136911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amidopirimidin és helyettesítési termékei előállítására

Megjelent: 1961. május 15. OKSZÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.911. SZÁM 12. p, 6—10. OSZTÁLY — EE~737. ALAPSZÁM Eljárás 2-aminopirimidin és helyettesítési termékei előállítására Schering A. G. cég Berlin A bejelentés napja: 1942. február 18. Németországi elsőbbsége: 1941. június 5. Pótbejelentés a 131.982 lajstromszámú szabadalomhoz. A 131.962. sz. szabadalom ban eljárást ismertettünk 2-aminopirimidin előállítására, mely abban van, hogy guanidint, célszerűen sói alakjában, ß-oxiakroleinnel vagy származékaival, különösen az oxicsoportban éterezett vagy észterezett acetálokkal vagy merkaptálokkal kondenzálunk, így például guanidinszulfátból ^-etoxiakrcleindietilacetáttal gyengén lúgos oldatban 2-aminopirimidint kapunk. Azt találtuk már most, hogy a kondenzáláshoz a /»-oxiakrclein vagy származékai helyett a megfelelő halogénhelyettesített maiondialdehidek is alkalmazhatók. Ennél az eljárásnál a megfelelő halogénezett 2-aminopirimidineket kapjuk. A kész helyettesített malondialdehidek helyett ezeket a kondenzálásához in statu nascendi is alkalmazhatjuk, így például kloroformnak diklóretilénnel való kondenzálása útján 1,1,2,3,3,-pentaklórpropánt kapunk, melyből alkoholos kálilúggal sósavat hasítunk le. Az ily módon kapott l,2,3,3-z)i,2-tetraklórpropilén tömény kénsavval 2-klór-malondial-' dehidet ad, melyet a reakcióhoz alkalmazunk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy i,2,3,3-zli,2-tetraklórpropilént guanidinsókkal tömény kénsavban kezelünk. Emellett átmenetileg a 2-klór-malondialdehid keletkezik, mely a guanidinsóval rögtön behatásra lép. Az igényelt eljárásnak az ismert eljárásokkal szemben az az előnye, hogy a kiindulási anyagok könnyen hozzáférhetők és a hozadék az ismert eljárásokénál lényegesen nagyobb. Ha szükséges, a kapott 2-amino-5-halogénpirimidinből a halogént magában véve szokásos módon redukáló szerekkel, mint például nascens hidrogénnel, ahogy azt például cinkporral, amalgámozott cinkporral, vasreszelékkel stb. lúgos oldatban kapjuk, való kezelés útján hidrogénnel helyettesíthetjük. Különösen előnyösnek mutatkozott a katalitos redukálási eljárás, főleg palládium-szén-katalizátor alkalmazásával. 1. példa: 10,6 g 2-klórpropandiált (klórmalondialdehidet) 50 g tömény kénsavban feloldunk, melybe előző-' leg 12,1 g guanidinkarbonátot vittünk. A keveréket több órán át szobahőmérsékletén állni hagyjuk, ezután a keveréket jégre öntjük és az oldatot nátriumhidroxid hozáadásával lúgossá tesszük. A kicsapódott 2-amino-5-klórpirimidinről leszívatunk és azt alkoholból átkristályosítjuk. 240—245° olvadáspontul fénylő lemezkéket kapunk. Az ily módon kapott 2-amino-5-klórpirimidinből 12,9 g-ot olyan alkoholos oldatban, mely 100 részre 10 rész alkoholos .alkálilúgot tartalmaz, palládiumkalciumkarbonát jelenlétében hidrogénnel nyomás alatt kezeljük. Amikor a hidrogénfelvétel véget ért, a katalizátorról leszűrünk és az oldatot vákuumban begozölögtetjük. A maradékot vízben felvesszük és éterrel kivonatoljuk. Az éterből bepárláskor színtelen tűk alakjában a 127—128 C° olvadáspontú 2-aminopirimidint kapjuk. 2. példa: 1,2,3,3-/11,9-tetraklórpropilén 17,8 g-ját 10,8 g guanidinszulíáttal nyolcszoros moláris mennyiségű tömény, kénsavban szuszpendáljuk és a keveréket 4Q°-on hosszabb ideig erélyesen kavarjuk, míg a tetraklórpropilén sósavfejlesztés közben a kénsavban feloldódik. Ezután még körülbelül 15 percig 80°-ra melegítünk és az oldatot jégre öntjük. Ha az oldatot lúgossá tesszük,. az 5-klór-2--aminopiridin kicsapódik. 12,9 g 2~a.mmo-5-klőrpirimidmt 130 cm3

prppan ólban, melyhez térfogata 10%-ának megfelelő vizet kevertünk, 13 g báriumoxid és katalizátorként legfeljebb 1% palládium hozáadása mellett, mely utóbbit palládiumoxidként célszerűen 1 :100 arányban szénre csapatunk le, 10—20 atm túlnyomáson és 70—80° hőmérsékleten autoklávban hidrogén hozzávezetése mellett hidrogénezünk. A hidrogénfelvétel befejezte után a Pd-szénről és a kivált báriumsókról leszívatunk és a tiszta szűretet