136611. lajstromszámú szabadalom • Hőtároló betétes hőkicserélő
[• 4 : i felmelegedése, az 1. és 2. ábrák szerint az 5 és 8 hozzávezetésekben 16 terelőlemezek alkalmazhatók, melyek esetleg állíthatóan vannak kiképezve. Arra való tekintettel, hogy e térelőlapok alá forgás közben az áteresztő határfelülétek minden része befordul, a nagy átömlőkeresztmetszetű kisnyomású hozzávezetésben felesleges a terelőlemezeket a határfelületnek a kisnyomású munkaközeg által keresztezett részén mindenütt alkalmazni, s elég ezeknek e felületrész középvonala mentén, kisebb szélességben való elrendezése. Az 1—3., ül. 4. ábrák szerint maguk a betételemek (lemezek) vannak úgy alakítva, és egymás közt úgy elrendezve, hogy közöttük az átáramlás irányában önálló s a betétszerkezeten belül egymástól elkülönített átáramlócsatornák jönnek létre, mimellett a 3. ábra felső és alsó részei szerint kiviteli változatokban közvetlenül egyes ' betétlemezek tekinthetők ily átáramlócsatornákat a betétszerkezet agyrészétől kifelé a lemezélvonal mentén sorozatosan elkülönítő osztólemezeknek. E megoldásokban a betétlemezek egészen a betét határfelületeiig meg vannak hosszabbítva, s végeik e helyeken simára vannak munkálva, úgyhogy a simára munkált lemezélek maguk képezik a határfelületeket, melyeken a tömítőkef ék csúsznak. Ezzel szemben a 6—8. ábrák szerinti megoldásban, melynél a szintén tárcsaalakú, axiális átáramlású forgó" betétszerkezet háza, s a munkaközegek álló hozzá-és elvezetései az 1—2. ábrák szerinti kivitellel egyezően vannak kiképezve, a betét 9 foglalatának ürege, a betételemek felvételére, külön 17 osztófalakkal a forgás irányában egymásrakövetkező átáramló rekeszekre van felosztva, melyek végnyílásainál a mukaközegek áramlási tereinek egymástól való elkülönítése az e tereket egymástól közvetlenül elválasztó (tehát a betéttárcsa hengeres zárófelületei közti) tömítési szakaszokon célszerűen az osztófalak osztástávolságát kitevő szélességű tömítőelemekkel lehet létesítve. A 18 re. készekre osztott betétfoglalat e megoldásban a be-és kiáramlási oldalon külön 19, 20 fedelekkel van fedve, melyek a 18 rekeszek végeinél 21 áteresztőnyílásokkal vannak áttörve, s a tömítőelemekkel tömítőzárat alkotó határfelületekként vannak kiképezve. A tömítések a betétszerkezet hengeres zárófelületei közti tömítési szakaszokon a 8. ábrából látható módon az osztófalak osztástávolságánák megfelelő mértékben szélesebbek, mint az 1—4. ábrák szerinti megoldási esetekben, azonban áz osztófalak kellő sűrűségű kiosztása esetén a munkaközegek átáramlása számára ez esetben is a betét homlokfélületeinek túlnyomó részét szabadon hagyják. A kefeszélességnek a most megadott módon való megválasztása biztosíték arra, hogy a betét foglalatának egy-egy rekesze, saját végnyílásain át, nem juthat egy tömítőkef e két oldalán egyidejűleg mindkét munkatérrel összeköttetésbe, bár e szempontból már az is elegendő volna, ha a kefeszélesség egy rekesz áteresztő nyílásainak kerületi irányú szélső éltávolságát meghaladna. A rekeszekbe a 6. ábra szerint hőtároló töltés gyanánt a munkaközegek átáramlását megengedő módon egymásra halmozott hőtároló elemek (pl. Raschiggyűrűk, dróthalmaz, egymásra rétegezett drótsziták, esetleg nem fémes, pl. kerámiai anyag szemcséi) vannak betöltve, a • töltés azonban köztartó részekkel (pl. hullámosítással) egymáshoz támasz-16.611 tott lemezekből vagy fémszalagokból is állhatna. Ugyanilyen rendszerű, rekeszes foglalatú betétszerkezete van a 9—10. ábrák szerinti megoldásnak is, melynél azonban a 22 hengeres forgó betétszer-Kezeten a munkaközegek sugárirányban áramlanak keresztül, melynek tehát ennek megfelelően külső palástfelülete és egy tengelymenti üreget határoló belső palástfelülete van áteresztő határfelületekként kiképezve, míg homlokfelületei a 23, 24 zárólapokkal le vannak zárva. A betét forgatása a 25, 26, 27 öntvényrészekből álló házban a 4 tengely segítségével történik. A nagynyomású munkaközeg a 28 nyílásnál lép be a hőkicserélőbe, s ebből a 29, 30 kefékkel körülfogott 18 betétrekeszeken áthaladva a 31, 32 elvezetőcsatornán, ill. a 33 nyíláson át távozik, míg.a kisnyomású munkaközeg a 34 beömlőnyílás, a 35 és részben a 30 tömítőkefék által körülzárt betétrekeszek és a 36 kiömlőnyílás által meghatározott áramlási úton áramlik. A 17 osztófalakkal rekeszekre osztott betétfoglalat hőtároló töltése e megoldásban köztartó részekkel egymásra rétegezett lemezekből áll. a töltés azonban az előbbi megoldásnak megfelelően egymásra halmozott darabos vagy szemcsés anyag is lehetne. A lemeztöltés e kiviteli változatban az átáramlás irányára merőleges 37 szigetelő légréssel ketté van osztva abból a célból, hogy a lemezekben az átáramlás irányában fellépő hővezetés csökkenthető legyen. Az 1—4: ábrákon látható betétszerkezethez lényegileg hasonló kiképzésű és hasonló töltésű, axiális átáramlású betétszerkezete van a 11—12. ábrák szerinti megoldásnak is abban a tekintetben, hogy a betételemek egészen a munkaközegek áteresztő határfelületeiig meg vannak hosszabbítva, úgyhogy az elemek simára lemunkált élei képezik a határfelületeket, s az 1—4. ábrák szerinti kivitellel szemben a fő eltérés abban áll, hogy az 1 betétszerkezet a 2 házhoz van rögzítve, s az egyik munkaközeg hozzá- és elvezető toldatai (példaképpen a nagynyomású munkaközeg 3, 3' tápcsatlakozásai) a 4 forgástengelyre ékelve forognak. Ez a megoldás különösen nagy és súlyos hőkicserélő, ill. betétszerkezet alkalmazása esetén indokolt, s ugyanezen okból indokolt a nagynyomású munkaközeg tápcsatlakozásainak forgathatóvá tétele is, minthogy a nagynyomású munkaközeg fentiek szerinti kisebb átáramló kereszmetszete folytán e csatlakozások kisebb súlyúak, mint amilyen súlyúak a kisnyomású munkaközeg tápcsatlakozásai lennének. A 3, 3' tápcsatlakozások a nagynyomású munkaközegnek a 2 házban rögzített álló vezetékrészeihez (az 5 vezető és az 5' elvezető toldatokhoz) a 38 tömítések segítségével tömítve csatlakoznak; e tömítések anyaga célszerűen ugyanaz lehet, mint a 6, 6' tömítőkeféké. A kisnyomású munkaközeg 1. ábra szerinti 7 tömítőzárását ez esetben a betétszerkezet agyrészét a 4 forgástengelyen tömítő 39 tömítés helyettesíti. A muhkaközegáramok egyikét, vagy mindegyikét a betétáteresztő határfelületei s a vezetékcsatlakozások közti szerelési réseken körülzáró tömítések, mint említve volt, vagy a határfelületeken csúsznak, vagy pedig a felületekkel a labirinttömítés elve alapján létesítenek tömi tőzárást. Egy utóbbi kivitelű tömítőkef e példaképpeni alakja keresztmetszetben a 18. ábrán látható, amely szerint a 39 tömítőszerv, a határfelület előtt igen csekély sze-