135702. lajstromszámú szabadalom • Tároló képbontócső

2 13570a. felépítés mellett az .elemiek közötti elektronátmenetet teljesem, kizárja és melynél a szabványos üzemi eljárás, állandó feszültségekkel változatlanul megtartható. 5 Ily módon lehetséges ugyanis nemcsak a mozaikelemek: egymásközötti árnyékolását, hanem egy erős szívómező állandó fenntartását is foganatosítani iái mozaikmező előtti térségben, mely minden ezen, tér-10 ségbe belépő elektrónt azonnal leszív. A találmány értelmében a jelzőleinez áttört a katódsugártól átfésült, oldalon, szabadon fekvő fémes elektródának van kialakítva, míg a moziaikelemek a jelző-15 lap mögött, sugárirányban fekvő síkon vannak elrendezve. Az 1. ábra kiviteli példaként mutatja a találmány szerinti moziaiikelektróda egy részét metszetben. Az (1) 20 szigeitelőlap pl. a (2) hengeres mélyedésekkel van kialakítva. A köztük megmaradó (3) hidak összefüggő hálószerű felületet alkotnak. Ezen összefüggő felületen a jelzőlapot alkotó fémes (4) 25 réteg van elrendezve, míg az (5) mozaikelemek, a mélyedések sík fenéikét fedik be. Ily elektróda előállítása pi fém felgőzölése révén történhetik, egyetlen munkamenetben, úgyhogy a fém 30 mind a mélyedések fenekén, mind: pedig az összefüggő felületen is lecsapódik. Esetleges vezetőliidak utólagos me* legítés révén eltávolíthatók az oldalfalakról. A mozaikelemeket ezután ma-35 gas fényérzékenységre kell kialakítani. Ha ezüstöt használunk a fémrétegek felgőzölésére, a mozaikelemek kialakításánál bizonyos körülmények között nem lesz elkerülhető, hogy a jelzőeilektródá 40 is magas fényérzékenységet vegyen föl, ami a cső üzeménél járulékos fényáramot és megnövelt «Schrotpegel »-t igényel. Ennek elkerülésére célszerű liehet először nehezen oxydáló fémet, pl. nik-45 kelt, molybdänt vagy platinát fölgőzölögtetni az (1) szigetelőlapra. A fölgőzölés ez esetben is éppen úgy, mint az előbb leírt esetnél, célszerűen kisfelületű vagy pontszerű gőzölgőforrásból 50 történik. Ezt követően második fölgőzölést alkalmazunk most, könnyen oxydáló fémmel, különösen ezüsttel,, mely munkával azonban hálót vagy egyéb mintát rendezünk el a szigetelőlap előtt; 55 melynél a lyukak helyzete mindenhol a (2) mélyedések helyzetével egyezik. Kisfelületű gőzöiöforrás alkalmazásánál ekkor* a hálóhuzaíok révén éles árnyékok keletkeznek, úgyhogy a (4) jelző- elektródára nem kerül ezüst, hanem 60 csakis a nyilasokon át az (5) mozaikelemekre. A háló helyieitt, pl. sugárfúvóval átlyukasztott esülámhártjya szolgálhat mintaként a gőzölés alkjailmával. A cső üzeménél feszültséget iktatunk 65 a jelzőláp £s a másodlagos elektronok számára való leszívóelektróda közé, mely utóbbi szokásos módon falbevonat kiképzésű és a sugár létesítőrendszerrel vezetőén lehet összekötve, úgyhogy a te- 70 szívóelektródá, pl. 50 volttal pozitívabb legyen, mint a jelzőlap. A mozaikele- . meken végbemenő folyamatokat alábbiakban 2. ábra kapcsán ír j uk le, mely a polenciálelosztást egy egyes' elem kör- 75 zetében ábrázolja. Nem megvilágított ál-lapotban az elemek potenciálja előbb a jelzőlappal fog egyezni, úgyhogy a leszívóelektróda szívómezeje a nyílásokba nyúlik és az elem összfelülete 80 elé ér. A ieszívóviszonyok tehát a fényelektrónokra nézve is kedvezőbbek., mint a szabványos tárolócsőnél. Ha most a képet a mozaikelektródára vetjük, fötoelektroniok váltódnak ki, melyek a 85 leszívóelektródára mennek át, úgyhogy az elem lassan pozitívebb lesz. A potenciáleloszlás ekkor körülbelül olyan, mint 2. b. ábra mutatja. Minthogy az élem a jelzőlaphoz képest pozitív, a nyílásba 90 egy, a jelzőlap és leszívóelektróda közötti térségben elfutó potenciálfelület nyúlik be és leülepszik itt a mozaikelein felületén. Ha az elem erősiebhen pozitív lesz, úgy be fog állni a 2. c. ábra 95 szerinti állapot, melynél még pozitívebb •potenciálfelület, ülepszik az elemre, de már csak egy ponton, az elem közepén. Ez ábrából kivehető már a potenciálfelületeknek összeszűkülése^ mely kö- 100 rülbelül a jelzőlap síkjában képződik. Ebben az állapotban már csak ,az elem közepén uralkodik vonzómező. Ha most még pozitívebb lesz az etem, potenciálnyereg áll be, mint 2. d. ábrában je- 105 lezitük. A jelzőlap most oly erősen ne* gatív az elem felé, hogy körülbelül síkjában potenciálelzárás következik be, melyet a fény^elektronok már nem képesek legyőzni. 110 Az itt elmondottakból kitűnik, hogy jelen elrendezésinél a mozaikelíeim potenciálja nem közelítheti meg tetszőlter gesen a leszívóeliektróda potenciálját, mint a szabványos csöveknél, hanem már 115 ezen állapot elérése előjt bekövieltkezik az elektronáram szűkítése, mely lehetetlenné teszi a további potenciát el-