133453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savkátrányok feldolgozására
.4 133453. A leüUepedétt sav lecsapolása után a bitumenes anyagokat az oldószertől elkülönítjük. Ügy 'találtuk, hogy a víznek ekfcéní meg-5 szabott mennyisége a leggyakrabban előforduló szülfönsavtartalmú gyantáknál a szufonsav elég tökéletes hidrolizisát biztosítja, mimelle*t a sav az így meghatározott hígításban légköri nyomáson sem mutat habzási 10 hajlamot. Az ismert eljárásokkal szemben csekélyebb savhígítás egyidejűleg a sav visszanyerését is elősegíti, mivel a sav besűrít'éséhez kevesebb meleg szükséges. Az iszap mindenkori tulajdonságai szerint álta-15 Iában oly vízmennyiség elegendő, mely a sav töménységét 80—40°/o-ra csökkenti. Ha ársavat erősebben hígítjuk, oly szennyezett iszapoknál, me'yek például szenet vagy derítőföldet tartalmaznak, a szennyezések az 30 edény fenekén ülepednek te, ahelyett, hogy a töménysav tetején úsznának. Azzal, hogy ofly oldószert választunk, melynek forrpont ja a szulfonsav bomlási hőmérséklete fölött van, az eljárás hatékonyságát biztosítjuk. 25 Közömbös, hogy a vizet és az oldószert milyen időrendben adagoljuk. Megfelelően magas forrpontú oldószer például a naftalinolaj. Az anyagokat keverés közben elegyítjük egymással és a kelékezett emulziót 30 mindaddig hevítjük, míg a szulfonsavak elbomlottak, ami 120—180 C° közötti hőmérsékleen következik be. A szulfonsavak elbomlása után a viz^s sav az edény fenekén helyezkedik él és eltávolítható és külön be-35 rendezésben besűrítheíő vagy pedig közvetlenül felhasználható. Az oldószert a forrpontjának megfelelő hőmé-sákleten ledesziillMljuk és a következő töltethez újból felhasználjuk. Az emulz: ó hevítése közben ke-40 letkező kéndioxid- és szénhidrogéngőzöket szintén felfoghatjuk és újból alkalmazha'juk. Savat csupán nyomokban tartalmazó szívósan folyós bitumen marad, vissza, melyei 45 a sav utolsó nyomaitól adott esetben teválbfoi hevítéssel mentesíthetünk és tetszőlegesen haználhatunk fel. Az így kapott bitumen nagyon duktálís és kőszén- valamint barnaszénkálrányszurkokkal különösen jól keverhető. 50 3. a példa. 400 g savgyantát, 200 g naftalinolajiat és 150' g vizet egymássaí elegyítünk és az elegyet olajfürdőn 145 C° hőmérsékletre hevítjük. Közben 55 g víz és 48 g oldószer desz-55 tillál le. A lecsapolt savas részben 244 g savat kaptunk, melynek fajsúlya 1,52 volt és 61,6% kénsavat tartalmazott. A bitumennek az oldószerben vaíló oldatát 350 C°-ig Jedesztilláltük, miközben 18 g vizet, 160 g oldószert és 158 g .kifogástalan minőségű bitu- w ment kaptunk. A vízmennyiséget már elejétől fogva a szulfonsav elbontásához szükséges 'legkisebb mennyiségéhez szorosan idomíthafcjuk és ezt az előnyös eljárási feltételt a találmány ér- 65 telmében tetszőleges ideig fenntarthatjuk, ha a 150—160 C°-ra való hevítés közben, melyet csupán a savkátránynak az oldószerrel és a savkátrány mindenkori szulfonsavtartalmával meghatározott vízmemn.yiséggel val'ó "0 elkeverése utlán, közvetve foganatosítunk, a szulfonsavak elbontásához szükséges legkisebb vízmennyiség fenntartása végett a ledeszt-'llaló vize' jelentős vssziafo^atá^i megszakítások kikerülése közben visszafolyató 75 hűtés segítségével az edénybe visszafo'ya' juk. Kitűnt, hogy az eljárásnak ez a folytonossága az előnyös eljárási feltételek eléréséhez egyébként szükséges rövid indítási szakaszok üzemtechnikai előnyén kívül, «0 valamint a feldolgozott mennyiség és feldolgozási idő üzemtechnikai határainak kiküszöbölése mellet! önmagát az eljárást is tökéletesíti, mivel a bitumen különösen jól válik el és egyidejűleg a 200 C° alatt bom'ó s."> szulfonsavak gyakorlatilag tökéletes elbontása következtében jobb tulajdonságúvá válik. E tulajdonság 320—350° hőmérsékleten a fentebb ismertetett módon való utókezeléssel oly savkátrányokinál is e'érhető, me- «)0 -yek 300 C° fölön bomló szulfonsavakat tartalmaznak. A találmánnyal tehát a biztosan feldolgozható savkátrányok körzetét is ki- . bővítettük. Az elért eredmény árra vezethé'ő vissza, hogy a reakciós edényben a hí- 95 gított sav meTett a vi'Szafolvatgjs következtében állandóan szabá'yozhátó mennyiségű szabad víz áll rendelkezésre. Ez egyrészt azzal az eredménnyel jár- hogy a szulfonsav hidrolízise nem szakad meg és. WQ másrészt, hegy a sav töménysége tetszőleges reakciós idő alatt még átmenetileg sem ér el oly fokozatot, hogy a hidrolízisnél felszabaduló bitumentelkokszosíthatná, mielőtt azt az oldószer felveszi- E hatások különösen i((5 előnyösen mutatkoznak, ha a víz visszafolyatását egészen vagy részben gőz bevezetésével pótoljuk, mert az oldaton átbuborékoló vízgőz a hígított sav mellett jelenlevő szabad vízként a szulfonsav hidrolízisében 110 közvetlenül résztvesz, A találmány szerint továbbá a kénsavat a lehd'6 legnagyobb töménységben kapjuk, mivel az alkalmazót
