136888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására

2 136.888 niddel maguk ném lépnek behatásra. Ilyen szerként különösen előnyösnek mutatkozott piridin, kinolin vagy más piridinbázisok alkalmazása. A második fent említett eljárással, melynek értt;lmében a gyűrűzáródás további reakciórésztvevő közreműködésével történik, pl. a pirimidinmaradékkal helyettesített szulf onamidok állíthatók elő. Ezek előállításához a következő képletű savamidokból indulunk ki: R:S • (0)„ -NH —C —NH„ II NH ahol is R és n jelentése a fenti és ezeket a guanidideket a maiondialdehid monoszármazékaival, például a /''-etoxi-akrolein-dietilacetállal a következő egyenlet szerint behatásra hozzuk, mire a megfelelő pirimidinszármazékhoz jutunk: R"0 NH., II " R-S(0)„-NH-C R"0 \, NH \ CH / CR' HOCH —2 R"OH CH '\ N CR' i | y —H3

0 RS(O),, NH-C CH \/ N (lásd pl. a 131.962 lajstromszámú szabadalmat). A gyűrűzáródást célszerűen olyan kondenzálószer jelenlétében végezzük, mely a víz-, illetőleg alkohollehasítást "elősegíteni képes. Ilyenek például alkálialkoholátok, ásványi savak, különösen 40 százalékos kénsav, nagyszázalékú folysav. A kiindulási anyagot, a savguanididet, magában véve ismert módon nyerjük, amennyiben a megfelelő savkloridot guanidinnel célszerűen halogénhidrogént lehasító anyagok, különösen piridin jelenlétében behatásra hozzuk. A következő példák a reakciót magyarázzák, anélkül, hogy az eljárást ezekre korlátoznék. 1. Példa: 11,9. g formiltioszemikarbazidot 20 cm' piridinben vagy kinolinban szuszpendálunk és 23,3 g p-acetilamino-fenil-szulfokloridot adunk hozzá. A keveréket V<t óráig vízfürdőn melegítjük, kihűlés után jéghideg 2n sósavba öntjük és a csapadékot leszivatjuk. Alkoholból vagy jégecetből átkristályosítva, tiszta p-acetilaminofenilszulfonil-(H-formil) tioszemikarbazidot kapunk. E vegyület 31,6 g-ját acetilkloridfelesleggel melegítjük, ezután a kihűléskor kapott kristálypépet vízben oldjuk és nátriumacetát hozzáadásával a pacetilaminofenilszulfonamido-(2)-l. 3. 4.-tiodiazolt választjuk le, melyből elszappanosítassal a p-aminofenilszulfonamido(2)-i. 3. 4-tiodiazol tűit nyerjük. Op. (alkoholból) 220°. 2. Példa: 45 g tio'SiZemikarbazidot 45 g propionílkloriddal leöntünk és a reakciókeveréket vízfürdőn éppen annyira felmelegítjük, hogy a reakció további melegfejlődés közben meginduljon. A reakció végeztével vizet adunk hozzá és' tömény nátronlúggal gyengén savanyú reakcióra letompítunk. 177" olvadáspontú propioniltioszemikarbazidot és melléktermékként kismennyiségű C-etiltiodiazolint kapunk, ha az anyalúgot erősen meglúgosítj uk. 14,7 g propioniltioszemikarbazidot 23,3 g p-acetaminofenilszulfokloriddal kinolinban vagy piridinben melegítünk. Ha a kihűlt oldatot 2n sóravba öntjük, p-acetilarninofenilszulfo>nil-(n-propionil )tioszemikarbazid csapódik ki. Alkoholból 212° olvadáspontú tűket kapunk. E vegyület 34 g-ját aoetilklorid vagy tionilklorid feleslegével vízfürdőn melegítjük. Kihűléskor kristálypépet kapunk, melyet vízzel tésztásítunk. Ha az oldatot nátriumacetáttal letompítjuk, p-acetilaminofenil8zulfonamido(2)-5-eti]-l. 3. 4-tiodiazolt és ebből elszappanosítással a 184 C° olvadáspontú p-aminofenilszulfonamido-(2)-5-etil-l. 3. 4-üodmzolt kapjuk (alkoholból hasábok). , A vízlehasítás olymódon is történhet, hogy p-acetilaminofenilszulfonil (N-propionil) tioszemikarbazidot (Op. 212 C°) kevés propionílkloriddal hoszszabb ideig melegítjük, vagy pedig ecetsavanhidriddel vagy jégecettel, melyhez kevés tömény kénsavat adtunk, melegítjük. Minden esetben 203-204 C° olvadáspontú p-acetilaminofenilszulfonamido(2)-5-etil-l. 3. 4-tiodiazol keletkezik. 3. Példa: 13,5 g acetiltioszemikarbazidot (Op. 165°) 23,3 g p-aoetilarninof enilszulfokloriddal kinolinban szuszpendálunk és vízfürdőn gyengén melegítjük. Kihűlés után 2n sósavba öntve, p-acetilaminof enilszulfonil~(N-acetil)tioszemikarbazidot kapunk (alkoholból színtelen kristályok). E vegyület 35 g-ját acetilklorid feleslegével vízfürdőn- melegítjük. Kihűléskor kristálypép keletkezik, melyet vízzel digerálunk és azután oldódásig nátronlúgot adunk hozzá. Megsavanyításkoi: a p-acetilaminofenilszulfonamido(2)-5-metil-l. 3. 4-tiodiazol csapódik ki, melyből ásványi savval elszappanosítva a 202° olvadáspontú p-aminofenilszulfonamido(2)-5-metil-l. 3. 4-tiodiazolt kapjuk. 4. Példa:' 18,9 g p-nitrofenilszulfénsávkloridot 14,7 g propioniltioszemikarbaziddal kevés piridinben vagy kinolinban melegítünk. Kihűlés után jégvízbe öntünk és a csapadékot alkoholból átkristályosítjuk'. Az így kapott p-nitrofenilszulfenil(n-propionil) tioszemikarbazid 30 g-ját 30%-os ecetsavban káliumpermanganáttal oxidáljuk. Az oxidálás befejeztével a képződött barnakövet 2n nátronlúg hozzáadásával kicsapjuk és a kicsapódott oldatot 2n sósavval megsavanyítjuk, miáltal p-nitro-fenilszulfonil(N-propionil) üoszemikarbazid válik ki. E vegyület 33,2 g-ját acetilklorid vagy tionilklorid feleslegével öntjük le és vízfürdőn melegítjük. Kihűléskor kristálypépet kapunk, melyet vízben felveszünk. Az oldatból alkálilúg vagy alkáliacetát hozzáadására p-nitrofemlszulfonamido(2)etil(5)-l. 3.4-tiodiazol csapódik ki. Op. 205° (jégecetből). ;