135789. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsőelrendezés ultranagyfrekvenciáju elektromágneses rezgések gerjesztésére (keltésére, erősitésére, vételére)

135789. zonátorral és hasított szokásos alakú anódákkal állítsunk elő. A találmány további jellegzetességei a leírásban vámnak ismertetve. 5 Az 1—4. ábrák a fékmezős kapcsolás esetére vonatkozó foganai'osítási példákat, az 5—8. ábrák pedig a magiietron-elv szerint dolgozó foganatosít ási példákait mutatnak. 10 Az 1. ábrán a szerkezet tengelyében a hajtűalakú (1) drótkatóda van. A katódat koncentrikusan a (2) rács veszi körül, melynek rúdjiai a tengellyel párhuzamosak és kb. ugyanolyan messzire ter-15 jednek, mint maga ia katóda. A rácson kívül, a katódával és a ráccsal koaxiális san, a tömörfalú (3) elektróda, van. A katóda és a rácsrúdak egy lemezkondenzátornak, legalább ia felületén jól vezető 20 anyagból viailó, köralakú (4) lemezébe vannak beillesztve. E (4) lemezt úgy a mellső, mint a hátsó oldalán iá fémes (5), ill. (6) fal veszi körül, mimellett az (5) fal a tömörfialú (3) elektródával vezető-25 leg össze van kötve; a (6) fail a szélén az (5) fallal ugyancsak vezetőleg öszszekötött. A tengely környékén a (6) falban a (7) nyílás vain, amelyből a (4) lemezbe koncentrikusan beillesztett (8) 80 antenna nyúlik ki. Ha a (7) nyílást a szomszédos fémrészekkel összeolvasztott (9) üvegszigetelővel lezárjuk, úgy a (3), (5), (6) falak egyszersmind iái szerkezet vákuumedényét képezik. A katódia áram-35 hozzávezetése és fűtése (10)-nél pl. egy üveg-fém-forrasztáson át vain bevezetve, melyek ezután egymástól szigeteltem vannak a (4) lemez belsejében ia tengelyig vezetve, amely helyen a tulajdonképpelni 40 katódelemekhez vannak kapcsolva. (11) a hozzávezetés a (4) lemezzel vezető összeköttetésben álló (2) rácshoz. (12) előnyösen kerámiai anyagból való — támaszszigetelők, melyek a (4) lemezt és 45 ezzel a (2) rácsot az (1) batódához, a (3) elektródához és az (5), (6) edényfalakhoz való koncentrikus helyzetben elmozdíthatatlanul rögzítik. A szerkezet működési módja fékmezős 50 kapcsolásban ta következő: A (2) rácsnak az (1) kiatódához képest aránylag nagy pozitív, a (3) elektródának pedig a zérus közelében fekvő, előnyösen negatív feszültséget adunk. Az 55 (I) katódából kilépő elektronok, részben, a (2) rács elemei között áthaladva,, a (2) és (3) közötti térbe jiutnak, melyben a fékmező befolyása lalafct megfordulnak, mire azokat a (2) rács, előnyösen már egyszeri oda- és visszamenet után, 60 felszívja. Ha már most (2) és (3) között nagyfrekvenciájú mezőt tartunk fenn, iákkor ez a katódából iá (2), (3) fékmezőtérbe hehatoló elektronokra vezérlő hatást gyakorol, miáltal ezen elektrónok a 65 hozzácsatolt rezonátornak rezgési energiát leadni képesek. A (2) és (3) elektródák a lemezkonderazátornak egy-egy (4), ill. (5) lemezéhez vannak kapcsolva. Ha a távolság (4) és (5) között nagyobb, kü-i 70 lönösen ha jelentékenyen nagyobb, mint (4) és (6) között, akkor a (4) és (61) közötti tér alkotta lemezkondenzátor ia rezonátorként szolgáló, (4) és (5) közötti kondenzátor rövidrezáró kapacitásé- 75 ként működik úgy, hogy a (4) lemez szélén árammaximum és feszültségi csomó keletkezhet. A középen, vagyis e leimezkondemzátor tengelyének a közeiéhen feszültségi maximum keletkezik. E feszült- 80 ségi maximumhoz van csatolva a fékelektródaként szolgáló lömörfalú (3) elektróda és a (2) rács úgy, hogy ezen két elektróda között — mint azt feltételeztük — maximális amplitúdójú nagyfrek- 85 venciás váltómező keletkezhet. A (4) és (6) közötti kondenzátornak nemcsak laz a feladata, hogy a (4) és (5) közötti rezonátor rövidrezáró kapacitását képezze, hanem, hogy egyidejűleg a (8) antenna talp- 90 pontja közelében kicsiny, de hozzáigazított amplitúdójú váltómezőt tartson fenn, mely a (8) antennát rezgésbe hozzja. A (8) antenna alsó vége a (4), (6) lemezkondenzátoron át a (4), (5) rezonátorra 95 van csatolva. Az antennának ia rezonátorra való szoros csatolása, mely iaz 1. ábrában van bemutatva, előnyösen és egj'szerűen változó csatolással pótolható, mely l3he':ővé 100 teszi az antennának, illetve a. terhelési ellenállásnak a mindenkor legkedvezőbb értékre való behangolását, melyet laz a rezonátor számára alkot. A frekvenciameghatározó rendszer iái 105 (4) és (5) lemezek alkotta kondenzátor, mely az aliaprezgésében — mint jeleztük —, olymódon rezeg, hogy a szélén feszültségi csomó, közepén pedig feszültségi maximum keletkezik. A nagyfrek- 110 venciájú feszültség ezen kondenzátor szélétől a közép felé folytonosan növekedik, az áram > a széltől a közép felé folytonosan csőkken. Ha ezen kondenzátorhoz a középen, tehát a tengely kö- 115 zelében, sem rács, sem féke'ektróda nam volna csatolva, úgy a. kondenzátor átmérője a hullámhosszal egyszerű vonat-