136285. lajstromszámú szabadalom • Vasuti kerék

2 136.285 felhevítéö után saját tengelye mentén toljuk át ( a lárigzókosizoirúból a hűtőkoszorúba. Mivel bármily sűrűn egymás mellett elrendezett lángok esetén is számolni kell azzal, hogy a felület egyenlőtlenül me­legszik, ennek kiküszöbölése érdekében célszerű a ke­reket hevítés közben elforgatni és tengelyirányban is eltolni. Különösen célszerű az ide-oda forgatás, ill. az ide-oda tologatás. Olcsóbb a berendezés, ha a futófelületet egész szé­lességére kiterjedő lángzókoszorú helyett csak egy körsorban elhelyezett lángzók koszorújával hevítjük, s a hevítés helyét a keréknek a lángzókhoz viszonyí­tott tengelyirányú eltolásával visszük át a futófelü­'et alkotóirányban egymásra következő helyeire. Ez esetben, de az előző esetben is a melegítésnek az egész kerületre kiterjedő egyenletessége érdekében cél­szerű az eljárást vízszintes helyzetben tartott, illetve mozgatott kerékkel végezni, mert ekkor a nehézségi erö a lángok és a vízsugarak centrális szimmetriáját nem zavarja. Célszerű a vízszintes elrendezés azért Is, mert így a hütőkoszorú a lángzókoszorú alatt he­lyezhető el, úgyhogy a futófelületen lefolyó víz a lán­gokat nem zavarja és a rozsdásodást okozó gőzkép­ződés is kisebb, mint függőleges elrendezésinél, ami­kor a vízsugarak a lángok mellett,, illetve ferdén azok felett érik a felületet. A lángzókoszorú afett az emlí­tett hütőkoszorú helyett az egész kerék befogadá­sára alkalmas méretű, vízael telt edényt is elhelyez­hetünk, amelybe a vízszintes helyzetben felhevített kereket hűtés céljából, egyszerűen besüllyesztjük. A találmány egy további megvalósítási módja ab­ban áll, hogy az edzést egyetlen lánggal végezzük, s ezt pl. úgy mozgatjuk, hogy a futófelületet egy alko­tója mentén haladjon végig, majd a keréknek a láng szélességétől függő mértékű elforgatása után a lán­got „ellenkező; irányban vezetjük s ezt ismételve a láng váltakozó irányú mozgatásával s a kerék foko­zatos továbbforgatásával az egész felületet bejárjuk. Ha ezt az eljárást függőleges síkban tartott, kerékre alkalmazzuk, célszerű a lángot a kerék vízszintes át­mérőjének közelében elhelyezni s a kereket minden alkoltómenti menet után oly értelemben forgatni, hogy felülete >a láng előtt lefelé haladjon. A hűtő­vízsugár azonos alkotó mentén követi a lángot, mi­vel pedig ez utóbbi hol jobbról balra, hol az ellenkező irányban halad, a lángtól jobbra-balra egy-egy víz­lövelő nyílást kell alkalmazni, melyek közül mindig csak az lövel vizet, amelyik a láng haladási iránya szerint a láng után halad. Emellett gondoskodni kell arról is, hogy a láng az alatta levő alkotó irányú sáv már megedzett anyagát ki ne lágyítsa. Ezt pl. úgy érjük el, hogy a vizet, az 1. ábrában szemléltetett: mó­don ferdén löveljük a kerék futófelületére. Köze­lebbről meghatározva: az edzést a futófelületnek a forgatás következtében lefelé haladó részén végezzük, s a vízsugarát úgy irányítjuk, hogy annak a kerék palástján levő vetülete a keréktárcsa síkjához fer­dén az edző láng alá mutasson, a kerék tengelyén és az edzés helyén átmenő síkon levő vetülete pedig egyenes meghosszabbításával a láng képzelt meg­hosszabbítását a kerék belsejében messe. Az 1. áb­rán a kerék tovább forgatásának irányát a nyom­karimával párhuzamos nyíl, a láng és a síugárcsövek haladási irányát pedig a keresztmetszetben ábrázolt 1 lángból kiinduló nyíl jelöli, tehát a 2 és 3 sugár­csövek közül a 2 cső van működésben. Az általa ki­lövelt víz e haladási irány szerint az 1 láng mögött éri a futófelületei, és azon megtörve a láng alatt fo­lyik le; útja vékony vonalakkal van jelezve. Nyilván­való, hogy a( sugár leírt irányítása megóvja a láng alatt levő, már megedzett helyeket a túlságos fel­melegedéstől és ezzel a kilágyulástól. Ugyanezt a célt némi szerkezeti többlet árán töké­letesebben úgy érhetjük et, hogy a láng alatt víz­szívó anyagból, pl. azbesztből való párnát tartunk a kerék palástjához,, mely a 2, ill, 3 csövek vizét a láng alatt átmenetileg felfogva az előző menetben meg­edzett sávot hűti. Ügy is eljárhatunk, hogy a láng­tól jobbra-balra elhelyezett edzősugarakon kívül a láng alatt további, fel nem tüntetett sugárral hűt­jük az előző menetben megedzett sávot. Ha ialkotó irányú sávonként végezve az edzést a kerék teljes körülfordultával az utolsó alkotó irányú sávra, 'tehát arra kerül a soV, amely után következő sávot már az első menetben megedzettük, akkor az a veszély fenyeget, hogy ez a sáv kilágyul, amikor az alatta levő, legutoljára megedzendő sávon a láng végighalad. Ezt célszerűen a 4 és 5 sugárcsövek al­kalmazásával kerüljük el, melyeknek működő sugara (csak á haladási iránnyal szembe mutató, tehát a rajz* szerint az 5 csövet; működtetve) a láng fölött éri a kerék palástját, majd azon szétterülve, kezdő sebességéből származó vízszintes sebességösszetsvő­jének és a nehézségi erőnek együttes hatására a láng­tól, oldalt (a haladási irány szerint a láng mögött) fo­lyik le. Ezeket a sugarakat természetesen csak a ke­rék teljes körülforgatásával bekövetkező utolsó — esetleg már az utolsóelőtti — menet végzésekor mű­ködtetjük az elsőnek megedzett egy-két sáv védel­mére. Ugyanezek a sugarak elég nagy vízmennyiség alkalmazása esetén a 2 és 3 edző sugarak pótlására is alkalmasak, mert. lefolyó vizük a láng mögött ha­lad, ez esetben azonban az előző menetben megedzett sáv védelmére a láng alatt haladó, már említett, de nem ábrázolt párna vagy védősugár nem nélkülöz­hető. Másképen kell eljárnunk, ha az edzést a keréknek a forgatás folytán felfelé haladó oldalán akarjuk vé­gezni, ami kívánatos lehet, hogy a munka gyorsítása érdekében a keréknek mindkét oldalán dolgozhas­sunk. Ez esetben az előző menetben megedzett sáv védelmét szolgáló vízsugárnak a láng felett kell érnie a felületet, ami első pillanatra kivihetetlennek lát­szik, mert e vizsugárnak e felületen lefolyó vize a lángot erősen zavarná, az edzéshez szükséges heví­tést megnehezítené és a rozsdásodást nagyon előmoz­dító erős gőzfejlődést okozna. E nehézségek elhárí­tására a 2. ábrában vázolt elrendezést alkalmazzuk. A keresztmetszetben látszó 1 láng fölött vannak a 6 és 7 sugárcsövek, melyek az ábra szerint pl. víz­szintes helyzetűek, de. ettől többé-kevésbbé el is tér­hétnek, és úgy mutatnák az edzendő felület; felé, hogy a belőlük felváltva kilövelt vízsugarak közvetlenül a láng fölött érjék a felületet s alaprajzban az edzés váltakozó haladási irányával mindenkor hegyesszö­get alkossanak, mimeljett, irányukat közelebbről az határozza, meg, hogy a víz a felületbe való beleütkö­zése után sebességének és a nehézségű erőnek együt­tes hatásaként ne a lángot érje, hanem szorosain mel­lette folyjon le a felületen. Ezzel elérjük, hogy az előző menetben megedzett sáv védelmére rendelt víz­sugár azonfelül, hogy e; feladatának az edző láng zavarása nélkül teez eleget, feleslegessé teszi külön edző vízsugár alkalmazását, mert a sugár teírt irá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom