136937. lajstromszámú szabadalom • Acélbetonból készült rácsos tartó és eljárás annak előállítására

,_ . •_ M eg jelent: 1961. május 15. \ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.937. SZÁM 37.. b. 'OSZTÁLY - D-5888. ALAPSZÁM Acélbetonból készült, rácsos tartó és eljáiás annak előállítására Dyckerhoff & Widmann Kommanditgesellschaft Berlin A bejelentéi napja: 1943. szeptember 24. Németországi elsőbbsége: 1942. október 1. A találmány acélbetonból készült, rácsos tartó és eljárás annak előállítására. Ily rácsos tartók tervezésénél felteszik, hogy a rácsrudak a csomó­pontokon csuklósan csatlakoznak egymáshoz. Ha a tartó terheléséből eredő erők a csomópontokban támadnak, akkor a rácsrudakban tiszta húzó- és nyomóerők keletkeznek. A gyakorlatban azonban rácsrudak csak igen nehezen csatlakoztathatók csuklósan a csomópontokhoz. Ezért, rendszerint, a tartó rácsrúdjait oly karcsúra készítik, hogy az úgynevezett mellékfeszültségek kicsinyek marad­janak. Ezek a mellékfeszültségek azokból a de­formációkból erednek, amelyek a terhelés követ­keztében elkerülhetetlenül fellépnek. Oly rácsos tartóknál, melyek tisztán vasszerke­zetűek, az említett intézkedésekkel, a legjobb esetben, csak az érhető el, hogy az említett mel­lékfeszültségek a főf észül tségeknek legfeljebb 10%-át teszik ki. Ha a rácsos tartót acélbetonból készítik, úgy az egyes rácsrudak lényegesen me­revebbek úgy, hogy a mellékfeszültségek a főfe­szültség 50—100%-át érik el. Ennek következte ben a rácsrudak keresztmetszetének méretezése tekintélyes nehézségbe ütközik. Acélbetonból ké­szült rácstartók szerkesztésénél további nehézség, hogy a rúderők a csomópontokban, különösen a húzott ru dáknál, ugrásszerűen változnak. Ezért az acélbetétekre igen rövid utakon nagy erőket kell átvinni. Mivel erre a célra egymagában a tapadás, rendszerint, nem elegendő, külön lehorgonyzáso­kat kell segítségül venni. Az ilyen lehorgonyzások azonban a szűk keresztmetszetekben csak nehezen rendezhetők el és az előállítást megdrágítják. A találmány célja a fenti nehézségek kiküszö* bölése és oly intézkedések megtétele, amelyekkel a mellékfeszültségek a tisztán acélból készült szerkezeteknél a szokásos mértékre csökkenthe­tők, húzó feszültségeknek a betonban való fellé­pése megakadályozható és a rúderők a csomópon­tokon lényegesen könnyebben vihetők át. E célból, a találmány értelmében, acélból ké­szült rácstartónál, mely húzott és nyomott rudak­ból van, a húzott rudak fegyverzetét oly előfe­szültség alá helyezzük, hogy e rudak egész beton­keresztmetszetében a húzófeszültségek egészen vagy megközelítően eltűnnek. Emellett — előnyösen — úgy járunk el, hogy az előfeszültséget létesítő fegyverzeteket lazán he­lyezzük el a betonban és azokat, a betonnal szem­ben, csak a fegyverzetek végein horgonyozzuk le, például evégből a fegyverzeteken végtárcsákat vagy horgonyzó lemezeket alkalmazunk. Ennek következtében az acélból készült fegyverzeteket a húzott rácsrudak betonozása után nagy erőkkel feszíthetjük a betonnal szemben, hogy a betonban a kívánt nyomé előfeszültség létesüljön. Az ilyen rendszerű rácsos tartónál a beton ki­terjedése a fegyverzetként alkalmazott acél kiter­jedésétől függetlenül megy végbe. Ezért vasmeg­takafítás szempontjából a fegyverzetekhez nem­csak nagy feszültségekkel kihasználható acélokat alkalmazhatunk, hanem az ilyen fegyverzeteknél eddig szokásos keresztmetszetektől is eltérhetünk . és kábeleket vagy hasonló keresztmetszetű vas­rudakat alkalmazhatunk, melyeknek nagy szilárd­ság mellett kicsiny a rugalmassági modulusuk, Ezekkel az intézkedésekkel azt érjük el, hogy a fegyverzet feszültsége, a beton különböző kiterje­déseinek hatása alatt, az előfeszültség létesítése után (rugalmas és képlékeny alakváltozások, va­lamint tünés), már csak egészen kicsiny válto­zásoknak van alávetve, az előfeszítő erő tehát megközelítően állandó marad. A találmánynál a húzott rudakat az eredeti ál­lapottal szemben nem hosszabbítjuk meg, hanem -^ ugyanúgy, mint a nyomott rudakat — megrö­vidítjük. Mivel az egyes rudak nyomófeszültségei egymástól nem nagyon térnek el, a rácsos tartó alakváltozása, lényegében, oly méretcsökkenés, amely mellett a- szögek állandó nagyságúak ma­radnak, ennek következtében elmaradnak azok a feszülések, amelyek a mellékfeszültséget okoz­zák. Ezért továbbá acélbetonból készült rácsos tar­tószerkezeteknél a mellókfeszültségek nagyság­rendje ugyanazon az értéken tartható, mint tiszta acélszerkezetű rácsos tartóknál. Mint fent már említettük, a nyomó előfeszü-lt­ségek célszerű megválasztásával elérhető, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom