137004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vitaminban dúsított konzervek előállítására gyümölcsből, zöldségből, főzelékfélékből, illetőleg mindenféle vitamintartalmú növényi eredetű terményből

2 137.004 Tudvalevő, hogy a főzés (forralás) vagy a leforrázás, és a szabad levegő behatása elsősorban a C-vitamint teszi tönkre; 60 C°-nál magasabb hőmérséklet már nagymértékben érezteti a káros hatását. A besűrítést tehát célszerűen 50 0° alatti hőmérsékleten végezzük; legelőnyösebben akkor dolgozunk, ha a sűrítő hőmérséklet nem haladja meg a 45 C°-ot. A szabad levegő káros hatásának kiküszöbölésére a besűrítés után pormentes szellőztetéssel ellátott környezetben, a levegő nagymérvű kizárásával folytatjuk a száraz konzerv előállítását. Vékony rétegen olyan pépréteget értünk, amely nyújtott tészta vastagságának felel meg, száz ieg; lefjebb 5 mm vastag. E. rétegek vastagsága a lesimítás után rendszerint 2 mm, hogy a pépet a vitaminok épségének veszélyeztetése nélkül, pl. 30—40 C°-ú hőmérsékleten néhány nap alatt egyenletesen kiszáríthassuk. A feldolgozandó anyagok közt vannak olyanok, amelyek az utólagos kiszárítás alatt hartyatinomságig vékonyodnak el; ilyen pl. a paprika. A kész száraz kon-, zervek általában vékony lapocskák, melyeknek vastagsága 2 mm alatt van. Paradicsompaprika-konzerv gyártásakor pl. a feldolgozandó anyag 1/35-öd súlyrésze adja a kész száraz konzervet. Egy darab 1,72 g súlyú paprika^ konzerv-lapocskában van 0,65 mg karó tin és 14 mg aszkorbinsav vagy mindkettőből esetleg még több. Felnőtt ember napi ' 2—3 mg karotin és napi 50 mg aszkorbinsav szükségletét véve alapul, négy lapocska fedezi az egésznapi A- és C-yitammszükségletet, egyébként teljesen A- és C-vitaminmentés táplálkozást feltételezve. Ennek' a konzervnek A- és C-vitamin tartalmát a feldolgozandó anyag (maga a termény) A- és C-vitamintartalmához viszonyítva az alábbiak szerint adhatjuk meg: Vitamin Paradicsompaprika Nyers termény Száraz konzerv 100 g-jában 100 g-jában A-vitamin (karotin) 4—6 mg C-vitamin 150—220 (aszkorbinsav) Ennek a paradicsompaprika-kenzervnek nyolc hónap alatt a vesztesége C-vitaminban 100 g-ra számítva 23—25 mg volt. Az eljárás egyik kiviteli módja egy példaképpeni berendezésben a következő: A kellően megtisztított feldolgozandó anyagból, mely egyvagy többféle lehet, nem-hővezető kemény hen7 geres — pl. gránithengeres vagy kalapácsmalomszerű — zúzóművel és áttörővel (passzírozóval) elkészítjük a konzerválandó anyagot, xnelyet vákuum-duplikátorban 45 C°-on péppé sűrítünk. Ezután szárítókamrában dolgozunk tovább, melyet fűtünk és amelynek pormentes szellőztetéséről vattaszűrős ventillátor útján gondoskodunk. A pépet olyan burkolatba rakjuk, amely egyrészt meggátolja azt, hogy a pép a berendezés alkatrészeihez tapadhasson és amely másrészt a levegő érintkezését a péppel nagymértékben ugyan, de ném teljesen akadályozza. Ügy járhatunk el. hogy a pépet vékony rétegben olyan vízhatlan papírlapra terítjük, amelynek anyaga a pépre közömbös. Célszerű különös gondot fordítani arra, hogy a papír kénmentes legyen. A pépréteget ezután az alaplappal azonos fedőlappal lefedjük. Ilyképpen a levegőt nagymértékben kizártuk attól, hogy a péppel érintkezzék, amenynyiben a réteg két lapja a levegőtől el van zárva, de a szélei szabadok. A pépréteget a papírlapokkal együtt sablonokba helyezzük. A sablonok célszerűen 2 mm magasságú acélsínek, melyek közt a papírral alul-felül letakart pépréteget hengerrel lesimítjuk, úgyhogy 2 mm vastag pépréteget kapunk. A fölös anyag a széleken távozik. A lesimítás után a pépréteget a papírlapokkal együtt kiszárítás céljából felakasztjuk. A szárítás alatt a vízgőz főleg a pépréteg szélein távozik. A szárítókamrában a besűrítésheg használt hőfoknál kisebb hőfokot, pl. 30—40 C°-ot tartunk fenn. Ilyen körülmények közt számíthatunk arra, '• hogy a pép 4—6 nap alatt teljesen 40—60 mg vagy esetleg, még több mg 800—1200 mg vagy esetleg még több kiszárad, vagyis víztartalma kb. 3—10% lesz. A készáru ekkor már a papírlapokkal együtt forgalomba hozható. Rendszerint azonban a burkoló papírlapokat vizes ruhával áttöröljük és a papírlapokat az áruról először az egyik, majd a másik oldalon eltávolítjuk. E művelet következtében . az áru csekély mértékben nedves lett. Nemhővezető szitaszöveten, pl. lószőrszitán utánszárítunk és a száraz konzervet így hozzuk forgalomba, természetesen megfelelően csomagolva. A száraz konzerv vastagsága a szárítás folytán beállott zsugorodás miatt 2 mm-nél kisebb. A száraz konzervet a legkülönbözőbb nagyságokban készíthetjük és kötegelhetjük, aszerint, hogy annak milyen célt kell szolgálnia: egyes személyek vagy kisebb közületek használják-e fel, vagy pl. nagy embertömegek élelmezésére van-e szánva. A találmány szerinti száraz konzerv rendelkezik az ismert száraz konzervek minden előnyével, de valamennyi ilyen konzervet vitamintartalomban felülmúlja, további előnye vegyszer, fűszer és sűrítő nyomás nélkül készül. Langyos vízben könnyen oldódik, eredeti színét visszakapja és íze azonos az eredeti termény ízével. Pl. paradicsomkonzervből két darab 65X65X1,5 mm méretű lapocska egy személynek kiadós levest ad. Az íz és a szín módosítására a konzerválandó anyaghoz vegyileg közömbös, ismert anyagokat keverhetünk. Konzervdrazsét is előállíthatunk, így eperkonzerv-drazsét pl. úgy készíthetünk, hogy 150 kg áttört eperhez, a vákuumos besűrítés előtt, 40 kg 40 C°-ú híg cukorszirupot adunk és egyebekben a találmány; szerinti eljárásnak megfelelően járunk el, majd a kész konzervet drazsévá aprítjuk. A drazsét még formázhatjuk, vagy elkészítéséhez más ismert műveleteket is felhasználhatunk. Akár a lapokban, akár a drazsé slakban készített konzervet cukoroldáttal vágy