136500. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék

4 136.500 függene, hanem célszerűen úgy járunk el, hogy a szóbanforgó vezérlőrácsot ekkor a katódával kapcsoljuk össze, és a cső segéclrácsát feszültségosztóról a normálisnál alacsonyabb olyan feszültségre kapcsoljuk, hogy e kapcsolásnál á csőből kapott anódáram a .cső normális kapcsolása eseténi munkaponti anódáramának feleljen meg. A 2. ábrán látható kapcsolásnál a végerősítő —Vi— pentóda a diódával ismert módon összeépített cső és a csőelleriőrzőkapcsoló három —S í, Sa, Ss— tagból áll, melyeket azonos működtetőszerv mozgat, a vele csőellenőrzőszervként kapcsolható hangolás jelzőszerv pedig a szokásos kivitelű —V.-s— varázsszem. A csőellenőrzőkapcsoló tagjainak a rajzon teljes vonallal feltüntetett normális helyzetében a készülék normálisan működik; a —Vi— cső —22— katodája az —Sí— kapcsolókaron át földelve van. —L— vezérlőrácsa pedig, előfészültségét, a —4— rácslevezető ellenálláson át kap. A —17— segédrács előfeszültsége viszont az —Sa— kapcsolókar ezen állása mellett szokásos módon az anódfeszültséggel egyenlő, az —S-!— kapcsolókar pedig nyitva lévén, áramot nem vezet. Csőellenőrzéskor a kapcsolókarok a szaggatott vonallal jelzett helyzetbe kerülnek. Ekkor tehát az —1 — vezérlőrács az —Sí— kapcsolókaron át a —22— katóddal van összekötve és az utóbbinak árama a —21— ellenálláson folyik át. A —17— segédrács viszont az —S2— kapcsolókar ezen állása mellett a —15 és 16— ellenállások alkotta feszültségosztóból a normálisnál kisebb, fentmegadott értékű, előf észültségét kap. A —21— ellenálláson fellépő feszültség a —18— diódát zárja, és e diódára a hálózati frekvencia számára elenyészően kis ellenállású —9— rezgőkörön át az —Ss— kapcsoló most zárt helyzetéhez a —19— egyenirányítótranszformátor szekunderfeszültségének egy része kerül, melyet a —20— kondenzátoron és —10—- ellenálláson való feszültségosztással kapunk. Ha ez a feszültség akkora, hogy a dióda a zárófeszültség hatása ellenére is egyenirányít, az így kapott egyenirányított feszültség a —11—ellenállás és —12— kondenzátor alkotta szűrőn-át a —Vs— varázsszem —13— rácsára jutva, e csőnek az előző példában ismertetettel egyező értelmű jelzését idézi elő. Az ellenőrzőkapcsolónak a szaggatott vonallal jelzett helyzetbe való hozatala előtt természetesen ezt a készüléket is a gr ammof on vételi, azaz á nagyfrekvenciás rész kikapcsolt helyzetébe kell hozni. Egy konkrét kivitelnél a —2 1-T- ellenállás 1000, a —15— ellenállás 3000, a —16— ellenállás pedig 20,000 ohm értékű volt, de a—21— ellenállás nagyobb is lehet. A —20— kondenzátor kapacitását a —10— ellenállás értékétől függően kell akként megválasztani, hogy jó —V3— cső esetén a —18—diódáia jutó segédváltófeszültség csúcsértéke a —21— ellenálláson keletkező egyenfeszültséggel legyen egyenlő. A segédváltófeszültséget azonban a hálózatiból nem csak a —19— transzformátor, hanem több sorbakapcsolt ellenállás alkotta feszültségosztó, segélyével is előállíthajtuk, mely feszütségosztót a csőellenőrzőkapcsoló egy .további karja kapcsolhatja be. E feszültségosztó olyan szerveket is tartalmazhat, melyek a hálózati feszültség ingadozásainak a segédváltófeszültség értékére gyakorolt befolyását csökkentik. Ilyen szervekként például ködfénykisülésű csövek vagy vashidrogén ellenállások használhatók. A jelen leírásban és igénypontokban tehát „gyakorlatilag állandó- értékű segédváltófeszültség" alatt olyan feszültséget értünk, melynek ingadozásai legfeljebb a készüléket tápláló hálózati feszültség ingadozásainak százalékos értékeivel egyenlők. A csőellenőrzőkapcsoló egyes tagjainak a rajzokon fel nem tüntetett közös működtetőszervét célszerűen rúgó hatása alatt álló szervként, például nyomógombként, alakítjuk ki, melyet elengedése után alaphelyzetébe a rúgó hoz viszsza. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti készülék kapcsolása nincs a fentismertetett példákra korlátozva, hanem igen sokféle lehet, aszerint, hogy'milyen magának a készüléknek normális kapcsolása, melyik és hány csövet óhajtunk ellenőrizni, milyen jelzést óhajtunk kapni az ellenőrzéskor, stb. A találmány lényege ugyanis a készülék hangolás jelzőszervének csőellenőrzőkapcsoió segélyével időlegesen csőellenőrzőszervként való használatára alkalmas kapcsolás létesítésében van, melyet számos módon valósíthatunk meg anélkül, hogy az igénypontokban megszabott találmány kereteit túllépnők. Szabadalmi igénypontok: 1. Rádió vevőkészülék, mely elektroncsöveket és hangolás jelzőszervet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy hangolás jelzőszervének valamely csöve, főleg végerősítőcsöve, egy jellemző adatának, például meredekségének, ellenőrzőszerveként való kapcsolására alkalmas csőellenőrzőkapcsolója van. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék foganatositási alakja, mely hangolásjelzőszervként árammérőműszert tartalmaz, azzal jellemezve, hogy csőellenőrzőkapcsolőját a hangolásjelző műszernek az ellenőrzendő cső anódáramkörébe való bekapcsolására alkalmas kapcsoló alkotja. 3. Az 1. igénypont szerinti készülék foganatosítás! alakja, melynek hangolásjelzőszerve a készülék detektorfokozata által egyenirányított váltófeszültség, nagyságát optikailag jelző szerv, például katódsugárcső, azzal jellemezve, hogy csőellenőrzőkapcsolóját a készülék detektorfokozatának az ellenőrzendő cső vizsgálandó jellemző adatával arányos feszültségre és ugyanekkor gyakorlatilag állandó értékű segédváltófeszültségre is való kapcsolására alkalmas kapcsoló alkotja. 4. A 3. igénypont szerinti készülék foganatosítás! alakja, melyet a készülék detektorfokozatát az ellenőrzendő cső vizsgálandó jellemző adatával arányos váltófeszültség és egy gyakorlatilag állandó értékű segédváltófeszültség algebrai összegezése útján kapott különbözeti váltófeszültségre kapcsoló csőellenőrzőkapcsolója jellemez.