136285. lajstromszámú szabadalom • Vasuti kerék

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.285. SZÁM. 49. i. OSZTÁLY. - G-9790. ALAPSZÁM. Vasúti kerék GANZ ÉS JÁRSA Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, budapesti cég. Bejelentés napja: 1943. július hó 13. A vasúti gördülő anyag karbantartásának gazda­sági szempontból egyik legjelentékenyebb tétele a*ke­rekek futókoszörúinak aránylag rövid élettartamá­ból adódik. A vasúti kerékabroncs rendesen kopás, eokkai rit­kábban törés útján megy tönkre. Az elhasználódás­nak ez a két módja az anyag olyan természetű igény­bevételére vall, amelynek az e célra használt kerék­szerkezetek csak akkor tudnának ellenállni, ha erő­sebben ötvözött acélokat alkalmaznának, ami ezek nagy ára és háborús időben való nehéz beszerezhető­sége miatt nem jöhet tekintetbe. A gyors kopás csökkentésére kézenfekvő módnak látszott edzett ke­rékabroncsok alkalmazása is, ez azonban eddig szin­tén nem vezetett célra, mert a közönséges edzés az abroncsot jóformán egész keresztmetszetében nem­csak keménnyé, hanem rideggé is teszi, aminek foly­tán fokozott, a törési veszély. Ennél jobb eljárás­nak látszott iszénszegény acél alkalmazása, melyet fe­lületi cementálás után edzünk meg. Ez az eljárás azonban szintén nem felel meg a célnak, mert a ce­mentált réteg és az alatta levő szívós anyag közötti kapcsolat elővigyázatosabb kezelés híjári megbízha­tatlan, úgyhogy a cementált réteg új állapotában is, de még inkább a .nagyon sokszor ismétlődő igénybe­vétel hatása alatt hajlamos a kitöredezésre. Ennek oka jelentékeny részben az, hogy a cementálás által a vas-szénötvözet ötvözési aránya megváltozik, ami a fizikai tulajdonságok (pl. hőtágulási együttható) megváltozása révén a cementálatlan anyaghoz való átmeneti rétegben feszültséget okoz. E feszültségek létrejöttét elősegíti az, hogy a betétedzés által lét­rehozott réteg fizikai tulajdonságai a felszínből az anyag belseje.felé haladva bizonyos mélységig gya­korlatilag állandóak, s azután erős változással men­nek át az edzetlen anyag sajátságaiba. A találmány a kerékszerkezet felületének kemény­sége és belsejének szívóssága iránt támasztott köve­telménynek ntós módon való kielégítését célozza, és tárgya oly vasúti kerék, melynek edzett futófelülete van, mimellett az edzett réteg átlagos vegyi össze­tétele az alatta levő edzetlen anyagéval azonos és a kerék anyagának keménysége a futófelülettől az anyag belseje felé, az edzetlen rétegig haladva, ál­landóan csökken. Ily edzett futófelület létesítésére két eljárás alkal­mas; a villamos induikciós edzés és a láingedzés. Az előbbi eljárás lényege az, hogy az edzendő kerék sík­ján át és részben a kerék anyagában magában vál­takozó mágneses fluxust hozunk létre, minek foly­tán a kerékben olyan örvényáram Keletkezik, mely­nek áramsűrűsége a kerék kerületén és annak köz­vetlen közelében lényegesen nagyobb, mint a kerék egyéb helyein, úgyhogy a futófelület oly gyorsan me­legszik fel, hogy az edzési hőmérsékletet elérd, még mielőtt a belsőbb rétegek aati csak megközelítenék is. ^ Ennélfogva a rákövetkező lehűtés csak a külső réte­geket edzi meg, míg a keréktest belseje, sőt kerék­abroncs alkalmazása esetén már az abroncs belseje is edzetlen marad. Az átmenet az edzetlen és edzett anyag között, tapasztalat szerint elég vastag rétegre kiterjedően folytonos, s mivel az eljárás a külső ré­teg ötvözési arányát nem változtatja meg, e réteg kevésbbé hajlamos a kitöredezésre. A másik mód a találmány szerinti kerék előállítá­sára a lángedzés. Ez lényegében abban áll, hogy az edzendő futófelületet oxigénes fúvott lánggal, pl. acetilén -oxigénlánggal felhevítjük és azután rögtön — még mielőtt a kerék, ill. abroncs belseje eléri az .edzési hőmérsékletet — lehűtjük. A hatás hasonló, mint az indukciós edzésnél: megválasztható mélységű réteg edződik meg, melynek ötvözési aránya az ed­zetlen rétegével azonos, s amely már a felülettől ki­induló, az edzett réteg egész vastagságára kiterjedi .átmenettel megy át a szívósan maradó edzeV.en. anyagba. Ennek az eljárásnak különféle példaképem kiviteli módjait az 1—5. ábrák kapcsán ismertetjük. Az eljárás megvalósításának legáttekinthetőbb módja az, hogy a futófelületet egész kerületén és egész szélességében egyidejűleg, minden oldalról fe­léje irányuló lángokkal melegítjük fel, azután ugyan­csak egész felületét egyszerre elárasztó vízsugarak­kal hűtjük le, vagy egyszerűen vízbe merítjük. Cél­szerű e célra a kereket gyűrűszerűén körülvevő gáz­vezető csöveket és ezekből a kerék felé irányuló láng­zókat —• melyek a csöveken alkalmazóit egyszerű fu­ratok is lehetnek — alkalmazni. A vízsugárhűtés ha­sonló szerkezettel valósítható meg, s ez utóbbit asze­rint, hogy alz eljárást függőleges vagy vízszintes sík­ban tartott kerékre alkalmazzuk-e, a lángkoszorú mellett vagy alatt rendezzük el, a kereket pedig a

Next

/
Oldalképek
Tartalom