136611. lajstromszámú szabadalom • Hőtároló betétes hőkicserélő

136.611 3 részben a 6 tömítésekkel körülzárva, a 8 nyílásnál lép be a hőkicserélő házába, s ebből, a betételemek közt áthaladva, a 8' nyíláson át távozik. Az elrendezésből, de különösen a ház 1. ábra szerinti baloldali öntvényrészének belső oldalát mutató 2. ábrából látható, hogy a nagynyomású munkaközeg áramlási keresztmetszete a betétben a kisnyomású munkaközegnél jelentékenyen kisebbre van választva. A betétszerkezet áteresztő határfelületei, a tengelyirányú átáraimlásnak megfelelően, a betéttárcsa homlokfelületeih vannak, miből kifolyólag a betéttér sugárirányban egy külső és egy belső palástfelületen, kívül a szerelés céljából kétrészű 9 hengerfallal, bélül a forgástengelyre ékelt 10 agyrésszel le van zárva. A betételemek e megoldásban hajlított lemezek, melyeknek a forgástengelylyel, ill. az átáramlási iránnyal párhuzamos hajlítási alkatójük van, úgyhogy maguk a betétlemezek is párhuzamosak az átáramlási iránnyal. A betétlemezek átáramló rések, ül. csatornák létesítése céljából, köztartó hullámokkal támaszkodnak egymáson, a betétszerkezét homloknézetét mutató 3. ábra felső része szerint pl. oly módon, hogy a betétszerkezet záró palástielületei között egymásra fektetett 11 sima és 12 hullámosított lemezek váltakoznak kerületi irányban egymással, vagy a 3. ábra alsó része szerint oly módon, hogy minden lemez hullámosítva van, s a támasztó hullámok a szomszédos lemezeken váltakozva vannak elosztva. A 4. ábra szerint lehetséges azonban oly elrendezés is, hogy sima és egész felületükön hullámosított betétlemezek vannak váltakozva a forgástengely körül . egymásra felcsavarva, míg a 3. ábra szerinti előző két változatban a hullámok a hullámosított lemezeken az alábbiak' értelmében esetleg csak bizonyos övekben vannak kiképezve. A hullámok a 3. és 4. ábrák szerint maguk is tengelyirányúak lévén, a szabad lemezközök ül. hullámközök' e betéten belül egyes egymástól elkülönített átáramlási csatornákat alkotnak, melyeken át a munkaközegek a betételemek közt tengelyirányban áthaladhatnak. A 6, 6', 7 tömítőelemek (tömítőkefék) a munkaközegek tápcsatlakozásainak végnyílásainál ez utóbbiak peremén körülfutó hornyokba szoros illeszkedéssel folytatólagosan egymás mellé szerelt, célszerűen nagyrészt szénből készült, négyszögkeresztmetszetű szerkezeti részek, melyek a 3. ábra szerinti megoldási esetben, mint a 2. ábra is mutatja, oly alakúak, hogy körülforgás közben a sima lemezek éleivel jutnak együttállásba, és a betétszerkezet záró palástfelületei közti tömítési szakaszokon oly szélességűek, hogy az áteresztő határfelületeken bármely viszonylagos elfordulási helyzetben egyenként legalább egy-egy lemez élét teljesen lefedik. A 3. ábra alsó része szerinti megoldási esetben ez a feltétel akkor van kielégítve, ha á tömítés szélessége legalább két szomszédos hullámlemez közeinek maximális szélességével egyenlő, míg ugyanehhez a 3. ábra felső része szerinti megoldási esetben az szükséges, hogy a tömítés szélessége ne legyen kisebb két egymásrakövetkező sima lemez közének szélességénél. Ennek megfelelően a tömítés a most említett tömítési szakaszokon a síma lemezek élvonalát, általában a hullámosított lemezek éleinek hullámközépvonalát követi, s ezek ábra szerinti sarj.óalakját tekintve maga is sarlóalakú. A 4. ábra szerinti megoldási estben a tömítésnek a betétszerkézet két záró palástfelüleíe közti része célszerűen egyenesvonalú, melynek a forgásirányban mért szélességi mérete legalább is a hullámosztással egyenlő. A tömítés szélességének ily módon való megállapítása kizárja, hogy a tömítés a betétlemezek által elkülönített átáramló csatornák végnyílásaival oly módon jusson együttállásba, hogy a végnyílásoknak a tömítés két oldalán fedetlenül hagyott részei maradjanak, s ezeken át a nagynyomású munkaközeg a kisnyomású áramlási térbe átfújhasson, — míg abban az esetben, ha a tömítés két szomszédos, egyenként csak Készlegesen fedett csatornanyílás felett középállásban van, a csatornákat egymástól elválasztó lemezrész akadályozza meg a nagynyomású térből a kisnyomású térbe való átfúj ást. A tömítések e minimális szélességi méretén felül, bizonyos gyakorlati biztonsági ráhagyástól eltekintve, nincs szükség a szélesség túlzott megnövelésére, hogy a betétkeresztmetszetnek minél kisebb része maradjon átváltás közben kihasználatlanul, úgyhogy a tömítések a munkaközegek átvezetésére a találmány szerinti kiviteli esetekben a betétszerkezet áteresztő határfelületeinek túlnyomó részét szabadon hagyják. Ily méretezésű tömítések tehát abban az esetben, ha a határfelületeken csúsznak, a munkaterek közt a tömítőfelületek alatt való átáramlást biztosan megakadályozzák, míg labirintzárású tömítés esetén ennek igen keskeny tömítőrésén át legfeljebb csak fojtás alatti átáramlás jöhet létre. A 3. ábra szerinti kivitelben a könyebb szerelés céljából célszerű a betétszerkezet 10 agyrészén bizonyos osztástávolságokban a betétlemezeknél erősebb 13 küliőlemezeket alkalmazni, minthogy ezek a betéülemezek előírt helyzetű behelyezését megkönnyítik. E küllőlemezek a betétlemezekkel természetesen egyező alakra vannak hajlítva. A kész lemezkötegben egymásra boruló lemezeket ajánlatos egy vagy több szorítóabronccsal külön is összeszorítani, s ezenfelül tengelyirányú eltolódás ellen is biztosítani; az ez utóbbi célra szolgáló biztonsági szerv pl. egy gyűrűék alakjában a lemezköteg valamelyik palástfelületén a lemezekbe és a köteg foglalatába vágott horonyba fektethető. A szorítóabroncs, kerülete mentén, egy helyen célszerűen fel van hasítva és rugalmasságánál fogva szorítja egymásra a betétlemezeket. E két szerv az 1. ábra szerint közös 14 szervvé egyesíthető. Nagy átmérőjű betéttárcsa esetén szintén a szerelés megkönnyítése céljából ajánlatos a betétlemezeknek az 5. ábra szerint sugárirányban való osztása, s az osztási helyeknek a forgástengellyel koaxiálisán 15 záróhüvelyekkel való kitöltése, hogy könnyebben kezelhető kisebb lemezdarabok adódjanak; ily megoldási esetben a hőkicserélő munkatere két vagy több, egymásközt párhuzamosan kapcsolt térrészre oszlik anélkül, hogy emiatt ä tötmítésefcen különösebb változtatást kellene eszközölni. A 3. és 5. ábrák szerint sarlóalakra hajlított betétlemezek hajlítási vonala a legelőnyösebben evolvens, minthogy ez a hajlítási görbe lehetővé teszi a betétlemezeknek a betétkötegben egyenközűen való • elrendezését, tehát az egész lemezfelületen azonos hullámmagasságú hullámosított lemezek alkalmazását, ami ez utóbbiak előállítását nagy mértékben egyszerűsíti. Abból a célból, hogy a mukaközegek hozzávezető csatlakozásaiban elkerülhető legyen az áramló munkaközegmennyiségnek sugárirányban egyenlőtlen eloszlása és ezáltal a betét egyenlőtlen