszfal előtti csatlakozás kivételével, •— a rajzon fel nem tüntetett, önmagukban véve ismert, fölülről kezelhető, emelhető és sülylyeszthető harangokkal le vannak zárva. Az égetés a —2, 3, 4— be- és kihordó nyílásokhoz tartozó kamrákban történik. Az égési zóna fölött a —17— szórónyílásokra az önmagában véve ismert, a rajzon fel nem tüntetett szénszóró automatákat helyezzük, amelyek a szén adagolását önműködően biztosítják. Szénszóró automaták helyett a szén fölülről a —17— szórónyílásokon át lapátolással is adagolható. A körkemence eddig leírt alkatrészei a jelenleg használt, ismert körkemencéknél is megtalálhatók. Az ismert körkemencéknél a munkamenetet az alábbiakban vázlatosan ismertetjük: A kész, azaz kiégetett termék lehűtése a -^-11, 12, 1— be- és kihordó nyílásokhoz tartozó kamrákban oly módon történt, hogy a nyitott, azaz kibontott •—11, 12— és —1— be- és kihorá* nyílásokon át a hideg levegő a —14— égetőtérbe lépett, az ott felhalmozott kész áru között áthatolt és közben kb. 500 C° hőmérsékletre felmelegedett. Az ily módon felmelegedett levegőnek kb. fele része az —1— és —2— be- és kihordó nyílásokhoz tartozó kamrák nyitott —17— szórónyílásain át a szabadba lépett, azaz a körfolyamot elhagyta. Az ismert megoldásnál tehát a lehűlő kamrák közül a tűzzónához csatlakozó egy vagy két kamra fölött a —17— szórónyílások nyitva voltak, míg az összes többi —17— szórónyílásök fölül le voltak zárva éspedig a tűzzóna fölötti szórónyílások a tüzelőanyagadagoló-automatákkal, míg a többi —17 szórónyílások a —22— zárósapkákkal. A —11, 12— és —1— nyitott be- és kihordó nyílásokon át a levegő beáramlását egyrészt a —13— kémény által előidézett léghuzam, másrészt, — azonban kisebb mértékben — az —1— és —2— be- és kihordó nyílások közötti nyitott —17— szórónyílásök biztosították. A —11. 12— és —1— be- és kihordó nyílásokon át belépő hűtőlevegőnek egy része a tűzzónán haladt át és a tűz égését táplálta, míg a gáznemű égéstermékek az —5, 6— befalazott be- és kihordó nyílásokhoz tartozó kamrákban elhelyezett nyers, azaz kiégetetlen árut előmelegítették és a —21— papírválaszfal előtti nyitott —16— csatlakozáson át a vízszintes —15— füstgázcsatornába léptek és onnan a —37— csatornán és a —13— kéményen át távoztak. Mivel a kéménynek kellett egyrészt a friss hűtőlevegő és másrészt a tüzelést tápláló levegő beszívását biztosítani, tehát a kéményt a tüzelés szempontjából nem lehetett eléggé gazdaságosan kihasználni és amellett a beszívott levegőnek csak égy része haladt a tüzelési zónán át, következésképpen kevesebb füstgáz biztosította az —5, 6— be- és kihordó nyílásókhoz tartozó kamrákban a még nyers áru előmelegítését, előszárítását, mintha az összes beszívott levegőmennyiség a kéményen át távozott volna. Az ismert megoldásnál még az a további hátrány is mutatkozott, hogy a tüzelő zónának a kéményhez közelebbi végénél a beszívott levegőben kevés volt az oxigén vagy oxigént már egyáltalában nem tartalmazott, úgy, hogy tökéletlen volt az elégés, sok CO keletkezett. Az oxigénhiány miatt a tűzzónának a kéményhez közelebbi