136888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.888. SZÁM 12. q. 1—13. OSZTÁLY. — Seb—6192. ALAPSZÁM Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására Schering A. G. cég, Berlin A bejelentés napja: 1942. május 22. Németországi elsőbbsége: 1941. május 23. Ismeretes, hogy szulfonamidok olyan származékai, melyek, a szudfonamidjfeoportban heterociklusos maradékkal vannak helyettesítve baktériumos fertőzések és máseffélék leküzdésére nagyhatású anyagok. így különösen hatásosnak bizonyultak a p-amino-benzol-szulfonamidnak azok a vegyületei, melyek a szuifonamidcsoportban két nitrogénatömot tartalmazó heterociklusos •maradékkal vannak helyettesítve. Különösen alkalmasak a megfelelő pirimidin- és tiodiazol származékok, melyeket a 13b 150 lajstromszámú szabadalomban ismertettünk. E szabadalom érteimében ezeket a vegyületeket úgy kapjuk, hogy vagy a heterociklusos X maradékot vezetjük az R.S02.NH-maradékba, vágy pedig az -NHX maradékot hozzuk az R.S02

-maradékkal kapcsolatba. Ezekben a képletekben R aromás maradék, mely a szulfonamid-csoporthoz képest p-helyzétben maghoz kötött aminocsoportot vagy ezzé átalakítható csoportot, mint pl. nitro-, acil-amino-csoportot tartalmaz. X pedig heterociklusos maradék, melynek két nitrogénatomja van, például pirimidin- vagy tiodiazolmaradék. A heterociklusos X maradék helyettesített is lehet, különösen alkilmaradékok• kal. Azt találtuk már most, hogy az említett szulfonamidokhoz úgy is juthatunk, ha a találmány szerint a megfelelő R.SCvNH.X' képletű alifásán helyettesített szulfonamidokat, melyek képletében X' alifás maradékot jelent, melynek gyűrűje két nitrogénatomos heterociklusos maradékká zárható, oly módon kezeljük, vagy olyan szerekkel kezeljük, hogy a gyűrű a heterociklusos X maradékká zárul. Erre a célra a R.SOL,.NH.X' képletű, megfelelő szulfonamidokat olymódon kezelünk, hogy a gyűrű a «víz vagy más alkalmas vegyületek, pl. •alkohol, ammonia lehasítása közben záruljon. Alkalmazhatunk azonban, olyan módszereket is, amelyeknél a gyűrű megfelelő második reakciórésztvevő együttműködésével zárul, mely szintén a heterociklusos gyűrűbe lép. Szulfonamidok helyett a gyűrű zárására a megfelelő szulfén- vagy szulfinamidokat is alkalmazhatjuk; szükség esetén a gyűrű záródása után a szulfén- vagy szulfinamid-csoportot oxídatív kezeléssel szulfonamid-csoporttá alakítjuk át. Az R maradékban esetleg jelenlévő, aminocsoporttá átalakítható csoportokat célszerűen magukban véve ismeretes módszerekkel az aminocsoporttá alakítjuk át. A találmány szerinti eljárással például R S(0)n . NH—•C—NH . NH .CO . R' II S képletű savamidokból, ahol R ugyanazt jelenti, mint fent, R' szénhidrogénmaradékot és n a 0—2 számokat jelenti, a megfelelő N—N R . S(0)n . NH — C O — R' \s/képletű tiodiazol származékokat kapjuk. A gyűrűzáródás vízlehasítással történik, amennyiben a kiindulási anyagot célszerűen enyhe hatású vízlehasító anyagokkal, mint savanhidridekkel, savkloridokkal, szerves és szervetlen savakkal, pl. ecetsavval vagy kénsavval kezeljük. A reakció-hőmérsékletet emellett úgy kell megválasztani, hogy R S(0)n — maradék ne változzék meg vagy ne hasadjon le. Az alkalmazott vízlehasító szereknek megfelelően 40— 120°, különösen 50—60°-os hőmérsékleteket alkalmazunk. <H E reakciók kiindulási anyagait magukban véve szokásos módszerekkel kapjuk. Különösen célszerűnek mutatkozott az olyan eljárás, melynél a megfelelő szulfon-, szulfén- vagy szulfinsavhalogenidet a hidrazo-amino-csoportban helyettesített tioszemikarbaziddal hozzuk behatásra. Emellett célszerűen olyan, halogénhidrogént lehasító anyagok jelenlétében dolgozunk, melyek a savhaloge-