134838. lajstromszámú szabadalom • Járműfék berendezés
134838. mozgásakor balfelé mozduljon el, amíg most a kocsi jobboldali végén lévő fékpofák nem jutnak érintkezésbe a kerekekkel. A (28) rúd tehát a folytatódó fékezés alatt 5 két véghelyzete között úgyszólván lengő helyzetet vesz fel. A tartó rugók nyomásából származó és a (28) rúdra ható erőt a (30), (32) és (33) összekötő elemek a (22) és (23) fékemelőre, erről pedig a (24) és 10 (25) vonórudakra úgy viszik át, hogy ez az erő a (21) fékhengerről a (24) vonórúdra átvitt erőt megnöveli (minthogy ezzel azonos irányban hat) és a (21) fékhengerről a (25) vonórúdra átvitt erőt azonos módon 15 csökkenti (minthogy ennek ellenében hat). Ennek következtében a baloldali kocsivégen levő kerekeket, amelyekre a kocsi súlyának és terhelésének nagyobb része esik, nagyobb féknyomás fékezi, mint a kocsi -0 jobboldali végén levőket, melyekre a kisebb része jut a terhelésnek. Viszont fordítva, ha a kocsisúly és terhelés nagyobb része esik a baloldali kerekek helyett a jobboldaliakra, úgy ez utóbbiak fékezése -5 történik nagyobb féknyomással. Az egész féknyomás ily kép változó eloszlása, hogy nevezetesen melyik tengelyre esik a kocsisúly és terhelés nagyobb része, az egyenlőtlen súlyelosztást kiváltó októl független. Mihelyt a fékezéskor vagy ennek folyamán a kocsisúly és terhelésnek a két keréktengelyre eloszló részei között különbség áll elő, az ismertetett berendezés a különbség teljes vagy részleges kiegyenlí- 35 lésére irányuló hatást fejt ki a kocsi két végén lévő kerekekre ható megfelelő fékpofanyomások közötti különbség létesítésével, függetlenül attól, hogy a terhelés egyenlőtlen elosztását a keréktengelyeken +0 a rakománynak a kocsin való egyenlőtlen elosztása, a jármű tehetetlensége és a fékezett kerekeknek a sínekre kifejtett súrlódásából származó nyomaték, avagy a pálya emelkedése vagy lejtése, vagy akármi •í5 más okozza. A találmány a leírt és a rajzon feltüntetett példákon kívül számos egyéb alakban vihető ki. így például a találmány azon elemektől, amelyek a fékrudazatban, vagy •’>o másutt alkalmazásra jutnak, hogy a fékező erőt, teljes fékezéskor, a kocsi terhelésének megfelelően állítsák be (teherválíó), teljesen függetlenül, ugyanolyan módon és ugyanolyan előnyökkel alkalmazható, akár ön van a féken ilyen beállító elem, akár nincsen. Célszerű, de semmiesetre sem előfeltétel, hogy az erő, amely a találmány értelmében az egyik vagy a másik kocsivégen levő kerekekre ható fékpofanyomás növelésére és az ellenkező kocsivégen a fék- 60 pofanyomás megfelelő csökkentésére való, a kocsi és terhelésének tehetetlenségéből vagy súlyából származzék. Ez az erő más forrásból is eredhet, például egy nyomóközeg-tartányból, amely az ellenkező kocsi- 6:') végeken lévő keréktengely-nyomástól függően vezérelt. Szabadalmi igén yponluk: 1. Berendezés járműfékeken, különösen vasúti kocsMekeken, amelyeknél a fé- tii kező erőt két fékpofacsoport, amelyek a járművet mindegyik végén hordó két kerékcsoport egyikével működnek öszsze, közös fékerőforrásból, ezt a fékpofákkal összekötő fékrudazat révén 75 kapja, amelyre jellemző, hogy a két fékpofacsoport, az őket a fékerőforrással összekötő fékrudazaton kívül, még egy külön fékerőforrásból két. egymássá! ellentétes irány egyikében vagy má- sít sikában való működésre képes, mozgatható (14 vagy 28' elemen olymódon elrendezett összekötő (16—18 vagy 30— 33) rudazat révén van összekötve, hogv ez a külön fékerőforrásból az erőt mind- s;> két fékpofacsoportra ellentétes irányban viszi át. nevezetesen a fékező erő megnagyobbodásának irányában az egvik fékpofacsoportra és a fékező erő csökkenésének irányában a másik fékpofa- ¡io csoportra. 2. Az 1. alatti igénypontban védett berendezés kiviteli alakja, különösen kéttengelyű kocsikhoz, amelyre jellemző, hogy a külön erőforrást a mindkét kerék- :ir. csoporton előálló terhelés: különbség létesíti úgy. hogy az ennek hatása alatt álló clmozogható (28) elem előiránvát változtatja aszerint, amint a terhelés az egyik vagy másik kerékcsoporton uui nagyobb és hogy a két íékpofacsoportol az elmozogható (28) elemmel kapcsolatba hozó (30—33) ósszekötő-rudazit az erőt, a külön fékerőforrásból, a fékező erő megnagyobbodásának iránya- ior* bán a' jobban megterhelt kerékcsoporttal összeműködő fékpofacsoportra és a fékező erő csökkenésének irányában, a kevésbé megterhelt kerékcsoporttal összeműködő fékpofacsoportra viszi át. un 3. Az I. igénypontban védett berendezés kiviteli alakja, főképpen forgó alvázú kocsi mindegyik forgó alvázához, amelyre jellemző, hogy a külön erő-
