133387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húzózárak zárórészeinek a tartószalagjaikra való vitelére és berendezés az eljárás foganatosítására
133381. 17 kivágások táplálását pl. egy függgőleges elrendezésű (6) akna végzi, amelynek torkolatánál nem ábrázolt zárószerkezet van elrendezve, mely a forgómozgástól függően, 5 egy-egy zárórészt tesz szabaddá, hogy beleeshessen a (322) kivágásba. A (321) tárcsa, nyílirányú forgatásánál, a zárórészeket egy negyed körön továbbítja és a (45) tartóra juttatja, amely a (323) 10 görgőn fut és mozgását a (326) és (327) tengelyekkel forgó (324) és (325) excenterektől kapja. Ezek az egymással szinkron futó és a (45) tartóhoz képest egyenlő értelemben elhelyezkedő excenterek minden 15 egyes körfordúlásánál egy-egy zárórészt szárainál fogva megragadnak, azt egy darabon berajzolt nyíiirányban továbbítják s ezzel egyidejűleg a (45) tartót is ugyanazon irányban megfelelő darabon elmozgatják'. 20 Szállítás közben a részecske rányomuil a (46) megvastagításra, a (45) tartó tehát kész állapotban hagyja el az excentereket. A továbbító mozgás akkora, hogy a rákövetkező . elfordulásnál mindenkor a következő záró-25 részecske kerül megmunkálás alá. A leírt kiviteli példáknál vagy a zárórészek mozognak a tartó felé, vagy fordítva, a tartó mozog a zárórészek felé. Az első ese-ben a zárórészecskéket többé-kevésbbé 30 egyenkint kell megfogni, tehát jelentős igénybevételt szenvednek. Emellett az a veszély, hogy a szárak a nyomás kifeitésénél már idő előtt összenyomódnak és a (45) tartó (46) megvastagítása megserü 1. E őnyöoebbte,35 hát az a ta'álmány szerinti ellátás, amelynél a tartó mozog a szárak terpesztőnyílása felé. Ebben az esetben azoknak a ré zeknek, amelyek a tarfót felveszik, tehát pl. fésűk, vagy pofák, csak elletámaszt kell adniok, de ez 10 még azzal a nagy előnnyel jár, hogy kifé^b terpesz-nyi'á ú s^á akkal boldogulunk, tekintve, hogy a rögzítőnyomás, amelyet ebben az esetben a tartóra ki kell fejteni, nagvobb hosszon eloszlik és ennélfogva cél-45 szerűbben kiíeithe+ő. A zárószárak említett kisebb terpesz-nyí'ása azzal az előnnyel jár, hogy ezzel elkerüljük a záó-ézek deformálását. Ez a 66—71. ábrákból kiviláglik. A 66—68. ábrákon szé^s terpesz-nyílású 50 kiviteli alakot látunk. Megerősítés után a Szárak a 67. ábrabeli helyzetbe kerülnek. Az elég tetemes összenyomási s/akasz kö~ vetkezőében a záróíemezt képező (154) bütyök almn a« anyag deformálódik, amint 55 az a 67. és 68. ábrákon látható. Ez természetesen hátrányos az egész húzózár záróha^á ára. A 69—71. ábrák esetében viszont az ör«renyomó szakasz csökkenése folytán elkerüljük az említett deformálást, A ta'álmány továbbá eljárás húzózárak 60 zárórészeinek tartójukon való megerősítésére. Eszerint úgy járunk el, hogy a részeket gépiteg mozgatott, a zárórészek száraira ható pofák segélyével összenyomással rögzítjük a tartón. 65 A pofák emellett olyan alakúak és elrendezésűek, hogy egyrészt nagy teljesítményt érjünk el, tehát a megerősítést folytonos üzemben végezhessük, másrészt pedig gondoskodunk, hogy a zárórészek jól 70 tartsanak és azok az összeszorításnál el ne tolódjanak. A 72—76. ábrákon ennek az eljárásnak foganatosítására alkalmas berendezést látunk. Nevezetesen a 72. ábra a teljes be- 75 rendezés, vagy gép képe, a 73. ábra a 72. ábra X—X vona1a szerinti hosszmetszet a gép nyugalmi állapotában, nagyobb léptékben, nyi'irányban nézve, a 74. ábra ugvani'yen metszet a munkaszakasz végén, 80 a 75. ábra a tulaidonképeni szorítószerkezetet mutatia homloknézetben, a részek nyugalmi helyzetében, a 76. ábra pedig hasonló nézet a munkaszakasz végén a 74. ábrának megfelelő helyzetben. 85 A berendezés cákozógéphez hasonló felépítésű és a (328) állványon elrendezett (329^ munkaasztalból áll, amely felett egy a (330) lendítőkerékkel hajtott (331) verő fel-alá mozog. 90 A (329) munkaasz+ a 1 on csapágyak vannak egy (332) excenter-tengely ágyazásába, amely (333) ké?iemelővel elforgatva a (335) sínt hordozó (334) taTrasztókarokat fel-a'á mozgatia. Ezen a sínen vannak a kezelendő (45) 95 tartót befoglaló (10) sablonok, amelyben a (9) zá-ó-észeket a tartó (46) megvastagított peremére kell rácsíptetni. A (329) munkaasztalon van egy (336) tok a szorítópofák és ezek tartozékainak 100 felvételére. A tok elölnézetben a 72. ábrán látható alakú, tehát középen ki van vájva és ennélfogva U alakot mutat. Ennek két szárában a (336) tok furat útján központosítva két pár (337), (338), '(3|39), (340)105 golyós kalitka foglal helyet és ezekben vannak a (341) és (342) szorítópofák ágyazva. A, szorítópofák két, lényegileg szimmetrikus, kívül köralakú, vagy kíöralakú ágyazófelületekkel határolt testből állanak, ame- 110 lyek nyugalmi helyzetben, mint a 75. ábrán látható, belső sík végfelületükkel, (343) keskeny rést hagyva, illeszkednek egymáshoz. A rés alatt a (341) és (342) pofák egész szélességére "kiteried'ő (344) és (345) 115 kivágások vannak a (335) sín és a (10) sablon, valamint a (9) zárórészekét fel-
