136611. lajstromszámú szabadalom • Hőtároló betétes hőkicserélő

136.611 3 részben a 6 tömítésekkel körülzárva, a 8 nyílásnál lép be a hőkicserélő házába, s ebből, a betétele­mek közt áthaladva, a 8' nyíláson át távozik. Az elrendezésből, de különösen a ház 1. ábra szerinti baloldali öntvényrészének belső oldalát mutató 2. ábrából látható, hogy a nagynyomású munkaközeg áramlási keresztmetszete a betétben a kisnyomású munkaközegnél jelentékenyen kisebbre van választ­va. A betétszerkezet áteresztő határfelületei, a tengelyirányú átáraimlásnak megfelelően, a betét­tárcsa homlokfelületeih vannak, miből kifolyólag a betéttér sugárirányban egy külső és egy belső palástfelületen, kívül a szerelés céljából kétrészű 9 hengerfallal, bélül a forgástengelyre ékelt 10 agyrésszel le van zárva. A betételemek e megoldás­ban hajlított lemezek, melyeknek a forgástengely­lyel, ill. az átáramlási iránnyal párhuzamos hajlí­tási alkatójük van, úgyhogy maguk a betétleme­zek is párhuzamosak az átáramlási iránnyal. A be­tétlemezek átáramló rések, ül. csatornák létesítése céljából, köztartó hullámokkal támaszkodnak egy­máson, a betétszerkezét homloknézetét mutató 3. ábra felső része szerint pl. oly módon, hogy a be­tétszerkezet záró palástielületei között egymásra fektetett 11 sima és 12 hullámosított lemezek válta­koznak kerületi irányban egymással, vagy a 3. ábra alsó része szerint oly módon, hogy minden lemez hullámosítva van, s a támasztó hullámok a szomszé­dos lemezeken váltakozva vannak elosztva. A 4. ábra szerint lehetséges azonban oly elrendezés is, hogy sima és egész felületükön hullámosított betét­lemezek vannak váltakozva a forgástengely körül . egymásra felcsavarva, míg a 3. ábra szerinti előző két változatban a hullámok a hullámosított lemeze­ken az alábbiak' értelmében esetleg csak bizonyos övekben vannak kiképezve. A hullámok a 3. és 4. ábrák szerint maguk is tengelyirányúak lévén, a szabad lemezközök ül. hullámközök' e betéten be­lül egyes egymástól elkülönített átáramlási csator­nákat alkotnak, melyeken át a munkaközegek a betételemek közt tengelyirányban áthaladhatnak. A 6, 6', 7 tömítőelemek (tömítőkefék) a munka­közegek tápcsatlakozásainak végnyílásainál ez utób­biak peremén körülfutó hornyokba szoros illesz­kedéssel folytatólagosan egymás mellé szerelt, cél­szerűen nagyrészt szénből készült, négyszögkereszt­metszetű szerkezeti részek, melyek a 3. ábra sze­rinti megoldási esetben, mint a 2. ábra is mutatja, oly alakúak, hogy körülforgás közben a sima le­mezek éleivel jutnak együttállásba, és a betétszer­kezet záró palástfelületei közti tömítési szakaszo­kon oly szélességűek, hogy az áteresztő határfelü­leteken bármely viszonylagos elfordulási helyzet­ben egyenként legalább egy-egy lemez élét teljesen lefedik. A 3. ábra alsó része szerinti megoldási eset­ben ez a feltétel akkor van kielégítve, ha á tömí­tés szélessége legalább két szomszédos hullámlemez közeinek maximális szélességével egyenlő, míg ugyanehhez a 3. ábra felső része szerinti megoldá­si esetben az szükséges, hogy a tömítés szélessége ne legyen kisebb két egymásrakövetkező sima le­mez közének szélességénél. Ennek megfelelően a tömítés a most említett tömítési szakaszokon a sí­ma lemezek élvonalát, általában a hullámosított le­mezek éleinek hullámközépvonalát követi, s ezek ábra szerinti sarj.óalakját tekintve maga is sarló­alakú. A 4. ábra szerinti megoldási estben a tömí­tésnek a betétszerkézet két záró palástfelüleíe közti része célszerűen egyenesvonalú, melynek a forgás­irányban mért szélességi mérete legalább is a hul­lámosztással egyenlő. A tömítés szélességének ily módon való megállapítása kizárja, hogy a tömítés a betétlemezek által elkülönített átáramló csator­nák végnyílásaival oly módon jusson együttállás­ba, hogy a végnyílásoknak a tömítés két oldalán fedetlenül hagyott részei maradjanak, s ezeken át a nagynyomású munkaközeg a kisnyomású áram­lási térbe átfújhasson, — míg abban az esetben, ha a tömítés két szomszédos, egyenként csak Készle­gesen fedett csatornanyílás felett középállásban van, a csatornákat egymástól elválasztó lemezrész akadályozza meg a nagynyomású térből a kisnyo­mású térbe való átfúj ást. A tömítések e minimális szélességi méretén felül, bizonyos gyakorlati biz­tonsági ráhagyástól eltekintve, nincs szükség a szé­lesség túlzott megnövelésére, hogy a betétkereszt­metszetnek minél kisebb része maradjon átváltás közben kihasználatlanul, úgyhogy a tömítések a munkaközegek átvezetésére a találmány szerinti ki­viteli esetekben a betétszerkezet áteresztő határ­felületeinek túlnyomó részét szabadon hagyják. Ily méretezésű tömítések tehát abban az esetben, ha a határfelületeken csúsznak, a munkaterek közt a tömítőfelületek alatt való átáramlást biztosan meg­akadályozzák, míg labirintzárású tömítés esetén ennek igen keskeny tömítőrésén át legfeljebb csak fojtás alatti átáramlás jöhet létre. A 3. ábra szerinti kivitelben a könyebb szerelés céljából célszerű a betétszerkezet 10 agyrészén bizo­nyos osztástávolságokban a betétlemezeknél erősebb 13 küliőlemezeket alkalmazni, minthogy ezek a be­téülemezek előírt helyzetű behelyezését megkönnyí­tik. E küllőlemezek a betétlemezekkel természetesen egyező alakra vannak hajlítva. A kész lemezköteg­ben egymásra boruló lemezeket ajánlatos egy vagy több szorítóabronccsal külön is összeszorítani, s ezenfelül tengelyirányú eltolódás ellen is biztosíta­ni; az ez utóbbi célra szolgáló biztonsági szerv pl. egy gyűrűék alakjában a lemezköteg valamelyik palástfelületén a lemezekbe és a köteg foglalatába vágott horonyba fektethető. A szorítóabroncs, ke­rülete mentén, egy helyen célszerűen fel van ha­sítva és rugalmasságánál fogva szorítja egymásra a betétlemezeket. E két szerv az 1. ábra szerint közös 14 szervvé egyesíthető. Nagy átmérőjű betét­tárcsa esetén szintén a szerelés megkönnyítése cél­jából ajánlatos a betétlemezeknek az 5. ábra sze­rint sugárirányban való osztása, s az osztási he­lyeknek a forgástengellyel koaxiálisán 15 záróhü­velyekkel való kitöltése, hogy könnyebben kezel­hető kisebb lemezdarabok adódjanak; ily megoldá­si esetben a hőkicserélő munkatere két vagy több, egymásközt párhuzamosan kapcsolt térrészre osz­lik anélkül, hogy emiatt ä tötmítésefcen különö­sebb változtatást kellene eszközölni. A 3. és 5. áb­rák szerint sarlóalakra hajlított betétlemezek hajlí­tási vonala a legelőnyösebben evolvens, minthogy ez a hajlítási görbe lehetővé teszi a betétlemezek­nek a betétkötegben egyenközűen való • elrendezé­sét, tehát az egész lemezfelületen azonos hullám­magasságú hullámosított lemezek alkalmazását, ami ez utóbbiak előállítását nagy mértékben egyszerű­síti. Abból a célból, hogy a mukaközegek hozzá­vezető csatlakozásaiban elkerülhető legyen az áramló munkaközegmennyiségnek sugárirányban egyenlőtlen eloszlása és ezáltal a betét egyenlőtlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom