136611. lajstromszámú szabadalom • Hőtároló betétes hőkicserélő

136.611 5 relési hézaggal, szorítás vagy másféle oldható rögzítés útján, a vezetőtoldat végnyílásának peremén körülfutó 40 horonyban van rögzítve. A tömítőszerv, a határfelület felőli tömítőoldalán, a labirinttömítés szokásos kivitele szerint egy vagy több hosszirányú 41" barázdával is ellátható, melyben a tömítési résen átszivárgó munkaközeg a tömítőhatást fokozó sebesség- és irányváltozást szenved. Főleg abban az esetben, ha é tömítőszervnek kellő tömítési szélessége van, az ilyen tömítések, melyek a határfelülettel való érintkezés hiányában fémből, •pl. vasból'is készülhetnek, fojtással még akkor is kielégítően működnek, ha tömítőfelületük egyáltalán nincs is barázdálva. Ugyanígy működnek a határfelületeken csúszó és rajtuk a csúszás folytán kisebb-nagyobb mértékben lekopó tömítések is, ha későbbi használatban, pl. a bejárata si időtartam után, • vagy bármely más okból, pl. szorulás vagy megakásztás következtében elvesztik a határfelületekkel való csúszó érintkezésüket. Csúszó tömítések számára oly szerkezeti anyagot célszerű választani, amely oly mértékben önkenő hatású, hogy. súrlódás esetén még nagyobb (400°— 600°C) hőfoknál sem koptatja a hőkicserélőt, s maga sem kopik túlságosan. E követelmény kielégítése szempontjából nem fémes anyagok, elsősorban szénféleségek (ívlámpaszén, kefeszén, grafit) jönnek tekintetbe, melyekből jelentékeny önkenőképesség és igen kielégítő kopás mellett szilárd és hőellenálló tömi tőkefék készíthetők. A kenés hatásosságának fokozása céljából az ily önkenő hatású anyagból készült tömi tőkeféket kismértékben fagygyúval, zsírral, kenőolajjal, vagy más, csúszást elősegítő anyaggal, pl. csillámmal vagy steatittal kenni is lehet. A kefe alapanyaga a szükséges kenőanyaggal már előre telíthető, ill. a kenőanyag — pl.'porrátört steatit alakjában — a kefe alapanyagához' előre hozzákeverhető; a kenőanyagot azonban közvetlenül a tömítőkefe mellett, ill. ezen át is el lehet juttatni a betétszerkezet kenendő határfelületére, vagy a kenés céljára a tömítőkefék mellett külön kenőkeféket is lehet alkalmazni. Igen jól megfelel, ha pl. steatítot illesztünk a tömi tőkeféhez vagy a tömítőkefébe, úgyhogy csúszás közben maga a steatit is érintkezzék a csúszófelülettel. Ily megoldásokat mutatnak a 13.—14., valamint a 15.—16. ábrák, melyek szerint a tápcsatlakozás végnyílásának .peremén körülfutó 40 horonyba szerelt 41 szénkefe az első megoldás értelmében a 42 csapocskákkal a kefe oldalán megerősített 43 steatitburkolással, a második megoldás értelmében pedig a kefe tömítooldal felőli furataiba helyezett 44 steatitcsapokkal van ellátva. Minthogy egyenlőtlen, felmelegedés folytán a tömítendő 'áteresztőfelület, de maga a tömítokefét tartó hornyolt rész is alakváltozást szenvedhet, egyenlőtlen felfekvés, s ebből eredő tőmítetlenség, továbbá feszülések és törések elkerülése céljából, mint már a 2. és 8. ábrákon is látható volt, ajánlatos a tömítést horonyirányban több egymáshoz illeszkedő kefedarabokra felosztani. A szomszédos kefedarabok az illesztési rések jobb lezárása céljából a 14.. ábra szerint egymást átlapoló (pl. lépcsős alakítású), vagy más módon egymásba nyúló 45, 46 végrészekkel illeszkednek egymáshoz. Az áteresztő határfelületeken csúszó tömítőelemeket a tökéletesebb zárás, valamint a kopás miatt szükséges utánállítás céljából a határfelületekre kell szorítani, úgyhogy ezek a kopás irányában el is mozdulhassanak. Ez a 13. ábra szerint a kefehornyok fenekére helyezett 47 szorítórugókkal, vagy a 15. ábra szerint azáltal történhetik, hogy a kefehorony oldalsó 48 közlekedőfuratain át a kefedarabokat a nagynyomású áramlási tér nyomása alá helyezzük. A 17. ábra szerinti kiviteli változat esetében, amelynél a külön 41 darabokra. osztott kefe a munkaközeg tápcsatlakozásában tömítve vezetett 49 kéfetartó hornyába van szerelve, az 50 rugókkal a kefetartón át vannak a kefedarabok a csúszófelületre szorítva. Túlságos lekópás elkerülése céljából ajánlatos a kefe nyomás alatti előretolását határolni, amely célra a 15.—16. ábrák szerinti kivitel esetében a kef ehórony oldalfalába becsavart, s végével a 41 kefedarab 51'oldalkivágásába nyúló 52 állítócsavar szolgál. Ha a kefe az 51 kivágás által lehetővé tett mértékben lekopott, a további tömítés —• alig számottevő, gyakorlatilag nyomásmentes csúszóérintkezés mellett — a labirintzárás elve szerint történik. A betételemek a tárgyalt megoldások túlnyomó részében, mint említve, volt, közzel egymásra rétegezett lemezek, melyek a szóbanlévő célra más (pl. a 6.—8. ábrák szerinti) megoldásokkal szemben, az előállítási és szerelési költségtöbblettől eltekintve, a legalkalmasabbak, minthogy igen csekély átáramlási ellenállás . mellett nagy felületű betétet adnak, melynél a betéttömeg kihasználása a legkedvezőbb. A lemezeit betétet célszerű, úgy elkészíteni, hogy a munkaközegek átáramlására igen szűk rések álljanak csak rendelkezésre, minthogy ezáltal kis átáramlási sebességek esetén, jelentéktelen átáramlási ellenállás mellett, kitűnő hőátadási tényezők érhetők el. Ily lemezes betétekre általában jellemző, hogy a betétlemezek az említett szűk átáramlási réseket biztosító köztartó részekkel vannak egymásra rétegezve, mimellett a köztartó részek — a lemezfelületen elszórt szemölcsök, barázdák, vagy az átáramlási irányra keresztirányban folytatólagosan kiképzett hullámok (redők) alakjában—• két szomszédos lemez közül legalább az egyiken kisajtolással vannak létesítve: Ily helyenkénti köztartó szemölcsök, az átáramlás átlagos egyenletességét egyáltalán nem zavarják, s. ugyanez az előnyük a köztartó barázdáknak és hullámoknak is, ha hosszirányuk a már említett módon az átáramlás irányába esik. Hullámosított lemezek alkalmazása esetén, mint erről a 4. ábrával kapcsolatban már szó volt, a hullámok a lemezeken ezek teljes szélességén végigfuthatnak, a kivitel azonban olyan is lehet, hogy a hullámok az átáramlás irányában csak bizonyos egymásra következő övekben vannak létesítve, melvek sima lemezöyekkel váltakoznak. Ily utóbbi megoldás két változatát mutatják a 19.—21. ábrák, melyek közül' a 20. ábra szerint az 57 övekben hullámosított 53 lemezek hullámaikkal velük szomszédos 56 sima lemezeken. támaszkodnak, míg a 21. ábra szerint a szomszédos 54 és 55 lemezek 57, illetve 58 hullámaikkal, melyek a lemezkötegen belül a lemezszélesség különböző helyein, a lemezeken váltakozva vannak létesítve, kölcsönösen egymást támasztják. A hatásfok szempontjából rendkívül előnyös az olyan megoldás, melynél, mint a 19.—20. ábrák is mutatják, a kötegben a hullámosított övek övszélességüknél nagyabb szélességű sima lemezövekkel váltakoz-