134434. lajstromszámú szabadalom • Ivelhárító szerelvény többrészű szigetelők fémes összekötőelemein

Megjelent 1948. évi május hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 134434. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. — P-10481. ALAPSZÁM. ívelhárító szerelvény többrészű szigetelők fémes összekötőelemein. PorzelJanfabrik Kahia cég, Kahla (Türingia). A bejelentés napja: 1942. évi október hó 21. Németországi elsőbbsége: 1941. évi október hó 23. Egyrészű szigetelöket, pl. támasztószi­getelőket az átütést követő ív ellen ívelhá­rítószarvakkal, szarvkeresztekkel vagy más alkalmas ívelhárító szerelvénnyel szu-5 kás védeni. Az 1. ábra ilyen, (A) és (B) fémkupakos ívelhárító szarvakkal ellátott szigetelőt tüntet fel vázlatosan, melynek végein az (L) ív (Fa) és (Fb) talppontokon keletkezik. Feltettük, hogy az (A) és (B) 10 kupakok meghatározott potenciálon vannak, vagyis, hogy pl. az (A) kupak a nagy­feszültségű rendszerrel kapcsolt, a (B) kupak pedig földelt. Ha az ilyen szigetelő a 2. ábrán látható 15 módon több, pl. két egymásután elrende­zett fémes (C) összekötőelemmel egyesí­tett egyes részből áll, akkor ezutóbbi a nagyfeszültség és a föld közötti potenciált vesz fel, amelynek nagyságát száraz és 20 tiszta szigetelő-felület esetén nagyjából az összekötőelemnek az (A) és (B) kupakhoz viszonyított térbeli helyzete szabja meg. A szigetelőn át történő átütésre az ilyen fé­mes összekötőelem annyiban lehet kedve-25 zőtlen hatású, hogy a szélső kupakok védőszarvain kigyulladó ív könnyen átug­rik rá és két részívre bomlik, amelyek rá­égnek az összekötőelemre és kihatnak a szigetelőrészekre is. Ho Természetesen az ilyen többrészű szige­telők szabad potenciálú összekötőelemei is felszerelhetők ívelhárító szerelvénnyel, en­nek azonban különleges kivitelűnek kel! lennie, hogy a részívek gyorsan és bizto­san elvezettessenek a szigetelőktől távo- 35 lodó irányban. Ha az ívelhárító szerelvény pl. a 2. ábrán látható módon a szigetelő hossztengelyére kb. merőleges, kifelé álló, egyenes vagy ívelt fémrúd, akkor az (Ll) és (L2) részívek a rúdon általában nem é0 egybeeső (Fca) és (Feb) talppontokkal ke­letkezhetnek, amelyek az elektrodinamikai hatás folytán rajta ellentétes irányban ván­dorolnának, azaz az (Ll) részívet nem a szigetelőtől el, hanem efelé hajtaná. 45 E nem kívánatos hatás elkerülésére a találmány azon az alapvető, kísérletekkel igazolt felismerésen alapszik, hogy a több­részű szigetelők egymásra következő* tag­jait összekötő fémes elem ívelhárító szerel- BO vényének olyan szerkezetűnek kell lennie, hogy a róla kiinduló részívek talppontjai két, egymástól végig elkülönített elektró­dán a szigetelőtől távolodó irányban ván­dorolhassanak. Arról kell tehát gondos- 55 kodni, hogy az egyik, a (C) összekötő da- ~ rabot érő/ részív csak az egyik elektródán, a másik pedig csak a másik elektródán találjon talppontot. A (C) összekötőelem ívelhárító szerel- 60 vénye tehát pl. a 3. ábra szerint két, egy­mástól elkülönített, egymás feletti, a szi­getelő tengelvére 'merőleo-esen kifelé álló. az összekötőelemmel fémesen kapcsolt elektródarud lehet. Ilven elrendezésnél a 65 felső (Ll) részív (Fca) talppontja a felső,

Next

/
Oldalképek
Tartalom