136624. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés már famentesített háncszárak, különösen zöld len tisztítására (fésülésére)

2 136.624 tele hálóját. Ennek feltétlenül a rostok összekúszálódásához és elszakadásához kell vezetnie és ezzel a rosthozam is csekélyebb lesz. A tisztítandó szárnak helytelen megmunkálási módja érvényesül a len-nyújtógépnél (szalagképzőgépnél) is, amelyre a len csúcsával (virágos részével) előre jut (önműködő szalagképzés a gerebenező gépeken). A nyújtógépen a rostnak a tűsléces rostély mezejéből való kihúzása 20-szorps nyújtás mellett ugyancsak a természetes rostfekvéssel ellentétesén történik. Bár a szalagképzőre már fésült (gerebenezett) len jut, a szalagképzésnek ez a módja mégis kedvezőtlen, mivel a háncs szerkezetével ellentétes. Csak évekig tartó kísérletek vezettek a fentemlített felismerésekhez, amelyek különösen a maglennél és a keresztezett lenfajtáknál jelentkeznek. Ezekre a felismerésekre épül fel a találmány, amelynek célja az ismert gépekhez fűződő hátrányok kiküszöbölése^ A találmány szerint az előfamentesitett szárnak kifésülését a gyökérrészen történő kis hosszúságú befogás mellett csak egy oldalra, éspedig —- fokozatosan — a virágos résztől a gyökérvég felé, a szár természetes szerkezetének megfelelően végezzük, ami után anélkül, hogy szükség völra a száron a befogás átváltására, az így megmunkált szárat rétegzőberendezésre és szalagképzőre visszük olymódon, hogy a fésült nyersrost gyökérrészével előre jut a nyújtőgépre és így a nyersrost fésülése rostveszteség nélkül, a szár felépítésének megfelelően helyesen megy végbe. A csatolt ábrák segítségével a találmányt a következőkben világítjuk meg: Az 1., 2., 3. és 4. ábrát a leírás bevezetésében már tárgyaltuk. Az 5. és 5A ábra a famentesített lenszár megmunkálására való teljes berendezést felülnézetben ábrázolja. A berendezés három részből áll, amelyek közül a famentesítő után elrendezett részt, amelyre tehát a famentesített szár először jut, „tisztító szálmenti fésüléshez" (Reiniger für Blütenedenkämmen), vagy röviden „tisztító" elnevezéssel jelöljük. Ezután következik a „rétegző" és ehhez csatlakozik a „szalagképző", amelyhez a „nyújtó" kapcsolódik. A 6. ábra a tisztító külön ábrázolása, éspedig ez az ábra a későbbiekben mindenekelőtt annak a megvilágítására szolgál, hogy milyenek ama két rész mozgásfolyamatai, amelyekből a tisztító, áll. A 7. ábra ugyancsak a tisztítóhoz tartozó részletet mutat, amelyre a későbbi leírásban még részletesen kiterjeszkedünk. A 8. ábra a berendezésnek az 5. és 5A ábrához tartozó oldalnézete. A 9. ábra az 5. és 5A ábra A—B vonal menti metszete. A 10. ábra az 5A ábrának a C—D vonal menti metszete. A 11. ábra ugyancsak az 5A ábra szerinti elrendezést mutatja az E—F metszetben. A 12., 13., 14. és 15. ábra a tisztító egyes részleteit mutatja, ahol a. 12. ábra ugyanazt a metszetet ábrázolja, mint a 10. ábra, a 14, ábra a 13. ábra szerinti oldalnézet felülnézete és a 15. ábra függőleges metszet a 13, ábrához. A 16. és 17. ábra a tisztítónak egy másik kiviteli alakját mutatja két különböző nézetben. A famentesítőről (1. kivált az 5A és 8. ábrát) á famentesített háncs az —1— etetőasztalra jut, éspedig úgy, hogy az összes háncsszárak gyökerei a —2— ütköző szegélyhez tolódnak. Ez a befogandó gyökérrészek határolása céljából állítható. A találmány szempontjából azon fordul meg a dolog, hogy a szárnak csak rövid részét fogjuk be. Az egyes ábrákban a háncs szállítási irányát nyilak jelzik. Az 5. és • 5A ábrában ezeket a megfelelő nyilakat . még külön jelekkel, éspedig —ai—, —a2—, —a3

—,

—a4— és —as— jellel láttuk el. A gyökér részénél befogott háncsszár befogó és szállító berendezése két —3— vasdobból áll, amelyeket —4— rugalmas bevonattal, pl. parafával láttunk el (1. kivált a 12. ábrát is). A két —3— dobon —5— acélszalag megy át, amelyen —6— rugalmas anyagbevonat, például bőr vagy gumi van. Ennek az anyagbevonatnak barázdaszerű bemélyedései vannak, amelyekbe a —7— vassínből álló nyugvó aljazat fogai nyúlnak be. Az —5— acélszalag a háncs szállítását jelző nyíl irányában mozog (1. 5A ábra, —:

a2—

nyílirány), míg a —7— vassín nyugalomban van. E két rész közé fogjuk be a háncsot, amelyet az —5, 6— szalag felett elhelyezett —8— szorító görgők a —7— aljazathoz szorítanak. * Az —5— acélszalagnak ^-6— érdes bevonata végzi a háncs szállítását, amely a —7— vassín nyugvó sima fogain csúszik. Így a háncs a —7— sín —s az —5, 6—• szalag közé szorul és ezen á módon történik a szállítása a nyíliránybari (5A ábra —av— nyíliránya). Ilymódon jut a —9— bádoglemezekre, amelyek ugyanabban a magasságban feküsznek, mint a —7— vassínek. A —9—• bádoglemezek alatt van az úgynevezett tűs mező végtelen forgó tűsléces rostély alakjában, amelyet alább még részletezni fogunk. Annak biztosítására, hogy a farászecskék eltávolítása először a szár legkülső csúcsain következzék be és az átfésülés fokozatosan hátrafelé a gyökérrész felé haladjon, a bádoglemezek meghatározott alakúak, amint az különösen az 5A és 6. ábrákból is kitűnik. A tűsléces rostély tehát a —9— bádoglemezek különleges alakja következtében a szárnak csak azokat a részeit fésüli, amelyek szabadon feküsznek rajta, vagyis a tűsléces rostély egyes részeit a —9— bádoglemez nem fedi be, úgyhogy ezek a szárrészek közvetlenül érintkeznek a tűs rostély tűivel. Minthogy, amint kiváltkép az 5A és 6. ábrák ábrázolják, a —9— bádoglemezek leszálló görbét mutatnak, először a szárnak csak a virágos részei jutnak a tűslé'ces rostéllyal érintkezésbe és azután egymásután a többi szárrészek. Hogy a —9— bádoglemezeknek miért van háromszoros beosztása, azt alább még megvilágítjuk. Előbb a tűs mezőnek is nevezhető végtelen forgó tűsléces rostély szerkezetét és működésmódját írjuk le. A —11— dobokon futó —10— végtelen hevederekre a. —12—;

szegecsekkel a —13— kapocsvezetékek vannak erősítve (1. kivált a 13., 14. és 15. ábrát), amelyekbe a —14— mérőlegesen kiálló, egyes tűkkel ellátott tűslécek vagy sínek vannak lazán, mozgathatóan, éspedig oldalirányban eltolhatóan beágyazva. E —14— tűslécek végei mindkét oldalon-—15— szögvezetékekbe ágyazottak, amelyeknek merőleges szára a tűslécek oldal-