135581. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagy frekvenciás sugárzómező megadására
:XÜBff81. w modulusa = '(""J ekkor: (6) A villamos, valamint a mágneses mezőerősség x -hoz képest nagy távolságban az adó-5 tói, ezzel a függvénnyel arányos. Ha két imiatemiatikai kétsiarkot mi, illetve . m2: nyomatékkal, >fc'b. ugyanazon a helyen, különböző magasságban elrendezünk, mimellett az egyik kétsarok magassága hí és iá másiké I12 akkor a mezőerősség az első 10 kétsarok következtében a következő kifejezéssel arányos:'. . ma 1/1 + 2 R (e, «J,X, 0) cos j^í COS ©^ *F (s, ff> X, 0)j + R* (e, a, X,-0) a második kétsarok következtében pedig a következő kifejezéssel: 15 m, , y 1 -f- 2 R .(e, (x, X, 0) cosji^2- cos 0 + V (z, a, X, 0) j-f Rs (£, ff) y , 0) (7) (8) Harmadik, negyedik, stb. kétsarok. számára hasonló képleteket írhatunk. Ha, mirtt felvettük a kétsarkok egymás közvetlen közelségében vannak, mikoris az §0 s és ff nagyságok egymással egyenlőek, akkor a (7.) .és.(8) egyénietek R és *F funkciói azonosak, ha,a sugárzók egyenlő x hullámhosszon dolgoznak- és ha azokat egyenlő 0 szög alatt vesszük. Az R és W funkciók azonosságánál a két 25 kétsarok vételi erősségének aránya a talaj mineműségétóT független, ha cos {Í^í cos © + x F {a> e> X) 0) j ^„g |-4wb, cos 0 + VF ^ ^ ^ @) j •Ezenfelül,, ha a két kétsarok nyomatékát 80 azonosnak választottuk, a vételi erősségek aránya = 1. A két említett feltételt kétféleképen teljesíthetjük: 1. cos 0 — cos 0 -j- 2 11 -X "" X (ahol n egész szám), amit a következőképen 35 írhatunk: (h-a *h'i}>o(»-0=.~X (9) 2. 4Tcb / TT Vi cos 0 + V F is, ff, X, 0) = 2 x— =—± cos 0— — v F(s,.c,X,0) + 2qTr (ahol q egész szám), amit a következőképen . irtatunk: 40 (t3+ h 1 )cos0 = |{ q +l--Í^J^} (9*) Ezzel bebizonyítottuk, hogy a talaj mine-, műségétől független inklinációsíkot, mely a földfelület merőlegesével 0 szöget zár be és két.•'nagyfrekvenciás eugárzóimező vételi 45 erősségének 'állandó arányáról felismerhető, •két matematikai kétsarok segélyével kaphatjuk, melyek olyan elrendezésűek, hogy a (9) vagy (91 ) egyenleteket kielégítjük. A találmány azon a felismerésen alapul, 50 hogy valamennyi sugárzórendszert matematikai kétsarkokból építhetjük fel, úgy hogy a gyakorlatban a kívánt inklinációsíkot olyan, két .sugárzórendszer segélyével érhetjük el, melyeket azonos imatematikiai kétsarkokból felépítve gondolhatunk, mikoris a 55 két.rendszer két-két megfelelő kétsarka számára a (9) vagy (91 ) egyenlet érvényes. Azok a foganatosítás! példák, melyek a (9) egyenletből adódnak, mélyeknél tehát a talaj mineműségétől független, kívánt ink'li- 60 nációsíkot a (ha—üti) cos © = -x feltétel teljesítésével kapjuk,, szavakkal kifejezve, két matematikai kétsarok alkalmazásán alapulnak, melyek egymástól olyan magasságban vannak, hogy a magasságkülönbség inkliná- 65 ciósíkra vett vetületének hossza, mely sík ? földfelülettel-5—-0 szöget vagy függőleges 0 szöget zár be, a félhullámhossz egész számú többszöröse. • Ez gyakorlatilag két egybevágó sugárzó- 70 rendszer alkalmazását jelenti, melyeknek megfelelő pontjait egyenlő effektívértékű áramok járják át és melyek olyan elrendezésűek, hogy a sugárzórendszerek megfelelő pontjai közötti magasságkülönbség ha-hj^ 75 n x "2" cos 0 ' v A leszálfóvonal elérésére irányuló, találmány szerinti berendezés alkalmazásánál a •-gyakorlati követelmények általában előírják,
