136492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliamidok előállítására

2 136.492 jük, adott esetben váltakozva. A savak közül különösen a hangyasav alkalmas, mivel ez polikondenzálás közben nem alkot állandó és a reakciót megszakító végcsoportokat. Önmagukban azonban egyéb savak is alkalmazhatók, például illékony savak, mint az ecetsav, propionsáv, továbbá oly savak, melyek a polikondenzálás alatt dekarboxilozás közben elbomlanak, mint amilyenek például egyes aromás polikarbonsavak. Ha nem illékony gyenge savakat, például tejsavat, vagy borkősavat kívánunk alkalmazni, a savat utólag alapos kimosással el kell távolítanunk. Bázisokként különösen ammóniák és illékony aminők alkalmasak, különösen olyanok, amelyek tercier nitrogént tartalmaznak, mint amilyen például a trimetilamin, trietilamin; vagy piridin. Az alacsony molekulasúlyú 'poliamidokból szükség esetében a makacsul tapadó szerves vegyületeket alkáliákkal való kezeléssel vagy oxidálószerek és redukálószerek segítségével távolíthatjuk el. Különösen alkalmasak erre redukálószerek, mint például az ammóniumbiszulfit, nátriumhiposzulfit, formaldehidszulfoxilát, ónklorür és hidrazin. Az oxidálószerek közül különösen a hidrogénszuperoxid jön tekintetbe. A behatás végén a kezeleshez használt anyag maradékait kimosás útján gondosan el kell távolítanunk. Vízben oldható idegen sók is viszonylag igen jelentős mennyiségben lehetnek jelen. Adott esetben az első kondenzálási fokozatban előnyös lehet, ha ilyeneket külön adagolunk, mivel az alacsonyabb polimerizációs fokú kondenzálási termékek sótartalmú folyadékokból gyakran durvábban és ennek következtében könnyebben szűrhetően és kimoshatóan válnak le. Sóbandús eiőkondenzátumok nagyobb tömegben is könynyebben apríthatok. A hőmérséklet az első kondenzálási szakaszban viszonylag tág határok között, például 190— 280 C° között ingadozhat, A legelőnyösebb hőmérsékletet minden esetben kísérletekkel kell meghatároznunk. Általában a 200—240 C° közötti hőtartomány a legmegfelelőbb. A hőmérséklet nem csupán az előkondenzátumban elért kitermelést, hanem a kiválás alakját is befolyásolja. Különleges viszonyokkal találkozunk a 6-aminokapronsavnál. E vegyületnél a reakció egyensúlyállapotában bizonyos mennyiségű laktam is képződik, mely a kondenzálási terméktől elválasztott folyadékbői kivonatolás útján könynyen visszanyerhető. Számos esetben a laktámtartalmú lúgot közvetlenül újból a nyersvas feldolgozásához használhatjuk fel. Az anyalúgokban egyéb aminokarbonsavaknál is visszamaradnak csekély mennyiségben alacsony molekulasúlyú kondenzálási termékek. Ezeket az ilyen lúgok újbóli felhasználásával hasznosítjuk, vagy például sósavas sókká átalakítva leválaszthatjuk és tisztíthatjuk. A főtömegük többnyire már a lúg besűrítése közben tiszta állapotban leválik. Ha az alkalmazott aminosavak vagy azok közvetlenül felhasznált nyers oldatai még jelentős mennyiségű monofunkcionális amidképző anyagokat, például monoaminokat vagy monokarbonsavakat tartalmaznak, például 1 grammegyenértéknyi nitrogénre vonatkoztatva több mint 1/25—1/50 molt, akkor ezeket a feldolgozás előtt, szükség esetén savak vagy bázisok hozzáadása után például gőzdesztillálás vagy kivonatolás útján el kell távolítanunk, ha a reakciós termékeket hígító poliamidképző adalékok nélkül, közvetlenül a szuperpolimer állapotig kívánjuk tovább kondenzálni. Ha az előkondenzált alacsony molekulasúlyú anyagokat, például kevert poliamidok előállítása végett egyéb, elegendően tiszta poliamidképző anyagokkal, például diaminok és dikarbonsavak sóival vagy egyéb tetszőleges aminokarbonsavakkal keverjük, a reakciós elegyben természetesen nagyobb és a végtermék végső kívánt kondenzálási fokának megfelelő mennyiségben állandó végesoportokat alkotó monofunkcionális anyagok is jelen lehetnek. Ekkor- azonban gondoskodnunk kell arról, hogy a monofunkcionális anyagokat az első reakciós fokozatban a fennálló hígítási foktól, reakcióképességüktől és fizikai állapotfeltételektől, például a gőzfázis és folyadék közötti elosztási viszonyuktól függően különböző mértékben lekössük. A hangya sav és a hőben állandó tercier aminők például a trimetilamin gyakorlatilag nem zavarnak, ezeket tehát adott esetben külön is beadagolhatjuk. Ennek megfelelően az aminokarbonsavakat formiátjaik alakjában vagy viszonylag könnyen elkülöníthető és számos előállítási módnál közvetlenül keletkező for mii vegyületek alakjában alkalmazhatjuk. Erősen lúgos vagy erősen savanyú aminosaveldatokat célszerűen ártalmatlan, vagyis a poliamidképző reakcióban részt nem vevő bázisokkal, különösen alkáliákkal vagy savakkal, mint sósavval vagy kénsavval semlegesítjük. Az oxidáló savak, mint a salétromsav alkalmazását előnyösen elkerüljük. Ha az első reakciós szakaszban meghatározott átlagos kondenzálási fokot kívánunk elérni, a karboxil- vagy aminocsoportokat reverzibilesen rögzítő anyagokat, például alkáliákat vagy ásványi savakat a mindenkor szükséges mennyiségben, illetve feleslegben adagolhatjuk. Ha szerves szabályozó anyagokat kívánunk alkalmazni, bifunkcionális anyagok, például diaminok, mint hexametiléndiamin és dekametiléndiamin, vagy dikarbonsavak. mint adipinsav és szobacinsav jönnek tekintetbe. Utóbbi esetben á szuperpolimerfokozatig való utókondenzálás közben természetesen a fölös végcsoportokkal mintegy egyenértékű mennyiségben ellentétesen reakcióképes bifunkcionális vegyületet, esetenként tehát valamely diamint vagy dikarbonsavat, illetve ilyenek amidképző funkcionális származékait kell beadagolnunk. Az előkondenzátumot a nyomóedényből lehűlés után rendszerint darabos vagy pépes tömegként távolíthatjuk el. Gyakorlatilag előnyös, ha a reakciós anyagot még folyékony állapotban vízzel töltött előtétbe fecskendezzük, amikoris a poliamidot különösen könnyen kimosható alakbankapjuk. A második reakciós szakaszt szokásos módon