136937. lajstromszámú szabadalom • Acélbetonból készült rácsos tartó és eljárás annak előállítására

,_ . •_ M eg jelent: 1961. május 15. \ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.937. SZÁM 37.. b. 'OSZTÁLY - D-5888. ALAPSZÁM Acélbetonból készült, rácsos tartó és eljáiás annak előállítására Dyckerhoff & Widmann Kommanditgesellschaft Berlin A bejelentéi napja: 1943. szeptember 24. Németországi elsőbbsége: 1942. október 1. A találmány acélbetonból készült, rácsos tartó és eljárás annak előállítására. Ily rácsos tartók tervezésénél felteszik, hogy a rácsrudak a csomópontokon csuklósan csatlakoznak egymáshoz. Ha a tartó terheléséből eredő erők a csomópontokban támadnak, akkor a rácsrudakban tiszta húzó- és nyomóerők keletkeznek. A gyakorlatban azonban rácsrudak csak igen nehezen csatlakoztathatók csuklósan a csomópontokhoz. Ezért, rendszerint, a tartó rácsrúdjait oly karcsúra készítik, hogy az úgynevezett mellékfeszültségek kicsinyek maradjanak. Ezek a mellékfeszültségek azokból a deformációkból erednek, amelyek a terhelés következtében elkerülhetetlenül fellépnek. Oly rácsos tartóknál, melyek tisztán vasszerkezetűek, az említett intézkedésekkel, a legjobb esetben, csak az érhető el, hogy az említett mellékfeszültségek a főf észül tségeknek legfeljebb 10%-át teszik ki. Ha a rácsos tartót acélbetonból készítik, úgy az egyes rácsrudak lényegesen merevebbek úgy, hogy a mellékfeszültségek a főfeszültség 50—100%-át érik el. Ennek következte ben a rácsrudak keresztmetszetének méretezése tekintélyes nehézségbe ütközik. Acélbetonból készült rácstartók szerkesztésénél további nehézség, hogy a rúderők a csomópontokban, különösen a húzott ru dáknál, ugrásszerűen változnak. Ezért az acélbetétekre igen rövid utakon nagy erőket kell átvinni. Mivel erre a célra egymagában a tapadás, rendszerint, nem elegendő, külön lehorgonyzásokat kell segítségül venni. Az ilyen lehorgonyzások azonban a szűk keresztmetszetekben csak nehezen rendezhetők el és az előállítást megdrágítják. A találmány célja a fenti nehézségek kiküszö* bölése és oly intézkedések megtétele, amelyekkel a mellékfeszültségek a tisztán acélból készült szerkezeteknél a szokásos mértékre csökkenthetők, húzó feszültségeknek a betonban való fellépése megakadályozható és a rúderők a csomópontokon lényegesen könnyebben vihetők át. E célból, a találmány értelmében, acélból készült rácstartónál, mely húzott és nyomott rudakból van, a húzott rudak fegyverzetét oly előfeszültség alá helyezzük, hogy e rudak egész betonkeresztmetszetében a húzófeszültségek egészen vagy megközelítően eltűnnek. Emellett — előnyösen — úgy járunk el, hogy az előfeszültséget létesítő fegyverzeteket lazán helyezzük el a betonban és azokat, a betonnal szemben, csak a fegyverzetek végein horgonyozzuk le, például evégből a fegyverzeteken végtárcsákat vagy horgonyzó lemezeket alkalmazunk. Ennek következtében az acélból készült fegyverzeteket a húzott rácsrudak betonozása után nagy erőkkel feszíthetjük a betonnal szemben, hogy a betonban a kívánt nyomé előfeszültség létesüljön. Az ilyen rendszerű rácsos tartónál a beton kiterjedése a fegyverzetként alkalmazott acél kiterjedésétől függetlenül megy végbe. Ezért vasmegtakafítás szempontjából a fegyverzetekhez nemcsak nagy feszültségekkel kihasználható acélokat alkalmazhatunk, hanem az ilyen fegyverzeteknél eddig szokásos keresztmetszetektől is eltérhetünk . és kábeleket vagy hasonló keresztmetszetű vasrudakat alkalmazhatunk, melyeknek nagy szilárdság mellett kicsiny a rugalmassági modulusuk, Ezekkel az intézkedésekkel azt érjük el, hogy a fegyverzet feszültsége, a beton különböző kiterjedéseinek hatása alatt, az előfeszültség létesítése után (rugalmas és képlékeny alakváltozások, valamint tünés), már csak egészen kicsiny változásoknak van alávetve, az előfeszítő erő tehát megközelítően állandó marad. A találmánynál a húzott rudakat az eredeti állapottal szemben nem hosszabbítjuk meg, hanem -^ ugyanúgy, mint a nyomott rudakat — megrövidítjük. Mivel az egyes rudak nyomófeszültségei egymástól nem nagyon térnek el, a rácsos tartó alakváltozása, lényegében, oly méretcsökkenés, amely mellett a- szögek állandó nagyságúak maradnak, ennek következtében elmaradnak azok a feszülések, amelyek a mellékfeszültséget okozzák. Ezért továbbá acélbetonból készült rácsos tartószerkezeteknél a mellókfeszültségek nagyságrendje ugyanazon az értéken tartható, mint tiszta acélszerkezetű rácsos tartóknál. Mint fent már említettük, a nyomó előfeszü-ltségek célszerű megválasztásával elérhető, hogy a