135012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés pontok és vonások ütemében billentyüzött vezetősugár álló jelzésére és légi- vagy vizijárműveknek ilyen vezetősugárral való önműködő kormányzására

0 135012. miatt nem használható ki teljes mértékben. E hátrányoktól bizonyos mértékig men­tesek azok az eljárások, amelyek szerint a kimenőfeszültségnek a vezetősugártól való 5 eltérés irányának megfelelő sarkítása csak részben függ a vett jelfeszültségektől, mert a vevőberendezés az adótól függetlenül hozza létre a jelsorozatok ütemét és ezt a vett jelfeszültségek csak nagyobb időközök -io ben ellenőrzik és — szükség esetén — szin­kronizálják. Ez a módszer nagymértékben kiküszöböli a jelfeszültségek változásától független amplitudókülönbségek okozta za­varokat. Emellett azonban változatlanul is megmarad a két ingerküszöb lépcsőzése, mert a szinkronizáláshoz is szükséges a jel­feszültségek bizonyos nagysága, amelynek viszont kisebbnek kell lennie annál az ériek­nél, amely iránt a vezetőisugártól való elte -20 rés nagyságát megállapító szervek érzéke­nyek. A zavarok iránti érzékenységet még to­vább csökkentik azok az eljárások, ame­lyek a kimenőíeszültségnek a vezetősugár­-5 tói való eltérés irányának megfelelő sarkí­tását függetlenítik a kimenőfeszültségnek a jelfeszültségekkel előidézett amplitudókü­lönbségeitőí. Ez eljárások szerint az adó! a rendes, 1150 Hz-es hangfrekvenciás fe­nő szültséggel való moduláláson felül még im­pulzuisokkal is modulálják és a vevőberen­dezésnek a kimenőfeszültség sarkílására hivatott szerveit ez impulzusok segélyével szinkronizálják. Ez az eljárás feleslegessé -5 teszi a vezetősugártól való eltérés nagysá­gának és irányának meghatározásával kap­csolatos ingerküszöbök lépcsőzését, mert a szinkronizáló impulzusok nagyságát úgy választhatjuk meg, hogy a vezetősugártól •M való eltérés nagyságát megállapító szervek­érzékenysége teljes mértékben kihasznál­ható legyen. Ennek az eljárásnak azonban más hátrányai vannak. Zavaró feszültségek itt is szinkronizáló impulzusokként hathat-45 nak. Még kellemetlenebb, hogy annak foly­tán, hogv az adó és* a vevő jelleggörbéje nem teljesen egyenes vonalú, bekövetkez­hetik a hangfrekvenciás, feszültségnek a szinkronizáló impulzusokkal való modulá-50 ciója, amely a vezetősugártól való eltérés nagyságának hibás megállapítását, azaz a jármű hibás kormányzását előidéző látszó­lagos jelfeszültségeket eredményezhet. Azokat a hátrányokat, amelyek az isrner-55 teteit eljárások esetében abból adódnak, hogy amplitudókülönbségeket,' mégpedig akár jelfeszültségek okozta amplitudókü­lönbségeket, akár járulékos szinkronizáló impulzusokat használnak fel a jelzések lé­tesítésére, kiküszöböli egy újabban javasolt 60 eljárás, amely ugyan a vezetősugártól való eltérés nagyságának megállapításához szin­tén a jelfeszültségekből származó ampli­tudókülönbségeket hasznosítja, a kimenő­feszültség sarkítását azonban a vett hang- 65 frekvenciás modulálófeiszültség fázisának rögzített alapfázisához való viszonyától füg­gően végzi. Ez eljárás szerint az adó modulálófeszült­ségének fázisát a váltóáramú távírás terén 7J ismeretes módszerhez hasonlóan ütemesen billentyűzik anélkül, hogy az adóoldali iránydiagramok billentyűzéséből származó arnpÜtudóváltozásokat befolyásolnák. A vevőoldalon a jelfeszültségeknek a vezető- ';) sugártól való eltérés mértékét jelző nagy­ságát a vevő kimenőfeszültségének a jelfe­szültségek okozta amplifudókülönbségei alapján értékelik ki. A kimenőíeszültségnek a vezetősugártól való eltérés iránya sze- h0 rinti sarkítása a vevő kimenőfeszültsége fá­zisváltozásainak alapján történik. Ez termé­szetesen szükségessé teszi, hogy a vevőol­dalon járulékos szervet, például az alapfá­zis létesítésére való generátort vagy a két "''> fázisállapot egyidejű összehasonlítására al­kalmas fázistárolót alkalmazzunk. Ez eljá­rás esetében a kimenői eszültségnek a ve­zetősugártól való eltérés' iránya szerinti sarkítása teljesen független mind a jelfe- ! '° szültségcktől, mind esetleges zavaroktól származó ampütudóingadozásoktól. Ez a sarkítása módszer, amely a járműnek a ve­zetősugárban való haladásakor is teljesen .biztos, lehetővé teszi továbbá a jelfeszült- -): > ségek nagyságát kiértékelő szervek érzé­kenységének a legnagyobb mértékű foko­zását. Az utóbb említett eljárásoknak eme nagy előnyei mellett azonban hátrányai is van- i;ií nak. Fő hátránya, hogv a használatos hall­ható és látható jelzés főként a járműnek a vezetősugárban vagy ennek közelében való haladásakor zavarttá vagy éppenséggel le­hetetlenné válik. A hangfrekveiic: ás feszül':- ioő ség fázisának változása erős kattanással jár, amely lehetetlenné teszi különösen a vezetősugár közelében rendkívül fontos kis' arnplitudóváltozások észlelését. A fázisvál­tozások egyszerű optikai rángójelzéscs mű- no szerek jelzését is zavarják. E hátrányok elkerülése végett a talál­mány szerint a vevőkészülék kimenőfeszült­ségének sarkítását az 1150 Hz-es hangfrek­venciás feszültség mellett átvitt, billentyű- i'5 • zött fázisú segédfeszültséggel vezéreltetiük. Ez megszünteti a hallható és- látható jelzés zavarását. A segédfészültségét előnyösen f

Next

/
Oldalképek
Tartalom