135012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés pontok és vonások ütemében billentyüzött vezetősugár álló jelzésére és légi- vagy vizijárműveknek ilyen vezetősugárral való önműködő kormányzására

Megjelent 1948. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135012. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — X-914». ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés pontok és vonások ütemében billentyűzött vezetősugár álló jelzésére és légi- vagy vizijárműveknek ilyen vezetősugárral való önműködő kormányzására. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berliu-Tempeltiof. A bejelentés napja: 1943. évi április hó 13. Németországi elsőbbsége: 1942. évi április hó 25. Pontok és vonások ütemében'billentyűzött vezetősugár álló jelzése és légi- Vagy vizijárműveknek ilyen vezetosugárral való önműködő kormányzása végett a járműnek a 5 vezetősugárhoz viszonyított pillanatnyi helyzetének megfelelő jelfeszültségekből olyan villamos értéket kell leszármaztatni, amely kifejezi a vezetősugártól való eltérés nagyságát és irányát, mimellett azonban a vett 10 jelek ütemének nem szabad a leszármaztatott villamos értékben felismerhetőnek lenni. E követelményt különböző módokon igyekeztek teljesíteni. A legtöbb ismert eljárás iszerint a vevő kimenőfeszültségének a .jel-15 feszültségek okozta amplrtudókülönhségciből olyan feszültséget származtatnak te, . amelynek nagysága a vezetősugártől való eltérés nagyságának, sarkítáisa pedig a vezetősugártól való eltérés irányának felel 20 meg. Mind eme eljárások esetében a kitnev.őfeszültségnek a vezetősugártól való eltérésnek megfelelő sarkííását nagy biztonsággal el kell dönteni, mielőtt a kimenőfeszültség eléri az önműködő kormányzás foganato-25 sításához szükséges legkisebb értékét. Ebből két olyan ingerküszöb adódik, amelyeknek biztonsági okokból lépcsőzve kell lenniök és' amelyek közül a sarkítás eldöntésével kapcsolatosan mérvadó ingerküszöböt az egész 30 berendezésben érvényesülő külső és belső zavarok határozzák meg. Az a feltétlenül szükséges biztonság, amellyel a kimenőfeszültségnek a vezetősugártól való eltérés iránya szerinti sarkítását végezni kell, megköveteli, hogy azok a biztosan kiértékel- 35 hető jelfeszültségek, amelyek megadják a vezetősugártól való eltérés nagyságát, jelentősen kiemelkedjenek a zavarszintből és lényegesén nagyobbak legyenek a zavaró feszültségnél vagy impulzusoknál. A két 40 említett 'ingerküszöb lépcsőzéséből következik, hogy a vezetősugártól való eltérés nagyságának és elsősorban irányának meghatározásához csakis a vevő kimenőfeszültségének a jelfeszültségek okozta ampli- ÍÖ tüdókülönbségeit felhasználó eljárások érzékenységét és evvel a járművek önműködő kormányzásának poníosteágát a jelentkező zavarok korlátozzák. így például a repülőgép térbeli helyzetének változásakor annak M folytán, hogy a vevőantenna iránydiagramja nem gömbalakú, akkor is bekövetkeznek amplitudóingadozások, ha eközben a repülőgépnek a vezetősugárhoz viszonyított helyzete nem változik. Ezek az 55 amplitudóingadozások a ma használatos vezetősugárral kapcsolatban a vezetősugártől több térfokkal való eltérés látszatát keltbetik és így a kormányzás nyugtalanságát okozzák. Ez eljárások jelzési pontossága 50 tehát nagymértékben függ a zavaroktól és* a vezetősugártól való eltérés nagyságát megállapító szervek érzékenysége az ingerküszöbök feltétlenül szükséges lépcsőzése