136294. lajstromszámú szabadalom • Feszültséggel vezérelhető, látszólagos ellenállástól gyakorlatilag mentes váltóáramellenállás
2 136.294 marad, ami lényegesen megkönnyíti a jelek lehallgatását. A frekvenciademodulációs módszer szerinti vételkor a vevőben, illetőleg a vevő erősítőjének kimenő kapcsain tudvalevőleg erős zúgás jelentkezik, ha nem érkezik elegendő nagyságú vivőhullám. A találmány szerinti ellenállást előnyösen fel lehet használni a zúgásnak a vevő hallgatójától való távoltartására. Az a tény, hogy a találmány szerinti ellenálláshoz csak nagyon kis vezérlőfeszültségre van szükség, lehetővé teszi e vezérlőfeszültBégnek a vett nagyfrekvenciás feszültségből egyenirányítás útján való leszármaztatását. Az utóbbi célra előnyösen a vevőkészülékben már úgy is meglevő demodulációs egyenirányítót használhatjuk fel. Ha olyan demoduláló fokozatról van szó, amelyben a két különbözőképen hangolt rezonanciakörrel járulékosan modulált amplitúdójú nagyfrekvenciás feszültségekké átalakított vett feszültség mindegyik részfeszültségének külön-külön egyenirányítása és az egyenirányítóit feszültségeknek ellenütemben való összekeverése útján demodulálódik, előnyös, ha vezérlőfeszütlséget úgy vesszük le erről az ellenütemű egyenirányítóról, hogy csak az egyik egyenirányítóit feszültséggel legyen arányos. A vezérlőfeszültségnek ilyen levétele útján az érkező vevőhullámtól függő, aráríylag nagy feszültséget kapunk. Ha erősítőnek a találmány szerinti ellenállás alkotta jelfogókapcsolóval való nyitását és zárását beállíthatóvá kívánjuk tenni, akkor a vezérlőfeszültséghez célszerűen szabályozható nagyságú egyenfeszültséget keverünk hozzá. A vezérlőfeszültséget rendesen váltófeszültség egyenirányítása útján nyerjük. A találmány szerint a rácÉvezérlésű elektroncső rácskörét célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy ez a vezérlőfeszültséget a rácskatódaszakasznak egyenirányítószakaszként való felhasználása mellett a rácskörbe vezetett váltófeszültség egyenirányítása útján létesítse. Emellett megvan azonban a lehetőség arra iß, hogy a találmány szerinti ellenállás alkotta jelfogókapcsolót váltakozó vezérlőfeszültség egyik előjelű félhullámainak feszültségcsúcsaival vezéreltessük. A találmány szerinti váltóáramellenállás jelleggörbéjének meredeksége előnyös lehetőséget ad e váltóáramellenállásnak nagyfrekvenciás feszültségek modulálására való alkalmazására is. Használható továbbá a találmány szerinti váltóáramellenállás amplitudókorlátozóként is. A találmány szerinti ellenállás jellemző tulajdonságait előnyösen felhasználhatjuk végül olyan villamos impulzusok jelzésének javítására, amelyeknek élességét zavaró alapfeszültség károsan befolyásolja. A találmány szerinti ellenállás jelleggörbéjének meredeksége lehetőséget ad arra, hogy az impulzus -csúcsokat nagyon pontosan elválasszuk a zavaró alapfeszültségtől és a jelzőkészülékkel világosan jelezhetővé tegyük. A 3. ábra a találmány szerinti váltóáramellenáMásnak olyan erősítővel kapcsolatos alkalmazását szemlélteti, amely erősítőt csak akkor kell nyitni, amikor az erősítendő hasznos feszültség eléggé nagy a zavaró feszültséghez képest. A 6 bemenőtranszformátor kimenőkörében 7 egyenirányító, 9 töltőkondenzátor és 8 levezetőellenállás alkotta egyenirányítóberendezés van. A 6 transzformátorhoz érkező feszültség a 9 kondenzátoron egyenfeszültséget, léte» fit. Evvel az egyenfeszültségforrással vele ellentétesen kapcsolt 10 előfeszültségforrás van sorbakapcsolva. A két feszültség különbsége akkora, hogy az esetben, -ha a 6 transzformátorral átvitt feszültség nagysága nem halad meg bizonyos értéket, a rácsvézérlésü 1 elektroncső áramot átbocsátó állapotában legyen, minek folytán az 1 trióda és a 2 dióda alkotta terhelő ellenállás nagysága aránylag nagyon kicsi. Ennek folytán a 11 előtétellenálláson és a 12 csatolókondenzátoron át az erősítő 14 bemenőcsövéhez vezetett feszültséget az 1 trióda és a 2 dióda alkotta ellenállás, amely a 3 kondenzátoron át csatlakozik a bemenőkör 4 pontjához, levezeti a katódához és ilyen módon rövidrezárja az erősítőcső rácskatódszakaszát. Az esetben, ha a 6' transzformátorral átvitt feszültség kissé nagyobb, a 8 ellenálláson, illetőleg a 9 kondenzátoron jelentkező, az 1 cső rácsára ható feszültség annyira negatívvá válik, hogy megszünteti áram átboesátását e csövön, minek folytán az 1 és 2 csövek alkotta ellenállás olyan naggyá válik, hogy nem jelent többé az erősítő ráes-katódaszakaszát rövidrezáró, illetőleg csillapító mellékzárt,. Az erősítőcsőnek nagyohmos 13 rácslevezetőellenállása és a rácselőfeszültség közvetett létesítésére való 15 katódaimpedaneiája van. A 4. ábra a fent ismertetett kapcsolási elrendezés gyakorlati alkalmazásának vázlata. A V erősítő az E vevővel vett jelfeszültségek erősítésére és egyúttal egy vagy több M mikrofon útján létesített beszédáramok erősítésére is való. Az erősítő kimenő kapcsaihoz egy vagy több T hallgató csatlakozik. A megoldandó feladat abban van, hogy az E vevő kimenő kapcsain jelentkező nagy zágási feszültség ne befolyásolja károsan az M mikrofon és a T hallgató közötti összeköttetés jóságát anélkül, hogy ez az E vevővel vett jelek észlelhetőségének rovására menne. Evégett a találmány szerinti W ellenállást az erősítőben az E vevő kimenőkapcsai és a V erősítő bemenőkapcsai közé kapcsoljuk úgy, hogy az ellenállás ezt a csatornát csak a zavaró zügási feszültség szintjénél magasabb szintű jelfeszültség érkezésekor nyissa. Mint már említettük, az elrendezést előnyösen akként Í3 kialakíthatjuk, hogy a találmány szerinti ellenállást a vevőkészülék vevőegyenirányítójáról levett vezérlőfeszültség vezérelje. Ha modulált frekvenciájú hullámok vételére alkalmas olyan vevőről van szó, amelynek demoduláló -fokozatát elfenütemü egyenirányítóberendezés alkotja, akkor a vezérlőfeszültséget előnyösen akként vesszük le erről az ellenütemű egyenirányítóberendezésről, hogy az ellenütemben összekevert egyenirányítóit feszültségek csak egyikével legyen arányos. Az 5. ábra ilyen demodulálófokozat kiviteli példájának vázlata. A modulált frekvenciájú vett feszültségből két, különbözőképen hangolt rezonanciakörrel nyert járulékosan modulált amplitúdójú nagyfrekvenciás Uj és U2 feszültségek a következő vonatkozásban vanak egymással: (U,) — (U2 )=k-dF, ahol k pozitív vagy negatív állandó, dF pedig a frekvencialöket. Ha a nagyfrekvenciás Uj és U2 fe-
