134529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ecet gyártására

2 134529. Az (1) eirjesztőkád felső (la) része célszerűen boltozatos és fémből készül. Ezzel a hűtőfelületet megnöveljük, úgyhogy a kád felső részében összegyűlt ecet- és szeszgőzök 5 könnyen kondenzálódnak! és újra a kádba csurognak alá. A kád (lb) feneke is domború, ami a kád tisztítását miiegkönínyiti. Ezzel a kiajlakítássiail! továbbá holt sarkokat, melyek különbem a keringésben nem vennéniek részt, 10 kiküszöbölünk. A szokásos eceterjesztőkádak féneke és fedele lapos, úgyhogy ifflyen sarkak képződnek. A kád fenekének köztepe célszerűéin a vályúalakú, domború (le) mélyedést alkalmazzuk, mely a kádnak a (6) lecsapoló 15 csövön át valló teljes kiürítésit teszi lehetővé. Ez a eső a (7) csap és a (8) szűrő közbeikta tásával a (3) szivattyúhoz veztet, mély a cefrét a (9) csővezietéken át, melybe a (10) hőmlérsékletszabályozó berendezés van iktatva, 20 az (1) kád felső részébe nyomja, melyben az egy vagy több forgatható' (11) porlasztókar vagy más effélék alkotta, pl. rozsdamentes acélból készült elOísztósaerbeziet van. elrendezve. A porlasztó a tísészealakú (11a) csap-25 agyban van ágyaizva és mozgatható karjai célszerűen lefelé gördülnek, úgyhogy az erjesztőedény boltozatos alakjához alkalmazkodnak. Minden kar vége csavardlugasszal lehlet ellátva, mely a kar tisztítását meg-30 könnyíti. A forgácstöltés vagy forgácstréteig a (12) szitafanéken nyugszik, mely a (12a) szögvasakon leemelietőein lehet elrendezve; a szögyasafc az (1) kád belső falain pl. hegesK-35 tésisieil! vannak megerősítve. Ezzel az; (lb) fenéken nyugvó, a szitafeneket megtámasztó, külön támasztékok alkalmazása feleslegessé válik. Az eddig ismert erjesztőkádhoz ilyen támasztéikokat szofcáis alkalmazni, melyek 40 azonban célszerűtlenek, mtert a kád alsó részéjnek terében, mely • a lecsurgó folyadék gyűjtőtere, zavatróan ihatnak. A szeszt ebbe az (ld) gyűjtőtémbe a (13) cső vezeti, mely célszerűen a kád középtengelyén kívüleső 45 ponton végződik, A szesznek a; kívánt töménységre való hígítására a, (16) víztartályfaóU a (15) csövön át vizet vezetünk be, melyet a tartályban körülbelül 25 C° hőmérsékleten tartunk. MieiTőtt a víz az (ld) térbe 50 lép, a (17) vízmérőn áramlik át, úgyhogy a bevezetett vízmennyiség poritoisan mérhető éa a (14) csa,pokkal a kívánt, értékre beállítható. A (15) csővezeték az (lb) térben a vízszintes vagy kissé lejtős, ívelt, (18) per-55 metezőicsővell van összekötve1

, mely a vizet erélyes keringő mozgásba hozza és ezzel a szeszniefc és a víznek igen benső összekeveiresét hozza létre, Ez a (benső összekeverés az erjedés zavartalanságának bitetosítáisára a legnagyobb je- 60 lentőségű. Az (ld) térnek fent ismertetett alakja,, valamint a szitafenék támasztékaiinak hiánya az erélyes és gyors összekeverés létesülését jelentékenyen támoigatja. Az eceterjedés jelentékeny levegőmennyi- 65 ségefcet fogyaszt. Eddig a levegő beyezeté- ' S'áirte rendszerint az erjesEtőkád palástjának különböző helyein légbebocsátó nyílásokat alkalmaztak. Azt találtuk azonban, hogy olyan méretű kádaknál, mint amilyenekről itt szó 70 van, a levegőnek ily módon történő elosztása nem kielégítő és, emellett, az istoert eszközökkel a levegő bevezetését nem lehet kellően ellenőrizni. Ezért a találmány szerint a levegőt célszerűen egy vagy több,, pl. gyűrűalakú 75 (19) elosztóesövön át vezetjük be, melyek az erjesztőkád belsejébe nyúlnak és melyekből a levegő a (12) szitafenék alatt vagy annak köztelében és esetleg más helyeken is 'cp ki. Az egyenletes levegő elosztást a belső 8n forgácsrétegekben is azzal biztosíthatjuk, hogy egy vagy több függőleges (20) elosztó csatornát alkalmazunk, melyek az (ld) tér felé nyitottak és rrielyeknefc bizonyos számú lefelé irányuló, a csatornák felületén, efasz- 85 tott (21) légkibocsátó nyílása van, A legfelső liégkibocsátó nyílások bizonyos távolságban a forgácsréteg legfelső felülete alatt vannak, úgyhogy a levegő nem léphet ki közvetlenül a szabadba. A levegőt természetes huzattal 90 vezethetjük be, de célszerűbb, ha a levegőnek nyomással való bevezetésére a (22) fújtatót alkalmazzuk, mert ebben az esetten a bevezetett levegőmennyiséget pontosan ellen«, őrizhetjük és a külső hőmérséklettől függet- 95 lenül szabályozhatjuk. Ugyanezzel bizonyos körülmények között élénkebb erjedést is tehetünk lehetővé. A (20) légcsatornák tartják továbbá a (11) porlasztokar csapágyazását is, 100 A hajtóáram, megszakadása 'következtében vagy más okokból megeshet, hogy a (3) szivattyú üzemi közben megáll. Ekkor a cefre az (ld) térben mind nagyobb mennyiségben, gyülemlik össze és végül a (19) légbevezető 105 cső nyílásait elfedheti, úgyhogy az eeeteirjedési levegő hiányában ihamarosan mejgszünnék. Ennek elkerülésére a 2. ábra. szerint a járulékos (19a) légbevezető csövet alkalmazhatjuk, mely az erjesztőkád legmagasabb no folyadékszintjei felett egy vagy több (20) légcsatornába torkollik. Ez a járulékos légbevezető cső állandóan a külső levegővel közlekedik, úgyhogy szükség esetében az erjedő cefrét, levegővel táplálja. 115 A hőmérsékletnek a forgácsréteig külön-