136888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására
136.888 3 E vegyület 10 g-ját titánkloriddal redukáljuk, mely célból az anyag alkoholos oldatát titánkloridnak hígított sósavban való forró oldatába öntjük. Amikor a titánsóoldat színeződése átcsapott, # nátriumacetátot adunk hozzá. A p-aminofenilszuJ-fonamido(2J-etil(5)-1.3.4-tiodiazol tűalakban kristályosodik ki. Op. 184 C°. 5. Példa: 30 g nitrofenilszulfenil(N~propionil)tioszemikarbazidot tionilkloridban vagy fölös propionilkloridban melegítünk. Kihűlés után vízzel hígítunk és gyengén savanyú reakcióra letompítunk. A keletkező csapadékról leszivatunk és benzolból átkristályosítjuk. 141 C° olvadáspontú p-nitrofenilszulf énamido (2)etil(5)-1.3.4-tiodiazolt kapunk. E vegyület 29 g-ját 30%-os ecetsavban vagy gyengén lúgos oldatban káiiumpermanganáttal oxidáljuk, mim ellett 205° olvadáspontú p-nitrofenilszulionamido(2)etil(5)-1.3.4-tiodiazolt kapunk. Ezt a vegyületet, mint ezt a 4. példában ismertetjük, a megfelelő p-aminovegyületté redukáljuk. 6. Példa: 14,7 g propioniltioszemikarbazidot, melynek olvadáspontja 177°, 50 cm' piridinben szuszpendálunk és ehhez kavarás közben, 1 / i óra alatt 26,3 g p-karbetoxiaminofenilszulfakloridnak 50 cm' piridinben való oldatát csepegtetjük. A reakcióhőmérsékletet hűtéssel 5 és 10° között tartjuk. A most már tiszta oldatot a hozzákeverés után további V« óráig kavarjuk és ez idő után a fölös piridin lekötésére szükséges mennyiségű 2n sósav hozzáadásával a p-karbetaxiamino~f enilszulf onil-(-propioniD-tioszemikarbazidot kicsapjuk. Jégecetes mosás után 226° olvadáspontú színtelen kristályokat kapunk. ' A vegyületet jégecetben szuszpendáljuk és a kiszámított mennyiségű ecetsavanhidrid hozzáadása után 1 óráig vízfürdőn 60—70°-ra melegítjük, mimellett vízlehasadás közben 205° olvadáspontú pkarbetoxiaminof enilszulfonarnido (2) -5-etil-l. 3. 4-tiodiazol képződik. A vízlehasítás gyűrűképződés közben már a propioniltioszemikarbazid-vegyületnek jégecetben való hosszabb hevítése útján is bekövetkezik. 7. Példa: Ha 13,3 g acetiltioszemikarbazidot, melynek olvadáspontja 165° a 6. példában ismertetett menynyiségű szulfokloríddai az ott megadott reakciófeltételek mellett behatásra hozunk, akkor a 206° olvadáspontú p-kar betoxiaminof enilszulf o nil (N-acetiD-tioszemikarbazidot kapjuk. Ezt a vegyületet a 6. példában megadott módszerrel jégecetecetsavanhidriddel p-karbetoxi-aminofenilszulf onarnido- (2)-5-metil-l. 3. 4-tiodiazollá alakíthatjuk át »Op. 236°), melyet kálilúggal kezelve és az elszappanosítási terméket semlegesítve a 202° olvadáspontú (alkoholból) p-aminof enilszulf onarnido-'' 2)-5-metil-l. 3. 4-tiodiazollá alakítunk át. 8. Példa: 25,6 g p-acetilarninofenilszulíonilguanidint (Op. 305 C°, előállítva acetilaminof enilszulf okloridnak •és guanidinkarbonátnak piridines oldatban való melegítésével) finoman pórítunk, 250 cm! alkoholban, melyben 4,6 g nátriumot oldottunk, 17,4 g /'-etoxiakroleindietilacetáttal szuszpendáljuk és néhány óráig vízfürdőn melegítjük. Kihűlés után ötszörös mennyiségű jégvízbe öntjük. Az oldatból ecetsav hozzáadására p-acetilaminofenilszulfamido~ 2-pirimidin hasad ki, melyből elszappanosítássál a p-aminofenilszulfämido-2-pirimidint kapjuk, melyet tisztítás céljából 2n nátronlúgban oldunk és 2n sósavval vagy híg ecetsavval kicsapunk. Op 258 C° (korr.). 9. Példa: 25,6 g p-aoetilaminofenilszulfonilguanidint 17,4 g A-etoxiakroleindietilacetállal 250 cm3 alkoholban feloldunk és a keveréket 2 óra hosszat vízfürdőn melegítjük. Kihűléskor p-acetilaminofenilszulfamido 2-pirimidin kristályosodik ki, melyet ásványi savval elszappanosítva, p-aminofenilszulfamido-2-pirimidinné alakítunk át Op. 258 C° (korr.), 10. Példa: 18,9 g p-nitrofenilszulfénsavkloridot 8,2 g guanidinkarbonátnak piridinben való oldatához adunk és 45 percig 60°-rá melegítjük. Ezután a piridines oldatot jégvízbe öntjük, a csapadékot leszivatjuk és alkoholból átkristályosítunk. 182—185 C° olvadáspontú p-nitrof enilszulf enilguanididet kapunk. E guanidid 21,2 g-ját káliuhipermanganáttal 10 százalékos ecetsavban oxidáljuk. A barnakő leválasztása után az oldat besűrítésekor a p-nitrofenilszulfonilguanididet kapjuk. 24,4 g p-nitroíenilszulfonilguanididet finoman pórítunk és 250 cm3 alkoholban, melyben 4,6 g nátriumot oldottunk, 17,4 g /?-etoxiakroleindietilacetállal szuszpendálunk. Néhány óra hosszat szobahőmérsékleten kavarjuk, ezután jégvízbe öntjük és ecetsavval megsavanyítjuk. 220 C° olvadáspontú p-nitrof enilszulf onarnido (2)-pirimidin t kapunk. Nikkelkatalizátor jelenlétében hidrogénnel redukálva ebből 258° (korr.) olvadáspontú p-aminofenilszulfonarnido (2) -pirimidint kapunk. 11. Példa: 20,4 g p-nitrofenilszulfeniiguanididet alkoholban, melyben 4,6 g nátriumot oldottunk, a 10. példa szerint etoxiakroleindietilacetállal behatásra hozunk, p-nitrof enilszulf énamido (2) pirimidint kapunk. Benzolból finom sárgás tűk. Op. 189—190 C°. E pirimidin 10 g-ját semleges oldatban káiiumpermanganáttal oxidáljuk. A barnakő kicsapása után a keletkezett p-hitrofemlszulfonamido(2)pirimidint 2n nátronlúggal oldatba hozzuk, leszűrjük' és híg ecetsavval újra kicsapjuk. Op. 220 C°. Redukálással ebből a 253—258 C° (korr.) olvadáspontú p-amino-f enilszulf onarnido (2) pirimidint kapjuk. • 12. Példa: 25,6 g p-acetilaminofenilszulfanilguanidint 17,4 g .^-etoxiakroleindietilacetállal 100 cm" jégecetben, mely 40% kénsavat tartalmaz, 5 óra hosszat rázunk, majd az oldatot vízzel hígítjuk, mimellett a p-acetilaminof enilszulfam ido (2) pirimidin kicsapódik; a vegyületet alkalikus oldatból kicsapva, jégecettel tisztítjuk. 259 C° olvadáspontú színtelen kristályokat kapunk. Lúgoldattal vízfürdőn elszap-
