135012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés pontok és vonások ütemében billentyüzött vezetősugár álló jelzésére és légi- vagy vizijárműveknek ilyen vezetősugárral való önműködő kormányzására
0 135012. miatt nem használható ki teljes mértékben. E hátrányoktól bizonyos mértékig mentesek azok az eljárások, amelyek szerint a kimenőfeszültségnek a vezetősugártól való 5 eltérés irányának megfelelő sarkítása csak részben függ a vett jelfeszültségektől, mert a vevőberendezés az adótól függetlenül hozza létre a jelsorozatok ütemét és ezt a vett jelfeszültségek csak nagyobb időközök -io ben ellenőrzik és — szükség esetén — szinkronizálják. Ez a módszer nagymértékben kiküszöböli a jelfeszültségek változásától független amplitudókülönbségek okozta zavarokat. Emellett azonban változatlanul is megmarad a két ingerküszöb lépcsőzése, mert a szinkronizáláshoz is szükséges a jelfeszültségek bizonyos nagysága, amelynek viszont kisebbnek kell lennie annál az érieknél, amely iránt a vezetőisugártól való elte -20 rés nagyságát megállapító szervek érzékenyek. A zavarok iránti érzékenységet még tovább csökkentik azok az eljárások, amelyek a kimenőíeszültségnek a vezetősugár-5 tói való eltérés irányának megfelelő sarkítását függetlenítik a kimenőfeszültségnek a jelfeszültségekkel előidézett amplitudókülönbségeitőí. Ez eljárások szerint az adó! a rendes, 1150 Hz-es hangfrekvenciás fenő szültséggel való moduláláson felül még impulzuisokkal is modulálják és a vevőberendezésnek a kimenőfeszültség sarkílására hivatott szerveit ez impulzusok segélyével szinkronizálják. Ez az eljárás feleslegessé -5 teszi a vezetősugártól való eltérés nagyságának és irányának meghatározásával kapcsolatos ingerküszöbök lépcsőzését, mert a szinkronizáló impulzusok nagyságát úgy választhatjuk meg, hogy a vezetősugártól •M való eltérés nagyságát megállapító szervekérzékenysége teljes mértékben kihasználható legyen. Ennek az eljárásnak azonban más hátrányai vannak. Zavaró feszültségek itt is szinkronizáló impulzusokként hathat-45 nak. Még kellemetlenebb, hogy annak folytán, hogv az adó és* a vevő jelleggörbéje nem teljesen egyenes vonalú, bekövetkezhetik a hangfrekvenciás, feszültségnek a szinkronizáló impulzusokkal való modulá-50 ciója, amely a vezetősugártól való eltérés nagyságának hibás megállapítását, azaz a jármű hibás kormányzását előidéző látszólagos jelfeszültségeket eredményezhet. Azokat a hátrányokat, amelyek az isrner-55 teteit eljárások esetében abból adódnak, hogy amplitudókülönbségeket,' mégpedig akár jelfeszültségek okozta amplitudókülönbségeket, akár járulékos szinkronizáló impulzusokat használnak fel a jelzések létesítésére, kiküszöböli egy újabban javasolt 60 eljárás, amely ugyan a vezetősugártól való eltérés nagyságának megállapításához szintén a jelfeszültségekből származó amplitudókülönbségeket hasznosítja, a kimenőfeszültség sarkítását azonban a vett hang- 65 frekvenciás modulálófeiszültség fázisának rögzített alapfázisához való viszonyától függően végzi. Ez eljárás szerint az adó modulálófeszültségének fázisát a váltóáramú távírás terén 7J ismeretes módszerhez hasonlóan ütemesen billentyűzik anélkül, hogy az adóoldali iránydiagramok billentyűzéséből származó arnpÜtudóváltozásokat befolyásolnák. A vevőoldalon a jelfeszültségeknek a vezető- ';) sugártól való eltérés mértékét jelző nagyságát a vevő kimenőfeszültségének a jelfeszültségek okozta amplifudókülönbségei alapján értékelik ki. A kimenőíeszültségnek a vezetősugártól való eltérés iránya sze- h0 rinti sarkítása a vevő kimenőfeszültsége fázisváltozásainak alapján történik. Ez természetesen szükségessé teszi, hogy a vevőoldalon járulékos szervet, például az alapfázis létesítésére való generátort vagy a két "''> fázisállapot egyidejű összehasonlítására alkalmas fázistárolót alkalmazzunk. Ez eljárás esetében a kimenői eszültségnek a vezetősugártól való eltérés' iránya szerinti sarkítása teljesen független mind a jelfe- ! '° szültségcktől, mind esetleges zavaroktól származó ampütudóingadozásoktól. Ez a sarkítása módszer, amely a járműnek a vezetősugárban való haladásakor is teljesen .biztos, lehetővé teszi továbbá a jelfeszült- -): > ségek nagyságát kiértékelő szervek érzékenységének a legnagyobb mértékű fokozását. Az utóbb említett eljárásoknak eme nagy előnyei mellett azonban hátrányai is van- i;ií nak. Fő hátránya, hogv a használatos hallható és látható jelzés főként a járműnek a vezetősugárban vagy ennek közelében való haladásakor zavarttá vagy éppenséggel lehetetlenné válik. A hangfrekveiic: ás feszül':- ioő ség fázisának változása erős kattanással jár, amely lehetetlenné teszi különösen a vezetősugár közelében rendkívül fontos kis' arnplitudóváltozások észlelését. A fázisváltozások egyszerű optikai rángójelzéscs mű- no szerek jelzését is zavarják. E hátrányok elkerülése végett a találmány szerint a vevőkészülék kimenőfeszültségének sarkítását az 1150 Hz-es hangfrekvenciás feszültség mellett átvitt, billentyű- i'5 • zött fázisú segédfeszültséggel vezéreltetiük. Ez megszünteti a hallható és- látható jelzés zavarását. A segédfészültségét előnyösen f
