136038. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs feszültségosztó váltóáramú kapcsolásokhoz

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.038. SZÁM. , 21. c. 54-56 OSZTÁLY. - A-4693. ALAPSZÁM. Gyűrűs feszültségosztó váltóáramú kapcsolásokhoz. Askania-Werke Aktiengesellschaft, Berlin-Friedenau. A bejelentés napja: 1942. november 13. Németországi elsőbbsége: 1941. november 14. A találmány túlnyomóan indukciós, váltóáramú ellenállásként kialakított gyűrűs feszültségosztó, ki­váltképpen váltóárammal üzemben tartott hídkap­csolásokhoz. Váltóáramhoz való feszüitségosztóknál adott kö­rülmények között előnyös, ha a feszültségosztó ellen­állását túlnyomóan indukciós ellenállásként alakít­juk !ki, mert ebben az esetben a feszültségosztónak túlnyomórészben vakárama és vakfeszültsége van, melyek a váltóáram-forrást nem terhelik meg és így teljesítmény-megtakarítást eredményeznek. A találmány megoldja azt a feladatot, hogy gyü­rűalakú fészül tségosztót hogyan alakíthatunk ki az ismert ohmos gyűrűs potenciométer módjára erősen indukciósán. Gyűrűalakú, önmagukban zárt feszült­ségosztóiknál, melyeknek táplálása a gyűrű kerületé­nek különböző pontjain át történik, erős induktivi­tás kialakításánál hátrányok keletkeznek azáltal, hogy önmagában zárt indukciós tekercsnél, melynek zárt belső vasmagján a menetek egymás mellett fékszenek, induktív csatolás általában nehezen ke­rülhető el, másrészt pedig a csatolt mágnesfluxusok valamely táplálási hely mindkét oldalán fekvő gyű­rüdairabokon egymással szembe irányulnak és egy­mást legalább részben megsemmisítik. Ezeket a nehézségeket a találmány szerinti gyű­rűs feszültségosztónál azzal küszöböljük ki, hogy a gyürűalakúan önmagában zárt feszültségosztó in­dukciós tekercset adott esetben légréssel ellátott, ferromágneses anyagból készült gyűrűsmagra ellen­kező értelemben elhelyezett két tekercsfélből álló transzformátortekercsként alakítjuk ki. Szomszédos menetek mágnesfluxusainak csatolása ebben az eset­ben nem vezet az induktivitás csökkenésére, hanem ellenkezőleg: nagy önindukciót eredményez, mert mindkét tekercság mágnesfluxusa immár egyező értelmében fut át a gyűrűsmagon és egymást köl­csönösen növeli. Avégett, hogy a találmány szerinti gyűrűs fe­szültségosztónál ezenkívül az ohmos ellenállásrészt lehetőleg ki értéken tartsuk, az egysoros tekercset célszerűen széles, élére hajlított réz, vagy más vil­lamosságot vezető anyagú szalagból készíthetjük, így a vezető keresztmetszetének lényeges megna­gyobbodását, tehát az ellenállás csökkenését érjük el, anélkül, hogy a gyürűstest belső átmérője növe­kednék. Ilymódon elérhetjük tehát azt, hogy az oh­mos ellenállást kis értéken tartsuk, anélkül, hogy a feszültségosztó finom fokozatairól lemondanánk. Célszerűen az indukciós tekercs belső kerületén, ahol a menetek sűrűbben vannak egymás mellett, mint kívül és csak vékonyv szigetelőréteg választja el őket egymástól, levezető részére csúszófelületet alakítunk ki, a kisebb belső átmérő »egyszersmind kis levezető-útakat és ezzel az ellenállás elállításá­nál kifejtendő mechanikai teljestímény szempontjá­ból kedvező viszonyokat jelent. A találmány sze­rinti gyűrűs feszültségosztó tehát kis mérőerőkkel való állításra különösen alkalmas. Ezenkívül avégett, hogy a gyűrűs átalakítók in­dukciós és ohmos összetevői között különösen ked­vező viszonyt létesítsünk, a táplálási helyek alatt (a tekercsek végei alatt) az osztott vasmagban lég­rést alakíthatunk ki. A találmány szerinti indukciós feszültségosztók­kal előnyösen váltóárammal táplált, adó- és vevő­oldalon elrendezett, hídszerűen, összekapcsolt fe­szültségosztókkal ellátott szögátvívőrendszert szerel­hetünk fel. Ezzel elérjük egyrészt azt, hogy a váltó­áramforrást esak a vas- és rézveszteségek fedezé­sére való, viszonylag kis valóságos teljesítmény ter­heli, míg a feszültségosztóknak lényegileg vakárama és vakfeszültsége van. Minthogy kedvező teljesít­mény-átvitel céljából a diagonál-ellenállást a híd­ágak ellenállásával kell összhangba hozni, további előny abból származik, hogy az ágak indukciós ellenállásai a diagonálisból tekintve egymást ki­egyenlítik, úgyhogy a diagonálmegterhelést már csak az ágak kis ohmos maradékellenállasával kell összhangba hozni. Ez azt jelenti, hogy a diagoná­lisba igen kis ellenállású eszközt kapcsolhatunk be, amivel a kapcsolás érzékenységét növeljük. A kap­csolást emellett úgy alakíthatjuk ki, hogy váltó­áramú forrást kapcsolunk tartósan mind az aidó­oldali, mind pedig a hasonló vevőoldali gyűrűs fe­szültségosztó mindkét tekercsága végére és az adó és vevő közötti legalább két, előnyösen azonban három összekötővezetéket mozgatható csúszóérint­kezőn át kötjük össze a gyűrűs feszültségosztókkal és olyan elrendezést alakítunk ki, mely az adó és

Next

/
Oldalképek
Tartalom