135005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pont-vonással billentyüzött vezetősugár álló jelzésére és légi- vagy vízijárműveknek ilyen vezetősugárral való irányítására

2 Í3500&. lőnbözeti jelzés kiváltására. Ennek az eljárásnak azonban az a hátránya, hogy bizonyos időbeli késleltetéssel dolgozik, vagyis , a billentyűzött jelek amplitudókülönbségé-5 nek változása csak több jel érkezése után válik hatékonnyá az átalakító berendezés kimenőkapcsain. A találmány szerinti eljárás pont-vonással billentyűzött vezetősugár álló jelzésére 10 és légi, vagy vizijárműveknek ilyen vezetősugárral való irányítására azon a tényen alapszik, hogy minden időszakos folyamatot fel lehet bontani szinusz-rezgésekre. Ez természetesen vonatkozik az adóoldalon billen-15 tyűzött jelekből keletkezett jelfeszültségeket tartalmazó vevőoldali kimenőfeszültségekre is. A találmány továbbá hasznosítja azt a tényt is, hogy egymást kiegészítő időszakos feszültségek, például túlnyomóan 20 pont-vagy vonásjelek jelenlétében a vevőoldalon adódó kiménőfeszültségek ugyanazokat a felhullámokat tartalmazzák s csak abban különböznek egymástól, hogy az egyik jelhez tartozó feszültségek felhullámai 25 fázisban félhullámhosszal, azaz 180 fokkal el vannak tolva a másik jelhez tartozó feszültségek felhullámaihoz képest. A találmány szerint a vevőnek a billen; tyűzött jelfeszültségek sorozatát tartalmazó 30 kimenőfeszültségét két ágból összetett kapcsolási elrendezésbe vezetjük és annak egyik ágában az említett feszültségből az alaphullámot, vagy annak egyik felhullámát kiszűrjük, egyenirányítjuk és kisimítjuk. Az 85 így nyert feszültség arányos az adóoldalon billentyűzött jelek amplitúdójának különbségével. A kapcsolási elrendezés másik ágában ugyancsak kiszűrjük a billentyűzött jelek sorozatának egyik felhullámát és en-40 nek a'dott alapfázisra vonatkoztatott fázishelyzetét felhasználjuk az egymást kiegészítő jelek megkülönböztetésére és evvel annak meghatározására, hogy a jármű a vezetősugárnak melyik oldalán van. Evégett 45 a második ágban kiszűrt feszültséggel aszerint sarkítjuk át az első ágban nyert kimenőfeszültséget, hogy a vett jelfeszültségek keverékében melyik jelnek a feszültségei nagyobbak. 50 A. találmány szerinti eljárás előnye az ismert eljárásokhoz képest, hogy majdnem teljesen érzéketlen zavaró frekvenciák és zavaró impulzusok iránt. Ennek az az oka, hogy a jelzéshez csak az egész vett frek-55 venciakeverékben tartalmazott billentyűzött jelfeszültségsorozat egyik felhullámát használjuk fel s a többi frekvenciák egyike sem hathat a kimenőfeszültségre. Előnyös ezen-. felül az eljárás annak a sebességnek a szénipontjából is, amellyel a berendezés a vett 60 jelek amplitudókülönbségének változásait követi. Az ismert eljárások esetében ezt a sebességet a billentyűzött jelek billentyűzésének sebessége szabja meg s a szokásos billentyűzés esetében, amely 1 jel másod- 65 percenkint, a jelfeszültségek kielégítő kisimításához, aránylag sok időre van szükség. Ezt a hátrányt a találmány nagy mértékben kiküszöböli, mert nagyobb rendszámú felhullám azonos jóságú kisimításához jóval 70 kisebb idő szükséges. További előnye a találmánynak, hogy módot ad a kimenő teljesítménynek váltóáramú erősítő alkalmazásával való növelésére és feleslegessé teszi az ismert eljárásokhoz szükséges bonyolult 75 egyenáramú erősítőt. A találmányt a rajz nyomán ismertetjük részletesebben. Az 1. és a 3. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolási berendezés egy-egy ki- 80 viteli példája, a 2. és a 4. ábra pedig az e berendezéseknek 1 —16. pontjain az adóoldalon billentyűzött jelek különböző amplitudóarányai mellett adódó feszültségek alakját szemlélteti, mégpedig először 85 arra az esetre, ha a vett feszültséget túlnyomóan pontjelek feszültsége alkotja, másodszor, ha a pontjelek és vonásjelek feszültségének, amplitúdója egyforma, azaz a jármű a vezetősugárban van, harmadszor 90 pedig arra az esetre, ha a vett feszültséget túlnyomórészt a vonásjelek feszültsége alkotja. Az 1. ábra szerinti elrendezés esetében a nem ábrázolt vevőkészülékkel egyenirányí- 95 tott nagyfrekvenciás jelfeszültségek, amelyeknek a 2. ábra 1, sorában jelzett alakjuk van az (RÍ) csővel való erősítés után a kapcsolási elrendezés két ágába kerülnek, amelyek közül az első ág a jelfeszültségek löo amplitudókülönbségével arányos kimenőfeszültséggé alakítja át a jelfeszültségeket, a másik ág kimenő feszültsége pedig megfelelő kapcsolószerv, pl. jelfogó segélyével a nagyobb amplitúdóval érkező jelek i05 szerint átsarkítja az első ág kimenőfeszültségét. Az első ágban a vevőkészüléknek az (RJ csővel erősített'kimenő feszültségét (2. ábra 1. sor) (Gj) egyenirányító egyenirányítja no (2. ábra 2. sor). Az egyenirányított feszültséget (CJ kondenzátor megszabadítja egyenáramú részétől (2. ábra 3. sor) s az így létesült billentyűzött váltófeszültség (Sí) kiválasztószervbe kerül, amely kiszűri belőle 115 az alaphullámot, vagy annak egyik felhullá-