136413. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás fojtótekercs rövid hullámokhoz
136.413 3 fojtótekercs esetében sokkal nagyobb mértékben meg kell hogy szüntessék egymást, mint a hosszú tekercs esetében, az következik, hogy a hatékony önkapacitás megfelelően gyorsan növekszik. Az 1. ábrából kitűnik azonban, hogy az első rövidzárlati rezonancia mellett adódó vezetőképességet jelző körök annál kisebbé válnak, minél rövidebb a fojtótekercs. Ebből látható, hogy a rövidzárlati rezonancia a rövid fojtótekercs esetében kevésbbé képes kialakulni, mint a hosszú fojtótekercs esetében. Ez az alapvető magatartás várható az igen rövidhullámok körzetéhez való fojtótekercsek esetében is, azonban ebben a körzetben a rezonanciák sokkal nagyobb mértékben létesülnek, azaz a körök aránylag nagyobbakká válnak, mert a tekercsek jósága megfelelően nagyobb. Ä második rövidzárlati rezonancia (f/ta), amelynek az 1. ábra második vézetőképességköre felel meg, különösképpen pontosan fordított magatartású. Ez a rezonancia annál jobban alakul ki, minél rövidebb a fojtótekercs. Ez még nagyobb mértékben érvényes a nagyobb párosszámú rövidzárlati rezonanciákra, amelyek a rövid fojtótekercs esetében sokkal jobban alakulnak ki, mint a páratlan számúak. A hosszú fojtótekercs esetében a rezonancia jósága először egyenletesen csökken a rövidzárlati rezonanciák rendszámának csökkenésével és csak nagyobb rendszámú rövidzárlati rezonanciáknál, amelyeknél a fojtótekercs rövid részekre tagolva rezeg, következik be ismét a rövid fojtótekercsek jellegzetes magatartása. Ezt a magatartást eddig nem sikerült megmagyarázni. Eszerint a nagyfrekvenciás fojtótekercsek alakját a következő szabályok szerint kell megszabni: 1. Ha a fojtótekercs első rövidzárlati rezonanciáját a mérőkészülék vagy a fojtótekercscsel kapcsolt más szerv munkakörzetének felső határánál magasabbra lehet helyezni, akkor előnyösen az ^ = 3 ..'.4 aránynak megfelelő alakot választunk. Annak, hogy a fojtótekercs hosszát átmérőjének négyszeresénél nagyobbra méretezzük, nincsen sok értelme, mert ekkor a rövidzárlati rezonanciás frekvencia alig, az egyenárammal szembeni ellenállás ellenben gyorsabban növekszik. 2. Ha néhány rövidzárlati rezonanciának a fojtótekercs munkakörzetébe kell esnie, például mert ez a körzet nagyon nagy, akkor az - • = 2 aránynak megfelelő alak a legkedvezőbb, mint az 1. ábrából kitűnik. Hogy a fojtótekercset a mindenkor adott esetben használni is lehet-e, az jóságától függ, amelynek lehetőleg kicsinynek kell lennie. Az 1. ábrából és különösen ennek a —c— tekercsre vonatkozó részéből kitűnik, hogy a vezetőképességet jelző körök nem egyközepűek, hanem a frekvencia növekedésekor felfelé tolódnak el a kapacitív vezetőképesség körzetébe. Ez a törvényszerűség még világosabban megmutatkozik a 2. ábrán. Ez az ábra a tekercsek látszólagos kapacitását a frekvencia függvényében tünteti fel. Látszólagos kapacitásnak emellett értelemszerűen a látszólagos vezetőké pesség képzetes összetevőj e körfrekvencia hányadost nevezzük, amelyet mérőhídon közvetlenül kapacitásként olvashatunk le. A látszólagos vezetőképességest jelző köröknek emelett a látszólagos kapacitás ingadozásai felelnek meg, amelyek nem részarányosak a zérustengelyhez, hanem szilárd érték körül ingadoznak, amely egyúttal a látszólagos kapacitásnak nagyfrekvenciáknál adott határértéke. Ez a Ci „Belső kapacitás"-nak nevezett tényező tehát oly hatású, mintha párhuzamosan volna kapcsolva a tekercshez. Ezt nem szabad azonban összetéveszteni a kapocskapacitással, mert az utóbbit gondosan meghatároztuk és levontuk. A „belső kapacitás" a tekercsrészek egymásközti részkapacitásainak hatékony összege és ennélfogva nagy mértékben függ a tekercs alakjától. Minthogy a tekercset gyakorlati alkalmazásának megfelelően egyoldalúan fölfedve mértük, a „belső kapacitás "-hoz még hozzá kell adni a tekercs és a föld közötti sztatikusan mért kapacitás felét, vagyis pontosan 45 %-át. Ekkor megkapjuk a hatékony összkapacitás helyes értékét, ajpz azt az értéket, amely a tekercs kisfrekvenciásán mért induktivitásával együtt helyesen megadja az első önrezonanciás frekvenciát. Az előbb említett 45 %-os arány a feszültségnek a tekercs mentén való egyenlőtlen eloszlásából származik. Ezt a következő táblázat mutatja: tekercs induktivitás 1000 Hz-nél mH „belső" kapacitás pF a tekercs és a föld közötti sztatikus kapacitás hatékony kapacitás pF első önrezonanciás frekvencia tekercs induktivitás 1000 Hz-nél mH „belső" kapacitás pF a tekercs és a föld közötti sztatikus kapacitás hatékony kapacitás pF számítva: mérve: — a — 12.8 0.4 1.7 1.15 1.31 1.30 " — b — 13.2 0.75 1.6 1.47 1.14 1.17 — c— 13.7 1.4 1.5 2.08 0.94 0.93 Az a feltételezés, hogy a tekercs kapacitását, nak nevezhetünk, lényegileg a tekercs egyes amely a tekercs kapcsait áthidaló kapacitásként menetei közötti Cw kapacitások soros kapcsoltat és amelyet a tekercs „belső" kapacitása- lása adja meg, ez esetben nem helyes. Ha így
