133387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húzózárak zárórészeinek a tartószalagjaikra való vitelére és berendezés az eljárás foganatosítására

18 133387. vevő (45) tartó felvételére. Az utóbb ne­vezett részek alulról betolhatok a (344) és (345) kivágásokba, amikor a (341) és (342) pofák a 75. ábrabeli helyzetet, vagyis a 5 nyugalmi helyzetet foglalják el. A (330) lendítőkerék forgatása útján fel­alá mozgatható (331) verő a (346) ékben végződik, amely alsó kiélezett végével egy a (341) és (342) pofáknak! a (347) és (348*) IC helyeken való rézsútos levágása útján ké­pezett nyílásba behatolhat; a rézsűkön egy­egy (349) és (350) görgő van ágyazva, amelyekre a (346) ékfelületei támaszkodnak. A (341) és (342) pofák külső kiképzése 15 olyan, hogv mindegyik pofa mindig csak egy-egy (337), (338), (339) és (340:) go­lyóscsapágyon fekszik fel, úgyhogy min^ den egyes pofa a (336) tok középső (351), kivágásának kétoldalán egy-egy golyós-20 csapágyon van ágyazva és a (336) tokban van központosítva. Ennek elérésére a po­fáknak megfelelően kivájt (352), (353), (354) és, (355) részeik vannak. Ezzel a megmunkálással nagyobb mozgékonyságot, 25 pontos központosítást és a megmunkálandó felületek csökkentését érjük eh ez lehetővé teszi továbbá a pofáknak aránylag nagy hosszban va'ó kiképzését, úgyhogy hosz­szú sávok szükség esetén egyidejűleg 3d megmunkálhatok. A berendezés kezelése a következő: A (10) sablont a (45) tartón és annakj (46) megvastagításán ideiglenesen megerő­sített zárórészekkel a (335) sínre, helyezi-35 zük; emellett a (335) sín szelvénye a 75J és 76. ábrán látható módon harántirányban meghatározza a (10) sablon helyzetét. Az említett részeket azután alulról bevezetjük a (341) és (342) pofák alsó nyílásába, ame-40 lyek ekkor a 75. ábra szerinti helyzetben vannak. A (333) emelő működtetésével ek­kor a (335) sínt a sablonnal, a tartóval és a zárórészekkel együtt olyan erősen fel­felé nyomjuk, hogy a zárórészek fejrészük-45 kel a (344) és (345) kivágások tövéhez nyo­mulnak és ezáltal a (46) megvastagításra szoríttatnak. Ezzel tehát először is a záró­részek függélyesen rögzíttetiiek. Azután a (331) verőt és ezzel a (346) ékfelüleiet a 75. 50 ábrabeli helyzetből a 76. ábrabeli hely­zetbe hozzuk, vagyis lesüllyesztjük. Ennek folytán a (341) és (342) pofák hossztenge­lyük körül annyira elfordulnak, hogy alsó részeik egymáshoz közelednek és a (356) 55 és (357) felületek forgószerűen hozzányo­módnak a (9) zárórészek szorítószáraihoü és ezeket a részeket oldalról szorosan rá­sajtolják a (47) megvastagításra. A szo­rítószárak rézsfis aliäfjä folytán a záró­részek az említett sajtolómozgásnál lefelé 60 is kitérni igyekeznek, minthogy megfelelő komponens hat rájuk. Így tehát összetett mozgás keletkezik, mely oldalról lefelé irá­nyul. Ha visszamentek a részek a kiindulási 65 helyzetbe, a (10) sablon a készen meg­munkák (45) tartóval levehető. A zárórészeknek fentebb példaképen le­írt kezelése és főleg azoknak a berendezé­sen belüli gondos vezetess ellenére meg- 70 eshet, hogy a zárórészek, nevezetesen a gyűjtőaknák belsejében (amilyenek pl. a 4., 5., 6., 13. és 14. ábrabeli aknák) fenn­akadnak. Hogy ilyen esetben segíthessünk. valamint, hogy a gyüjtőtartányt minél ké- 75 nyelmesebben és megbízhatóbban meg le­hessen tisztítani, a találmány szerint aZ aknák hosszirányban kétrészűek, úgy hogy azok belsejét szabaddá lehessen tenni. Egy ilyen kiképzést pl. a 82—84. ábrán Iá- 80 tunk: A 82. ábra a tár egyik felének belső nézetét mutatja, a 83- ábra a használati ál­lapotban lévő tár felülnézete, a 84. ábra pedig annak oldalnézete. A kiviteli példa azért is figyelemre mél- •'& tó, mert eltérőlegi 4., 5., 6., 13. és 14. áb*< rátol, tömör tárat mutat, vagyis a gyűjtő­aknák tömör anyagból vannak kidolgozva, pl. marás útján. Eszerint a tár két lemez­alakú (356) és (357) félből áll, amelyek 90 egymásfelé néző felületükön végigmenő (358) és (359) hornyokkal; ill. (360) és (361) bordákkal vannak ellátva. Így álla­nak elő a (8) aknák a zárórészek táro­lására. 95 A két lemezt (362) ilíesztőpeckek pon­tosan meghatározott helyzetben tartják egy­máshoz képest, ami az aknák pontos alak­ját biztosítja. A tár egyik (357) felén feiül-alul ^363) 100 elreteszelő kampók vannak csuklósan ágyazva, amelyek megfelelő a (356) félen megerősített (364) peckekkel kapcsolódnak, amint a 84. ábra mutatja. Az elreteszelés oldása után tehát a két lemezt minden 105 további nélkül el lehet választani egymás­tól. Minthogy ez üzemközben is történ­het, módunkban áll az aknákat mindenkor, esetleges megvizsgáláshoz, a lehető leggyor­sabban feltárni. 110 A két tárrészt természetesen más módon is összekapcsolták, pl. csuklós pántok segé­lyével. Az 50—54. ábrákbeli kiviteli példánál, amelynél a találmány szerinti alakzóként l*'r> egy vagy több orsó talál alkalmazást, fel­tételeztük, hogy az orsó, ill. orsók egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom