133708. lajstromszámú szabadalom • Rugózásfékező és lengéscsillapító berendezés
133708. 3 ábra A—B síkjában vett keresztmetszetet iüjnieti fel. Ennél a kivitelnél az ütközőtányérra ható külső erőt a (3) ütközőiokban vezelect (5a) 5 csőhüvely viszi át az ütközőrúgóra, s az (5) üiközőrúd a jelen esetben csak vezetésre és arra szolgál, hogy ,a végén alkalmazott (15) ék, vagy csavar segítségével, a (7) ü^közőrúgót befeszítsük, továbbá az ütköző mozgó 10 részeinek éts rugójának a (3) hüvelyéből való kiesését megakadályozzuk. Az (5a) csőhüvely a (9) fékezőpofákra támaszkodik, amelyek száma e példaképem kivitekben három. A (9) pofák (11) fészkébe támaszkodik a (12) 15 billenő támaszok egyik vége, míg a másik végük a (13) vezetékhüvely (14) fészkében, fekszik; az ütközőiányér felületén felvett külső erőt tehát ez a (13) vezetékhüvely továbbítja az (1) mellgerendára támaszkodó 20 íekercsrúgóra. A berendezés elvileg azonos az 1—2. ábrák szerinti megoldással,, azzal a különbséggel, hogy a (9) fékezőpofákat ez esetben nem az ütköző középvonala felé az ütközőrúdhoz, hanem attól kifelé: a (3) ve-25 zetékhüvelyhez szorítjuk. A találmány szerinti szerkezei végül mint lengéscsillapító berendezés természetesen oly esetekben is célszerűen használható, amikor a rugózás csillapításárai vön szükség. 30 Ennek szüksége például vasúti és közúti járművek hordrúgóinál, főleg akkor merülhet fel, amikor a rugózást szabad lengésjű, tehát sajátosan egyáltalán nem fékezett tekercsvagy csavarrugók, vagy egyetlen lemezből 35 álló lemezes rugók szolgáltatják; a! létesíthető csillapítás kívánatos* lehet azonban olyan esetekben is, amikor a fékezett lengésű, egymáson súrlódó lemezekből készült rúgó lengéscsillapítástára a rúgólemezek közötti súr-40 lódás nem elegendő. A 8. ábra, egy vasúti jármű rugózásával kapcsolatban, a taláfaaány szerinti berendez zésnek ily utóbbi felhasználási módját mutatja. A jármű A alvázára erősített (íI') rúgó-45 tám a jármű súlyának egy kerékre eső részét a (9) vezetékpofáknafc adja. át, amely vezetékpofák — e példaképesni kivitelnél szám; szerint kettő — ,a (C) csapágyon fekvő (6') rúgótányér (5') vezetőrúdját veszik kö-50 rül. A 9 vezetékpofák (11) fészkeiben, fekvő (12) billenőtámaszok a (14) fészkekben fekvő végeiken a már ismertetett módop.- adják át az erőt a (13') rúgótárcsának és laizon keresztül a (7') csavarhordrúgónak. A lengéscsilla-55 pítás itt is úgy történik, hogy a (12) billenő-4 rajzlap i Felelős kiadó: dr. Sályi íámaszoknaik a (11) fészkekben fekvő végein •a tenigelycsapterhelés (Q), (Q) vízszintes összetevői lépnek fel, amely erőösszetevők a (9) vezetékpofákat az (5') vezetőrúdhoz szorítják és ezzel a (8') rúgótám, ül. az; (A) alváz rúgó- go zásánál fellépő lengéseket csillapítják. A teljesség kedvéért még megjegyezzük, hogy a (9) vezeíődarabokon és a (13) alaplemezen kiképzett fészkek helyett forgoes»! pos csuklókkal is megerősíthetjük a (12) 65 billenőtámaszokat. Szwbadailmi igények: 1. Rúgózásfékező és lengéscsillapító berendezés, jellemezve a kölcsönösen rugózott szerkezeti részek .közé-a rugóval az erő- 70 hatás irányában sorban, erőt átvivő módon közbeiktatott csuklós billenőtáimaszokkal, valamint e támaszok által, terhelés alatti elbillenésük haltárolása és fékezés kifejtése céljából, valamely, hozzá- 75 juk képestt viszonylag elmozduló szenkew zeti részhez szorított fékező szervekkel. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés megoldási alakja, jellemezve a rúgó befeszített állapotában, az erőt a rugóra átadó 80 tárcsa, vezetőrúdjához (pl. vasúti ütközőrúgó esetén az ütköző vezetőrúdjához, vonórúgó esetén pedig a jármű vonórúdjához) csuklósan szorított, ez utóbbihoz képest álló fékszerkezettel. 85 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés megoldási alakja, jellemezve a rúgózottan mozgó résszel együttmozgó fékszerkezettel, mely ai rúgó befeszített állapotában csuklósan a berendezés valamely nem py mozgó részéhez (pl. hüvelye^ vasúti ütközőkészülék esetén a hengeres ütközőtok belső felületére) van szorítva. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, jellé- 95 mezve a hatóerő körül viszonylag azonos ferde helyzetben levő ibillenőtámaszokkal, melyek egyik végeiken a fékezőszervek (fékpofák) csuklós* fészkeibe, másik végeiken pedig a berendezésnek a JQO rugózás irányára merőlegesen együttesen merev rendszert alkotó csuklós fészkeibe vannak behelyezve. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve körben egyenlete- jyr, sen elosztott billenőtámaszokk&i és fékpofákkal. István- szabadalmi bíró. Szikra-nyomda, Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Nedeczky László igazgató.
