133453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savkátrányok feldolgozására

.4 133453. A leüUepedétt sav lecsapolása után a bitu­menes anyagokat az oldószertől elkülönít­jük. Ügy 'találtuk, hogy a víznek ekfcéní meg-5 szabott mennyisége a leggyakrabban előfor­duló szülfönsavtartalmú gyantáknál a szu­fonsav elég tökéletes hidrolizisát biztosítja, mimelle*t a sav az így meghatározott hígí­tásban légköri nyomáson sem mutat habzási 10 hajlamot. Az ismert eljárásokkal szemben csekélyebb savhígítás egyidejűleg a sav visszanyerését is elősegíti, mivel a sav besű­rít'éséhez kevesebb meleg szükséges. Az iszap mindenkori tulajdonságai szerint álta-15 Iában oly vízmennyiség elegendő, mely a sav töménységét 80—40°/o-ra csökkenti. Ha ársavat erősebben hígítjuk, oly szennyezett iszapoknál, me'yek például szenet vagy derítőföldet tartalmaznak, a szennyezések az 30 edény fenekén ülepednek te, ahelyett, hogy a töménysav tetején úsznának. Azzal, hogy ofly oldószert választunk, melynek forrpont ja a szulfonsav bomlási hőmérséklete fölött van, az eljárás hatékonyságát biztosítjuk. 25 Közömbös, hogy a vizet és az oldószert milyen időrendben adagoljuk. Megfelelően magas forrpontú oldószer például a naftalin­olaj. Az anyagokat keverés közben elegyít­jük egymással és a kelékezett emulziót 30 mindaddig hevítjük, míg a szulfonsavak el­bomlottak, ami 120—180 C° közötti hőmér­sékleen következik be. A szulfonsavak el­bomlása után a viz^s sav az edény fenekén helyezkedik él és eltávolítható és külön be-35 rendezésben besűrítheíő vagy pedig közvet­lenül felhasználható. Az oldószert a forr­pontjának megfelelő hőmé-sákleten ledesz­iillMljuk és a következő töltethez újból fel­használjuk. Az emulz: ó hevítése közben ke-40 letkező kéndioxid- és szénhidrogéngőzöket szintén felfoghatjuk és újból alkalmazha'­juk. Savat csupán nyomokban tartalmazó szí­vósan folyós bitumen marad, vissza, melyei 45 a sav utolsó nyomaitól adott esetben te­válbfoi hevítéssel mentesíthetünk és tetszőle­gesen haználhatunk fel. Az így kapott bitu­men nagyon duktálís és kőszén- valamint barnaszénkálrányszurkokkal különösen jól keverhető. 50 3. a példa. 400 g savgyantát, 200 g naftalinolajiat és 150' g vizet egymássaí elegyítünk és az ele­gyet olajfürdőn 145 C° hőmérsékletre hevít­jük. Közben 55 g víz és 48 g oldószer desz-55 tillál le. A lecsapolt savas részben 244 g sa­vat kaptunk, melynek fajsúlya 1,52 volt és 61,6% kénsavat tartalmazott. A bitumennek az oldószerben vaíló oldatát 350 C°-ig Jedesz­tilláltük, miközben 18 g vizet, 160 g oldó­szert és 158 g .kifogástalan minőségű bitu- w ment kaptunk. A vízmennyiséget már elejétől fogva a szulfonsav elbontásához szükséges 'legkisebb mennyiségéhez szorosan idomíthafcjuk és ezt az előnyös eljárási feltételt a találmány ér- 65 telmében tetszőleges ideig fenntarthatjuk, ha a 150—160 C°-ra való hevítés közben, me­lyet csupán a savkátránynak az oldószerrel és a savkátrány mindenkori szulfonsavtartal­mával meghatározott vízmemn.yiséggel val'ó "0 elkeverése utlán, közvetve foganatosítunk, a szulfonsavak elbontásához szükséges legki­sebb vízmennyiség fenntartása végett a le­deszt-'llaló vize' jelentős vssziafo^atá^i meg­szakítások kikerülése közben visszafolyató 75 hűtés segítségével az edénybe visszafo'ya' juk. Kitűnt, hogy az eljárásnak ez a folyto­nossága az előnyös eljárási feltételek eléré­séhez egyébként szükséges rövid indítási szakaszok üzemtechnikai előnyén kívül, «0 valamint a feldolgozott mennyiség és fel­dolgozási idő üzemtechnikai határainak ki­küszöbölése mellet! önmagát az eljárást is tökéletesíti, mivel a bitumen különösen jól válik el és egyidejűleg a 200 C° alatt bom'ó s."> szulfonsavak gyakorlatilag tökéletes elbon­tása következtében jobb tulajdonságúvá vá­lik. E tulajdonság 320—350° hőmérsékleten a fentebb ismertetett módon való utókeze­léssel oly savkátrányokinál is e'érhető, me- «)0 -yek 300 C° fölön bomló szulfonsavakat tar­talmaznak. A találmánnyal tehát a biztosan feldolgozható savkátrányok körzetét is ki- . bővítettük. Az elért eredmény árra vezet­hé'ő vissza, hogy a reakciós edényben a hí- 95 gított sav meTett a vi'Szafolvatgjs követ­keztében állandóan szabá'yozhátó mennyi­ségű szabad víz áll rendelkezésre. Ez egy­részt azzal az eredménnyel jár- hogy a szulfonsav hidrolízise nem szakad meg és. WQ másrészt, hegy a sav töménysége tetszőle­ges reakciós idő alatt még átmenetileg sem ér el oly fokozatot, hogy a hidrolízisnél fel­szabaduló bitumentelkokszosíthatná, mielőtt azt az oldószer felveszi- E hatások különösen i((5 előnyösen mutatkoznak, ha a víz visszafo­lyatását egészen vagy részben gőz beveze­tésével pótoljuk, mert az oldaton átbuboré­koló vízgőz a hígított sav mellett jelenlevő szabad vízként a szulfonsav hidrolízisében 110 közvetlenül résztvesz, A találmány szerint továbbá a kénsavat a lehd'6 legnagyobb tö­ménységben kapjuk, mivel az alkalmazót

Next

/
Oldalképek
Tartalom