135348. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polioxamidok előállítására két primer aminocsoportot tartalmazó aminovegyületekből és oxálsavészterekből

2 135348, til-hexán-1.6-diol, 1.10-dekandiol, 1.2.4-trioxibután, hexántriol, dietilénglikol, tiodiglikol, di-1.4-butilénglikol, N-metil-5-imino-bisz-pentanol-(l), 1.4-xililénglikol, glicerin-5 monoformál, trimetilolpropánmonoformá), hexántriolmonoformál, hexántriolmonoacetál, tetrahidropirán-2-(2-oxietil)-éter, tetnahidropirán-2-(4-oxibutil)-éter. Előnyösen a glikolokat, különösen az alifás sor glikoljait io alkalmazzuk. Az 1.4-butándiolt, mivel víz lehasadás közben tetrahidrofuránná való átalakulásra hajlamos, csupán alacsony kondenzálási hőmérsékleten vagy rövid reakciós időtartam esetében alkalmazhatjuk. 15 Az eljáráshoz használható oly oxálsavészterek, melyek reakció közben glikolokat hasítanak le, például a monomer és polimer etilénoxalát, politrimatilénoxalát, polihexametilénoxaiát. 20 Az ilyen glikoloxalátokat célszerűen kismolekulájú alifás alkoholok oxálsavésztereivel, különösen oxálsavdimetilészterrel keverve használjuk. A diprimer diaminokat célszerűen úgy 25 választjuk meg, hogy a kondenzálási termékek olvadáspontja 230 C° alatt, előnyösen 200 C° alatt legyen. Mivel iá 150—200 Cc hőmérséklettartományban olvadó jó vízállóságú egyenesláncú poliamidok nincsenek, az 30 eljárás fontos technikai haladást jelent. Alkalmas diaminokként például a következőket említjük meg: 1.4-diiaminobután, 1.6--diaminohexán, 1.6-diamino-3-metilhexán, 1.12-diaminooktadekán, 1.6-diamino-3-ter • 85 eierbutilhexán, 3.3'-diaminodipropiléter, tetrametilén-bisz-3-iaminopropiléter, trioxipropán-1.3-di(3-aminopropil)-éter, mely glicerinből akrilnitril addicionálásával és redukálással állítható elő, 3.3'-diiaminodipropilszul•M) fid, 6.6'-diaminodihexilszulfid, 5.5'-diaminodiamilformál, 4.4'-diaminodiciklohexilmetán, N.N'-dimetil- N. - N' - di - w amlnohexilkarbamid, mely monometil-hexametiléndiaminból a primer' aminocsoporton való formile'zéssel, •íö difenilkiarbonáttal való reagáltatással és elszappanosítással állítható elő, N.N'-di-6-aminohexil-adipinsavdiamid, N.N'-di-5-aminopentil-szebacinsavSiamid, továbbá a láncban számos lamidcsoportot és véghelyzetben pri-50 mer aminocsoportokat tartalmazó magasabb fokra kondenzált poliamidok, például az s -aminokapronsavalkilészterekből és hexametiléndiaminból kapott poliamidok vagy pedig a szebacinsavból és feleslegben alkal-55 mázott pentametiléndiiaminból kapott poliamidok. E poliamidokat célszerűen akként állítjuk elő, hogy feleslegben alkalmazott aminnal először készre kondenzáljuk, majd az ömledéken mindaddig diamingőzt vezetünk át, míg iá savszám gyakorlatilag 0-ra 60 csökken. A polikondenzálási fok állandósításához célszerűen a reakció végén ismert módon a molekulában hidrogént tartalmazó aminocsoportot hordozó monofunkcionális amid- 65 képző anyagokat, például ciklohexilamint, dodeciliamint, oktadecilamint, 4-aminodifenil't, benzhidrazidot adagolhatunk. Szokásos módon továbbá közömbös lágyítószereket, vagy az olvadáspontot csök- 70 kentő anyagokat, például izododecilfenolt, dibutilbenzolszulf amidot, 4.4'-dicxifenili-1.1--ciklohexánt is adagolhatunk. A glikolokniak a reakciós keverékben való jelenléte a nagyfokúan polimer fokozat el- 75 érését megkönnyíti és lehetővé teszi, hogy az alkalmazott diamin tisztasági fokát némileg tágabb határok közt tartsuk. Mind az egyértékű, mind pedig különösen iá többértékű alkoholok a poliamidokra állandósítóan so hatnak és azok feldolgozását, különösen kifonását egyszerűbbé teszik. A fenti célokra a glikolok mennyiségét viszonylag tág határok között változtathatjuk. A végtermékek például 3—15%, sőt 85 több hexiametiléinglikolt vagy hasonló anyagot tartalmazhatnak. Szükség esetében az eredetileg beadagolt vagy reakció közben keletkezett hidroxilvegyületek egy részét vákuumdesztillálás útján eltávolíthatjuk. A no kondenzálási ömledéknek alakítás előtti rövid ideig tartó evakuálásával a fonási folyamatot mcgkönnyítbetjük. Jó levegőelvezetés esetében nagyobb adagok is teljesen és zavarmentesen szálakká, sörtékké vagy szia- <>r> "'agokká dolgozhatók fel. A termékek ömledékből való kifonáson kívül az egyenesláncú nagyfokúan polimer anyagoknál ismeretes egyéb eljárásokkal, például öntéssel, fröccsöntéssel, sajtolással 100 vagy hengereléssel is feldolgozhatók. A kész termékekben még jelenlévő hidroxilvegyületeket vízzel vagy szerves oldószerekkel, például alkoholokkal, közönséges vagy magasabb hőmérsékleten vialó kimo- 105 sással eltávolíthatjuk és visszanyerhetjük. Mindenképpen meglepő, hogy hidroxilvegyületek, különösen glikolok igen jelentős mennyiségeinek jelenlétében is igen nagy molekulasúlyú polioxamidok állíthatók elő. 110 Ennek inkább az ellenkezője volt várható, hogy ugyanis az ilyen adalékok a kondenzálás fokát lényegesen csökkentik.