136500. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék

136.500 3 akkora részt ágaztatunk le, mely a cső normális meredeksége esetén a rácsra vezetett állandó segédváltófeszültséggel egyenlő értékű és a két feszültséget algebrailag összeadjuk. Á két feszültség közötti fáziseltolódásnak pontosan 180°on való tartása céljából az anódváltófeszültségre kapcsolt feszültségosztóban célszerűen fáziseitolószervet is alkalmazunk. 180°-os fáziskülönbség esetén, ha az összeadott két feszültség egymással egyenlő, akkor algebrai összegük zérus lesz, mi fenti kapcsolásnál, megfelelő nagyságú segédváltófeszültség mellett, akkor következik be, ha a cső meredeksége az előírás szerinti helyes értékű. Ha e feltétel nem teljesül, különbözeti feszültséget kapunk, melyet a készülék detektáló diódájához vezetve, egyenirányítunk. A detektáló diódában kapott egyenfeszültség a szokásos módon a „varázsszem'' rácsára lévén kapcsolva, ez a cső. optikailag jelzi a rácsára jutó egyenfeszültség és így a fentemlített különbözeti feszültség értékét azzal, hogy kisebb mértékben világit, azaz „összecsukódik". Az 1. ábrán látható kapcsolásnál az ellenőrzendő —Vi— végerősítő pentoda —1— vezérlőrácsának áramkörében van a csőellenőrzőkapcsoló —Sí— karja, másik —S2— karja pedig, melyet az előbbivel közös szerv, például a rajzon fel nem tüntetett nyomógomb, kar vagy egyéb szerv útján kapcsolhatunk vele egyidejűleg át, a —8— kondenzátoron keresztül a —V.i~ varázsszemhez vezethet feszültséget. A készülék normális működésekor az — Sí— és —S2—• karok a rajzon teljes vonallal feltüntetett állásban vannak. Ekkor tehát az —1— vezérlőrács azt a hangfeszültséget kapja, melyet a detektorfokozat —V2— diódája a kondenzátor és vele párhuzamos önindukció . alkotta —Sírezgőkörön át betáplált nagyfrekvenciából állít elő. A —V3— varázsszem —13— rácsa pedig a —11— ellenálláson át a —12— kondenzátor által szűrt egyenfeszültséget kap. A csőellenőrzés céljaira mindenekelőtt a készüléket a rajzon fel nem tüntetett hullámváltó vagy egyéb megfelelő kapcsoló működtetésével grammofonvételi állásába hozzuk, hogy a nagyfrekvenciától mentesítsük, azután a csőellenőrzőkapcsolót az ellenőrzési helyzetbe kapcsoljuk át, amikor is —Sí és S2— karjai a rajzon szaggatott vonallal jelzett állásokba jutnak. Ekkor az —1—- rács segédváltófeszültséget kap, melyet a fűtőtranszformátor —14— szekundértekercse feszültségének a —3 és 4-— ellenállásokon való megosztásával állítunk elő és mely a fentiek szerint megszabott, gyakorlatilag állandó értékű. A —Vi— cső anódváltófeszültsége az —5 és 6— elenállásokon át, a —7— kondenzátor útján fázisban megfelelően eltolva kerül az —S2— kar kontaktusához, a —14, 3 és 4-— szervek által termelt segédváltófeszültséggel algebrailag összeadottan. Megjegyzendő, hogy az —5 és 6— ellenállásokon némi egyenáram is folyik át, melynek azonban lényeges szerepe nincs. A fentiek szerint kapott különbözeti váltófeszültség a —-8—- kondenzátoron és —9— rezgőkörön át (mely a hálózatinál szokásos frekvenciájú, tehát rendszerint 50 Hertz-es, feszültség részére elenyészően kis ellenállású) a —V2— diódához kerül, minek következtében akkor a —Vs— varázsszem rácsa csak akkor kap egyenfeszültséget, ha a különbözeti váltófeszültség nem zérus. Ha tehát a —Vi— cső még jó, akkor a —Vs— varázsszem a csőeilenőrzőkapcsoló zárása után is változatlanul a csőellenőrzőkapcsoló működtetése előttivel egyező, például maximális, optikai jelzését adja, ha pedig a cső már rossz, akkor világító felülete többé-kevésbbé csökken, ugyanúgy, mint vételi energia, illetve hangolási élesség csökkenése esetén. Jelzést tehát akkor kapunk, ha az ellenőrzött cső már kifogásolható. A fenti kapcsolású készülék azon alkatrészei, melyek a készülék normális működéséhez szükségesek, szabványos alkatúak és méretezésűek lehetnek. A csőellenőrzéshez szükséges szervek közül a —3— ellenállás a —4— rácslevezető ellenállással azonos nagyságrendű, tehát 100,000 ohm és 1 megohm közötti, például 300,000 ohmos lehel. Az —5 és 6— ellenállások értékét az a követelmény szabja meg, hogy a terhelő ellenálláséhoz képest számottevő terhelést ne okozzanak, tehát például összellenállásuk 70,000— 80,000 ohm-nál nagyobb legyen, a —3— kondenzátornak pedig szintén elég nagy kapacitásúnak kell lennie. Az —5 és 6— ellenállások egymáshoz képesti arányát és a —7— kondenzátor kapacitását a segédváltófeszültség választott értékéhez mérten kell akként megszabni, hogy jó -—Vi— cső esetén.a különbözeti feszültség zérus legyen. Egy konkrét kiviteli példa esetén az —5— ellenállás értéke 20,000 ohm, a -—6— ellenállásé 20,000 ohm, a —7— kondenzátor kapacitása 20,000 cm, a —8— kondenzátoré pedig 100,000 cem volt. A 2. ábrán olyan készülék kapcsolása látható, melynél az ellenőrzést, a végerősítőcső anódáramának vizsgálatával akként végezzük, hogy c cső katódegyenáramát ellenálláson vezetve át, az ennek sarkain ekkor kapott feszültséget a hangdiódára vezetve, azt vele lezárjuk, azaz anódáját katódájánál negatívabbá tesszük. Ez az ellenőrzési módszer, főleg diódával egybeépített végerősítőcső esetén, igen egyszerű kapcsolást eredményez. A katódegyenáram által átjárt ellenállást és a segédváltófeszültség nagyságát az ilyen kapcsolásnál úgy választjuk meg, hogy az ellenőrzendő eső előírásos anódárama esetén áz általa termelt egyenfeszültség a segédváltófeszültséggel, (mely például a csövek fűtőfeszültségéve] lehet egyenlő) táplált diódát elzárja, azaz az „elzárt" dióda a varázsszem rácsára egyenfeszültséget ne adjon. Ezzel elérjük azt, hogy az ellenőrzendő cső anódáramának csökkenése esetén a varázsszem ugyanúgy jelez, mint az 1. ábra szerinti példánál. Ha a fentismertetett ellenőrzőkapcsolást érzékenyebbé akarjuk tenni, olyan katódellenállást használunk, mely csak az ellenőrzéskor van bekapcsolva, a normálisan használtnál nagyobb értékű, és ennek megfelelően segédváltófeszültségként nem a csővek fűtőfeszültségét, hanem ennél nagyobb feszültséget használunk. Az ellenőrzéskor az ellenőrzendő cső vezérlőrácsára előfeszültséget célszerűen nem a katódellenállás, felhasználásával adunk, mert ekkor az előfeszültség a cső anódáramától