133453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savkátrányok feldolgozására
ía&uia; és a visszamaradó bi-iumenes anyagöti desztillálókészülékben, adott esetben vákuum alatt, gőz vagy heví'efct gáz bevezetésével oly hőmérsékletre hevítjük, mely elegendő a •V jelenlévő víz» és savmaradék ledesztillálásához, illetőleg elbontásához, valamin::: az oldószer vis?zanyeré~éhez. A bitument vé<?üi előnyösen csőkigyókban, mintegy 320—350 C° hőmérsékletre hevítjük, amikoris a bi*u-J(l men teljesen savmentessé és vízben oldhatatlanná válik. Előnyös ha a 350 C°-ra felmelegített forró bitumen melegtartalmát hőkicserélés útján az új töltetnek adjuk á*. 2. példa-15 1000 kg savkátrányt 20 kg vízzel és 200— 260 C° fcrrási határú barnaszénlepárlási olaj 250 kg-nyi mennyiségével keverünk és a már kezel* bitumennel hőkicserélőben 180 C° hőmérsékletre hevítjük, miközben a nyo-20 más 8 atm-ra növekszik. A keveréket e nyomás és hőmérséklet fenntartása közben au'oklávfoan 2 óráig ál1 ni hagyjuk, A 45°/n-os kénsavból álló alsó réteget azután az autoklávból ismert besűrítő berendezésbe veze-f > jük és az au+oklávfoa beáramoltatott nitrogénnel az utóforrást meggáHó azonos nyomást tartunk fenn. 3. példa. Az 1. vagy 2. példa szerin* vagy egyéb 30 módon, például valamely alábbi példa sze rint kapott felső réteget, mely szénlepárlási olajból és bitumenből áll, valamely a nyomástfenntartó közeg beáramoltatása közben vagy ped: g expandáltia'.ással desztilláló be-85 rendezésbe vezetjük, melyet már előzőleg kezelt bitumennel 320 C°-ra hevítettünk Ebben a berendezésben adott eseífeen gőzvagy közömbös gáz beadagolása közben vagy vákuum alatt a lepárlási olaj, valamint a iO víz és sav utolsó maradékai elpárolognak. Az olajat a savanyú víztől kcnd?nzálás ül ján elválasztjuk és azonos célra újból felhasz nálhaíjuk. A visszamaradó bitument csőkígyókban 350 C°-ria hevítjük, majd a 45 következő töltettel ellenáramban a deszti-Táló berendezés, autokláv és hőkicserélő fűtőberendezésein és végül adótit esetben hűtőberendezésen át a gyüjtőíartányba szivattyúzzuk. Az eljárással 500 kg bitument 50 és H2S04-re számítva 300 kg kénsavat kapunk. A rajz a találmány foganatosításához; való berendezés két kiviteli példáját szemllélteti még pedig az 1. ábra autokláwal dolgozó, ttelj.es te- 55 rendezést mutat vázlatosan, a 2. ábra pedig az eljárás laboratóriumi foganatosításához' való reakciós edényt tűntet fel, melyben az eljárás nyomás nélkül foganáíösítiható. Az 1. ábra értelmében a savkátrányt a 60 (2) szivattyú az (1) kéBzíettartányból az erőteljes keverőhatású (3) ksverőbe szállítja, melybe a (4) vízvezeték torkollik és a (16| tartányból oldószer folyik. A (3) keverőben elkészített^ emulziót az (5) szivattyú a (7) 65 fű1 őcsőkígyóval ellátott (6) heyítőn át a (9) fűtőköpennyel ellátott (8) autóklávba szál-Ir'.ja. Célszerű, ha gyakorlatilag két vagy ílöbb autokláwal dolgozunk, avégből, hogy időegységben nagyobb mennyiséget dolgoz- 70 hassunk fel. Megfelelő például 2 órá\g tartó állás után a bontás befejeződött és az emulziós állapot megszűnt. A kénsavat tartalmazó vizét a (10) vezetéken á'fc távoFtjuk el, a szerves összetevő pedig a (12) fűtőkígyő- 75 val elllátótlt (11) desztilláló berendezésbe jut. A (11) desztilláló berendezésben a víz, savmaradék és alacsony forrpontú olajos összeevők elpárolognak és a (13) hűtőn át a (14) fartányban jutnak. Ebből a flar'tényból a (15) &° sziivat'.yú az olajai a (16) tartányon át a í-avkátránv hígítása v'get-t újból a (3) keverőbe szállítja. A bitument a szem'1 éltetett példánál a dl) d°s7til1 á , óbó! a féOíszivttvú a (21) fűtőberendezésbe és innét hőátvivő 85 közegként a (11) deszftllátor (12) fűf őcsovébe, majd a (8) au+ókláv (9) fű^őköpenyébe és a (6) hevítő (7) fAdócsövébe vezetjük. A bitumen egy! része, me'y a (11) desztillálóból pótolható, a (17) hűSBn át a 9« (19) PvüitőtaHá^.vba fo'vik. A hevítéskor elpárolgó könnvű szénhidrogénolajokat a (22) vezeték a (13) hűtőn át a (14) tartányba vezeti A találmány szerinti eljárással a savas és 8? > a bitumenes összetevőket nyomás alkalmazása nélkül is használható alakbán állíthatjuk elő, ha a savkátrányt a jelenlévő kénsavvegyületek előnyösen szulfonsavak bomlási hőmérsékletére e bomlási hőmérsékle'- 100 tartomány fölött forró oly oldószer jelenlétében hevítjük, mely a bomlás -után keletkező szerves anyagokat az aszfaltanyagokkal együtt oldja, valamint oly vízmennyiség jelenté ében dolgozunk, mely egyrészt 105 elég ahhoz, hogy a jelenlévő savnak a szénhidrogénekre kifejtett por'merizáiló vagy elkokszoló hatását megszüntesse és másrészt elegendően csekély ahhoz, hogy az elegy forrása a szulfonsavak bomlási hőmérsék- 110 lettartományának elérésekor meginduljon.
