136038. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs feszültségosztó váltóáramú kapcsolásokhoz
2 136.038 vevő között az összekötővezetékben folyó áram feszültségikülönbségeinél működésbe jön. Ezt az elrendezést célszerűen úgy valósítjuk meg, hogy pl. három egyesrendszerből áltó Ferraris-motort alkalmazunk, melynek táplálótekercseit az adó és vevő közötti egyes összekötővezetékekbe kapcsoljuk és amelynek gerjesztőtekercsei a feszültségosztót tápláló hálózathoz vannak kapcsolva és kapcsolóberendezés révén a vevő hozzátartozó csúszóérintkezőjének a vevő táplálási pontjai egyikén való elsiklásánál sarkításuk mindenkor megváltozik. Ilymódon a Ferraris-motor — előnyösen csökkentő áttétel közbeiktatásával — a vevő utánforgató szerve. A következőkben a találmányt néhány kiviteli példa ábrázolása kapcsán .részletesen ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti gyűrűs feszültségosztót szemlélteti. —1— gyürüalakú vasmagra egysoros, két —2— és —3—, ellenkező értelemben tekercselt ágból álló réztekercset viszünk fel. -A —2— és —3— tekercsagak végei két, adott esetben táplálási pontokul szolgáló —4— és —5— érintkezési részben találkoznak össze. A mágneses erővonali luxus irányát az —1— gyürüsmagban nyíl jelöli. Ha ä —4— és —5— pontokra feszültséget kapcsolunk éspedig először pl. a —4— pontra a pozitív és az —5— pontra a negatív sarkot, akkor a jobboldali —2— tekercságon — melynek menetei a gyürüsmagon- az óramutató járásával egyértelműen haladnak — részáram folyik át. Második részáram a —3— tekercsen folyik át, mely a magra bálmenetűen,' az óramutató járásával ellentétes értelemben van tekercselve. A —2— tekercs által létesített mágnesfluxus ekkor az ábrán alulról felfelé, a —3— tekercs által létesített pedig felülről lefelé irányul. Ez azt jelenti, hogy mindkét fluxus azonos forgási értelemben halad át a gyűrüsmagon és egymást tehát növeli, amint azt az ábrán a nyilak jelzik. A 2. ábra az indukciós tekercsek célszerű kialakítását szemlélteti. —1— gyürüalakú vasmagra viszonylag széles, élére hajlított, pl. 0.05 mm vastag, 1 :8 oldalirányú rézszalagból —2— tekercset helyezünk el. Äz egyes rézszalagmeneteket egymástól pl. vékony lakkrétegekkel szigeteltük. A —2— tekercs által alkotott gyűrűs ellenállás belső oldalán —3— csúszófelület mentén a feszültséglevezető részére a lakkréteget eltávolítottuk, úgyhogy az egyes menetek külön leágazás nélkül, közvetlenül maguk szolgálhatnak levezető: érintkezőkül. A tekercsnek a találmány szerinti, élére hajlított szalagtekercsként való kialakítása így lehetővé teszi finomfokozatú, kis ohmos ellenállású feszültségosztó előállítását, mert viszonylag nagy teljesítmény-keresztmetszet dacára az egyes menetek távolsága a csúszófelületen igen kis értéken, nevezetesen szalagszélességben tartható. A 3. ábra hídszerűen összekapcsolt indukciós feszültségosztók felhasználásával, a találmány szerinti 3zögátvivőrendszer kiviteli példáját szemlélteti vázlatosan. A találmány szerinti —1— és —2— gyűrűs csúrzóátalakító —3—, —i és 5—, —6— tekercságai párosával egymással szeimbenfekvő —7—, —8 és í)—, —10— végpontjaikkal —38— váltóáramforráshoz vannak kapcsolva. Az —1— és —2— feszültcégosztókon három-három —14, 15, 16—, illetve —.11, 12, 13— csúszóérintkező siklik, melyek párosával három —39, 40, 41— vezetékkel vannak összekötve. A —39, 40, 41— összekötővezetékekben háromrendszerü —20— Ferraris-motor —17, 18, 19—. táplálótekercsei vannak. A Ferraris-rendszer három gerjesztőtekercsét —21, 22, 23-^ jelöli. Ezek egyrészt három, —24, 25, 26— vezetékkel kollektorgyűrűkön át három —31, 32, 33— csúszóérintkezővel vannak összekötve, amelyek egyszersmind a —11, 12, 13— csúszóérintkezőkkel azonos —35— tengelyen ülnek. A —21, 22, 23— tekercsek másik végei a —,-34— feszültségosztó középső megcsapolásához vannak kapcsolva, melynek végéhez két, —27, 28— érintkezőpálya csatlakozik. A —34— feszültségosztót —29, 30— vezetéken át a —38— váltóáramú forrás táplálja. A —20— Ferraris-rendszer horgonya a —35— csúszóérintkezők tengelyén ül. . A —39, 40, 41— vezetékekben —42— kapacitív ellenállások vannak. A 3. ábra szerinti szögátvivőrendszer olymódon működik, hogy a pl. mérőműszer tengelyén lévő, adóoldali —1— feszültségosztó —14, 15, 16— csúszóérintkezőinek elállításánál a —11— és —14, 12 és 15—, —13— és —16— csúszóérintkezők között a megfelelő potenciálkülönbségek a —39, 40, 41— vezetékekben áramokat létesítenek. Ezek a —17, 18, 19— tápláló tekercseken át megindítják a háromrendszerű Ferraris-motort, mely a —35— tengellyel a —11, 12, 13— vevőoldali csúszóérintkezőket addig forgatja, míg helyzetük az adóoldali —14, 15, 16— csúszóérintkezőkével ismét egyezik. Annak elkerülésére, hogy a —39, 40, 41— összekötővezetékek egyikében a hozzátartozó —13— vevőoldali csúszóérintkezőnek a —9— vagy —10— táplálási pontok egyike mellett való elsiklásakor az árammegforduláT'mindenkor a hozzátartozó Ferraris-motorban is a forgórendszer megfordítását idézze elő, a —21, 22, 23— g.erjesztőtekercsek részére a vevő utánforgatórendszarével kapcsolt átsarkító berendezést rendeztünk el, mely az áram irányának a —17, 18— vagy —19— táplálótekercsek egyikében való megfordulásánál a hozzátartozó —21, 22— vagy —23— gerjesztőtekercset önműködően átsarkítja. Az átsarkítóberendezés a —34— indukciós feszültségosztóból és ennek végpontjához kapcsolt, megközelítően félköralakú két, —27, 28— érintkezőpályából áll, melyeken az egymáshoz képest 120°-kal elállított háj;om —31, 32, 33— csúszóéirintkező siklik, melyek ugyanazon a tengelyen és azonos szöghelyzetben vannak elrendezve, mint a —11, 12, 13— csúszóérintkezők, A _31, 32, 33— csúszóérintkezők egyikének a —27, 28— érintkezőpályák egyikéről a másikra való átsiklásánál a csúszóérintkezővel összekötött —21, 22 vagy 23— tekercs sarki tása megváltozik. A —27, 28— érintkezőpályák egymással szembenfekvő végpontjai közé mindenkor holttereket iktattunk avégett, hogy egyrészt a rövidzálatot, másrészt pedig az idő előtti átsarkítást elkerüljük. A 3. ábrán szemléltetett szögátvivőrendszernél a találmány szerinti, nagy induktivitású —1, 2— feszültségosztók alkalmazásának az az előnye, hogy a —38— váltóáramforrás terhelését a hídrendszer kisohmos ellenállásrészének megfelelő kis értéken tarthatjuk, illetve azonos nagyságú hőterhelésnél, mint tisztán ohmos ellenállásokkal, megfelelően nagyobb feszültségkülönbséget és ezzel nagyobb elállítása teljesítményt érhetünk el. Ezenkívül az a további előnye is van, hogy a diagonáÍelÍenáHásokat, tehát a —39,—40, 41— vezetőknek túlnyomóan
