133708. lajstromszámú szabadalom • Rugózásfékező és lengéscsillapító berendezés
2 13370$. lökete is növekszik, ha pedig a rugózó löket növekedésének szilárd elhatárolással akarjuk elejét venni, úgy a rúgó munkaképessége csökken. 5 A találmájny szerinti berendezés ai bevezeíőleg említett hátrányokat az ismert megoldások részletezett sajátos hátrányai nélkül, a Súrlódó alkatrészek kopása, esetén a fékező erő növekedése meUeíc, a szerkesztő által 10 előre .megállapítható mértékbeti enyhíti, s az a lényege, hogy a súrlódást a rugón működő feszítő erő bizonyos előre megállapítható hányadával rugózáskor nem a rúgóelemek, ül." a rúgó részei közt, hanem ai rugózás 15 folytán egymáshoz képest elmozduló szerkezeti részek közt azáltal létesítjük, hogy a kölcsönösen rugózott (vagyis rugózáskor elmozduló, ill. helyben mailadó) szerkezeti részek közé ar rugóval az erőhatás: irányában 20 sorban, erőt átvivő módon, csuklós billenőtámaszokat iktatunk közbe, melyek terhelés alatti elbillenését, egyidejű fékezőhatás létesítése mellett, általuk a. berendezésnek hozzájuk képest viszonylag elmozduló részéhez 25 szorított fékezőszervekkel korlátozzuk. A gyakorllati kivitel egyik főeseíében a megoldás olyan, hogy a fékezési az; erőt ai rugóra átadó tárcsa (rúgótányér) vezetőrúdján — vasúti ütközőrúgó esetén magán az ütköző 30 vezetőrúdján — a rúgó által terheli s csukil'ósabi a vezetőrudihoz szorított, ez utóbbihoz képest álló fékszerkezelttel [történik, ez az elrendezés azonban meg is fordítható oly módon, hogy a fékező szerv a rúgózottan 35 mozgó résszel, ill. részekkel együttmozog, s ezekhez képest álló szerkezeti részen fejti ki féknyomását. A találmány három jellegzetes megoldási alakja az 1—2., 6—7. és 8. ábrákon látható, 40 míg a 3—5. ábrákon az 1—2. ábrák szerinti megoldás egyes részleteinek változatai van-. nak feltüntetve. Az 1. és 2. ábrái, hossz-, ill. keresztmetszetben, a találmány példíaképemi kiviteli alak-45 ját vasúti járművek ütközőkészülékeinél való alkalmazásban tünteti fel. A vasúti jármű (1) mellgerendájára a (2) szegecsekkel, vagy csavarokkal felerősített (3) ütközőtok (4) nyakában és az (1) mellgerenda megfelelő furata-50 ban vezetett (5) ütközőrúdnak azon a helyén, ahol az ütközőrúd megvékönyodása kezdődik, a (6) tárcsja támaszkodik. Ez a tárcsa a (7) tekercsrúgóra fekszik olyan módon, hogy az. ütközőtányérra működő és az ütköző-55 rúdon továbbított ütiközőerőt a (6) tárcsa továbbítja a (7) tekercsrúgóra, amelyet összenyom. Az ismert és szokásos kiviteleknél eza tekercsrúgó i az ütközőerőt közvetlenül matgára az (1) mellgerendárfli viszi át, amely elrendezés mellett az erőhatás megszűntével a 60 tekercsrúgó visszanyeri eredeti magasságát és az ütközőt gyakorlatilag ugyanazzal az energiával löki vissza eredeti helyzetében, mint amennyi benne összenyomáskor felhalmozódott. , 65 A találmány szerinti megoldásban ezzel szemben a (6) tárcsa a (7) tekercsrugót nem szorítja közvetlenül a mellgerendára, hanem egy külön (8) tárcsára. Ez a (8) tárcsa viszont a (9) vezetékpofákra támaszkodik, amelyek 70 közé az (5) ütközőrúd vékonyabb része pontosan beillik. E (9) vezetékpofák nem érnek össze, hanem közöttük (10) rés van és a két vezetékfél mindegyikének (11) hajlatába (fészkébe) fekszenek az ütköző középvonala- 75 hoz képest azög alatt elrendezett (12) billenő támaszok végei, míg ugyanezek másik végei az (1) mellgerendára szerelt (13) alaplemezen kiképzett (14) fészkekben fekszenek, minek következtében az ütközőre gyakorolt (P) erő 80 egy-egy fele végeredményben a két (12) bülenőtámra adódik át, amely utóbbiak a rájuk ható P/2 erők hatása alatt a csuklós megtámasztásként működő (14) fészkükben mindkét oldalról az (5) vezetőrúd felé igyekszenek 85 elfordulni, s a (9) vezetőpofákat (Q) erővel a vezetőrúdhoz szorítják. Az ütközőrúd keresztülmegy a mellgerendán és kiesés ellen, akár az ábra szerinti (15) ékkel, akár pedig egy ezt helyettesítő csavaranyával van biztosítva. 90 A befeszített rúgó (10) magasságát a szerkesztő aszerint állapítja meg, hogy milyen kezdeti (elő-) feszültséggel kívánjai a lökőerő által igénybe nem vett (7) ütköző rugót befeszíteni. 95 A (9) vezetékpofák száma az 1. és 2. áfora*beli megoldással szemben kettőnél több is lehet. A 3. ábra oly változatnak az ütközőrúdra merőleges metszetét mutatja, a/melynél a (9) vezetékpofák számia három, és 100 amely kivitelnél a (13) alaplemeznek természetesein: ugyanannyi (14) fészkének kell lennie, Az (5) ütközőrúdnak a (9) vezetékpofák között vezetett része körkeresztmetszet helyett 105 sokszögkeresztmetszetű is lehet. A 4. és 5. ábrák, ugyancsak az ütközőrúd középvonalára merőleges metszetben, olyan változatokat tüntetnek fel, amelyeknél az ütközőrúd vezetett része négyzet keresztmetszetű. 110 A 6. és 7. ábrák a találmány szerinti be-, rendezés olyan változatát mufeitják, amely szerint az az úgynevezett csöves vagy hüvelyes ütközőkészülékeknél alkalmazható. A 6. ábra a 7. ábra megtört C—D síkjában vett 115 hosszkeresztmetszet, a 7. ábr&i pedig a 6.
