136286. lajstromszámú szabadalom • Tömszelencetetét

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15.-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.286. SZÁM. , 47. f. 22-26. OSZTÁLY. — H—11717 ALAPSZÁM Tömszelencebetét Huhn Gusztáv cég, Berlin. A bejelentés napja:* 1928. június 8. *(Ez a nap a 2810/1942. M. E. sz. rendelet 4. §-a értelmében a volt jugoszláv hatóságnál annak idején tett szabadalmi bejelentés napja.) A találmány tömszelencében alkalmazandó tömí­tőbetét, különösen túlhevítős gőzmozdonyok ide­oda járó dugattyúinak tömítéséhez, ahol egyrészt nagy nyomással szemben kell tömíteni, másrészt ál­lítható tömszeíencelemezek nem alkalmazhatók. Emellett a tömszelencebeitót önmagában ismert mó­don tengelyirányban megosztott és a töniítőgyüra­ket befogadó kamrákat alkotó harántirányú bordák­kal készült edényben van elrendezve, amelyet a tömszelence furatában rendezünk el. A találmánynál egyebek közt lényeges, hogy e megosztott edény játékkal illeszkedjék a tömszelence furatába és hogy a nyomás alatt álló közeg a furat oldalfala és az edény oldalfala közé bejuthasson és az edény részeit tömítettem összeszoríthassa, míg a tömítőgyűrűk a nyomás alatt álló közegnek a tö­mítő eszközt befogadó kamrák belsejébe való be­jutását és ezzel e 'térben ellennyomás keletkezését teljesen megakadályozzák. A hengerfej és az osztott edény karimája közötti tömítést a találmány értelmében azzal foganatosít­juk, hogy az edény karimájának alsó oldalán gyű­rűs vállat alakítunk ki, amely az edényt a henger­fejen megerősítő csavarok meghúzásakor szorosan il­leszkedik a hengerfej felületéhez, esetleg annak felü­letébe. Ha ezt a gyűrűs vállait, élesre készítjük, úgy ezzel a hengerfej felületébe való benyomódást még különösen megkönnyítjük és biztosítjuk, és ilymó­don az edény karimája és a hengerfej között tökéle­tes tömítést érünk el, amely adott esetben lágy anyagból vagy rézből készült közbenső réteg beikta­tásával még fokozható. A gyűrűs vállnak az edény­karima alsó oldalán való elrendezése az egyébként szokásos, lágy anyagból vagy más hasonlóból készült tömítőgyűrűknek a gőznyomás hatása következtében való kilökését lehetetlenné teszi. . Az osztott edény kamráiban osztott 'tömítőgyűrű­ket rendezünk el és ezek a találmány értelmében kü­lönleges módon vannak kialakítva, hogy ezáltal a betéttel biztos tömítést érjünk el. E óéiból az osz­tott tömítőgyűrűk mindegyike két pontosan egy­másba illeszkedő, esztergályozás útján előállított osz­tott gyűrűkből lehet összetéve, amely gyűrűk ékjei és hornyai a belső és a külső gyűrűk egymásba he­lyezett szegmenseinek eltolásával jönnek létre. Emel­lett a belső és a külső gyűrűnek szegmensekké való szétválását célszerűen akkor foganatosítjuk, ami­kor a két rész egymásba van tolva, miáltal egyrészt a gyűrűk egyszerű módon való előállítását, másrészt a gyűrűszegmensek pontos egymáshoz és egymásba illeszkedését biztosítjuk. A két osztott gyűrűnek egy­máson, illetőleg egymásban fekvő szegmenseit az el­tolás után egymással célszerűen szorosan összeköt­jük. A leírt módon nagy pontosságú és biztos tö­mítőképességű gyűrűs betétek egyszerűen és köny­nyen állíthatók elő, mégpedig pusztán esztergáiyo­zással, míg az eddig szokásos osztott tömítőgyűrűk­nél, melyeknek szegmensei ékkel és horonnyal ka­paszkodnak egymásba, a részek mentén ;a gőzt tö­mítő lezárás elérése végett az ék és a horony fe­lületeit nagy pontossággal- és szabatossággal kellett előállítani és megmunkálni, amihez tekintélyes ma­rómunka, megfelelő költségek és figyelemmel a ke­letkező hulladékra, igen nagy anyagfogyasztás volt szükséges. Másrészt az osztott edény kamráiban oly gyűrűk is elrendez«etők, melyeknek részeit nem tartjuk ösz­sze és nem szorítjuk össze a s'zokásos módon e gyű­rűk gyűrűs hornyaiban ágyazott csavarrugóval, ha­nem e célra meghajlított fémszalagot használunk, melynek végei egymással csak rugalmasan vannak egyesítve. Ezzel lehetővé válik, hogy a csavarrúgó ágyazásához szükséges gyűrűs horony kialakítása végett a tömítőgyűrűk falvastagságát nem kell gyengíteni. Ez különösen ott fontos, ahol a tömíté­seknek oly tömítőterekben, például mozdonyok toló­rúdjaihoz alkalmazott tömszelencékben való elren­dezéséről van szó, ahol az említett gyűrűs horony kialakítása következtében beálló méretcsökkenés a tömszelence és így a gyűrűk megfelelő megnövelé­sével néni egyenlíthető ki. A tömítőgyűrűk fentem­lített gyengítésének elkerülésével egyben azt is el­kerüljük, hogy a gyűrűk, ha azok az üzemben nagy hőmérsékleteknek vannak kitéve, veteiiibdjraiek, ille­tőleg eltolódjanak. A gyűrűs részeket a találmány értelmében körülvevő rugalmas fémszalag alkalma­zása egyben arra is lehetőséget ad, hogy a nyomás alatt álló közegnek a gyűrűs részek ütközési helyeire

Next

/
Oldalképek
Tartalom