136411. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rövid, közepes vagy hosszú elektromágneses hullámokkal való távolságmérésre

Megjelent: 1954. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.411. SZÁM. 21. a4 46—60. OSZTÁLY. - F-10260. ALAPSZÁM. Berendezés rövid, közepes vagy hosszú elektromágneses hullámokkal való távolságmérésre Fides Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung, Berlin, mint a Siemens &Halske A. G. Berlin cég jogutóda. A bejelentés napja: 1943. február 9. Németországi elsőbbsége: 1942. február 9. Ismeretesek olyan eljárások, amelyek elektro­mágneses hullámok alkalmazásával lehetővé teszik a föld felszínének két pontja közötti távolságnak, vagy repülőgépek repülési magasságának mérését. Egyik ismert eljárás szerint a mérőállomásról le­adott elektromágneses hullámoknak visszaverő tes­tektől való visszaérkezése időtartamát mérik, pél­dául Braun-féle cső segélyével. Egy másik eljárás szerint az elektromágneses" hullámok adójának frekvenciáját modulálják. Az ádó mellett olyan vevőt rendeznek el, amely veszi mind a visszavert hullámokat, mind az adótól közvetlenül érkező hullámokat és lehetőséget ad a frekvenciák össze­mérésére. A repülőgépek villamos magasságmérője a frekvenciamérésnek fontos alkalmazási módját alkotja. * • A két említett eljáráshoz tízedméteres hosszú­ságú elektromágneses hullámokat használnak, ame­lyeknek hatótávolsága tudvalevőleg nem, vagy alig haladja meg az optikai látás határát. Ezért ezekkel az eljárásokkal például repülőgépről csak legfel­jebb 100 kilométerig terjedő nagyságrendű távol­ságokat lehet mérni. A föld felszínének két pontja közötti távolság mérésekor csak úgy érhetünk el aránylag nagy hatótávolságokat, ha bizonyos elő­feltételeket teljesítünk, például alkalmas antenna­tornyokat állítunk fel, vagy pedig az antennákat a terep kimagasló pontjain rendezzük el. Ez azon­ban jelentős műszaki munkát igényel, nem is szólva arról az eshetőségről, hogy tornyok felállí­tása, például háborúban, nem kívánatos vagy nem lehetséges. Ismeretes olyan távolságmérő eljárás is, amely­hez 5 méternél hosszabb elektromágneses hullá­mokat használnak. E „fázismérés" esetén a vissza­verő tárgyat, amelynek távolságát mérni kívánjuk, olyan vevő- adóberendezéssel szereljük fel, amely­nek fázisátfutási időtartama pontosan meghatáro­zott és ismert. A mérőállomáson folyamatos hul­lámot sugározunk ki és ezt egy vagy több folya­matos kisfrekvenciájú hullámmal moduláljuk. Az ellenállomás vevő- adórendszere felveszi és ismét kisugározza a nagyfrekvenciás hullámokat, mimel­lett csatolás elkerülése végett megváltoztatja a frekvenciát. A mérőállomáson azután például be­állítható fázisforgató műhálózat és Braun-féle cső segélyével megállapítjuk a vett visszavert hullám és a mérőállomás adójától közvetlenül érkező hul­lám közötti fázisviszonyt, amelyből megkapjuk a keresett távolságot. Ehhez az eljáráshoz, mint már említettük, rövid, közepes, sőt igen nagy távolsá­gok mérése esetén hosszú vivőhullámokat is hasz­nálhatunk. Rövid és közepes elektromágneses hul­lámoknak távolságméréshez való alkalmazása tud­valevőleg azért hátrányos, mert ezek a hullámok az úgynevezett Heaviside-rétegen való visszaverő­dés következtében különböző utakon érik el a vé­tel helyét, mimellett a föld felszíne mentén haladó talajhullámokon felül még a Heaviside-rétegről visszavert különböző hullámok is eljutnak a vevő­höz. A rövid elektromágneses hullámok eme szét­ágazását, amely például irányozás esetében is hát­rányos, különleges antennaelrendezések alkalma­zásával lényegesen korlátozhatjuk. E célra úgyne­vezett Adcock-antennákat használnak, amelyek olyan kialakításúak, hogy csak egy meghatározott polarizációs sík hullámait veszik, például csak a villamos vektor függőlegesen polarizált összetevője iránt érzékenyek. Ilyen antennák alkalmazása azonban a gyakorlatban meglehetős nehézségeket okoz, mert egyes tagjaik részarányosságának na­gyon pontosnak kell lennie, mégpedig főként ak­kor, ha mozgó berendezésekhez használjuk őket és nagyobb hullámhosszakkal dolgozunk. A találmány módot ad az ismertetett távolság­mérő eljárások különböző hátrányainak kiküszö­bölésére és rövid, közepes vagy hosszú elektro­mágneses hullámok alkalmazására anélkül, hogy ezeknek szétágazása zavarokat okozna. A találmány szerint olyan távolságmérő beren­dezésben, amelyben a mérőállomáson adó, vala­mint olyan vevő van, amely mind a mérőállomás •adójától közvetlenül érkező, mind az ellenállomás vevő- adóberendezésével vett és ismét kisugárzott elektromágneses hullámokat veszi, a mérőállomás adója rövid időtartamú impulzusokat ad és a ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom