133329. lajstromszámú szabadalom • Készülék idegen testek helyzetének megállapítására röntgensugarak segélyével

1S3329. két helyzetbe hozhatunk, amikoris a vetületeket egymásután létesítjük. A világítóernyő önmagában véve mozgatható lehet akként, hogy ennek következte fi ben 3 sugárnyalábok körzetéből eltávolítható anélkül, hogy ekkor a jelzőberendezést is eltávolítanók. A találmány szerinti készüléknek egyik különösen előnyösnek bizonyult foganatosító tásánál a két sugárközpontnak egymáshoz és az ernyőhöz képest fix helyzete van és a kéli határozott vetítőpontot az ernyőn jelzések adják meg. Ekkor tehát azt a helyzetet, melyben a jelzővonalak a tárgyat jelzik-15 gyorsan állapíthatjuk meg úgy, hogy a vetítést előbb az egyik, majd, a sugárközpontnaik a második helyzetbe állításával és az ernyőnekj valamint röntgencsőnek az első vetítőirányba csúsztatásával, a másik jel-20 zésibe vezetjük. Célszerű, ha az a vetítőnyailáb, melynek irányában az ernyő és cső helyét változtathatjuk, függőleges, ami a hordozórészek szer kezetét egyszerűsíti és a tájékozódást köny-25 nyíti. Az említett, ismert berendezés hátránya, hogy a röntgencsőnek a tárgyhoz képest való helyes beállítása után még további mérést kell végeznünk, hogy a jelzőszervvel jelzett 30 vízszintes vonalaknak a test felső részétől való távolságát, azaz, a tárgy mélységi helyzetét meghatározhassuk. A találmány szerinti készüléket akként rendezhetjük be, hogy a lokalizálandó tárgy 35 mélységi helyzetét a testben egyszerű módon állapíthassuk meg. Ezt a jelzőrendszer oly elrendezésével érjük el, melynél ez a sugárközpontok és határozott vetítőpontok összekötővonalainak metszésporiján át oly egye-40 nest jelez, mely ezen a metszésponton átmenő, második, ismert egyenessel hegyes szöget zár be. Ezt a második egyenest a jelzőrendszer szintén jelezheti. Ez az egyenes pl. az ernyőnek a függőleges vetítőbs-45 rendezéshez tartozó jelzésén átmenő merőleges lehet. A két egyenes a testet egy-egy , pontban éri és e pontok távolsága a tárgy mélységi fekvésének mértékét meghatározza. 50 Ha az említett egyenesek egyikének oly inklinációszöge van, melynek tangense egyszerű szám és 4-nél nem nagyobb és ha a második egyenes függőleges, úgy a tárgy mélységét a két pont közötti távolságnak a 55 tekintetbe jövő egyszerű számmal való szorzásával igen egyszerűen határozhatjuk meg. A jelzőrendszer egy vagy több fényforrásból állhat, melyek a rendszerrel jelzendő egyenesek irányában szűk fénynyalábokat sugároznak ki. A rendszer ekkor a vizsgáló 60 mozgását nem akadályozza és a vizsgálandó testtel egyáltalán nem kell érintkezésbe kerülnie. A találmányt és a találmány szerint alkalmazható, további javításokat még rész- 65 letesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábrán a találmány szerinti készülék egyetlen röntgencsövet tartalmazó foganatosításának vázlata látható, melynél a cső 70 az égő folt és jelzés összekötővonalának irányában mozgatható. A 2. ábra kapcsán e berendezés működését magyarázzuk meg. A 3. ábra a 2. ábrához tartozik és a vilá- 75 gítóernyő jelzéseinek bizonyos alakját tünteti fel, míg a 4. ábra a világítóernyő különleges foganatosításának vázlata. A 2. ábrán az (Ic) és (IIc) pontok olyan 80 helyek, melyeken a két röntgensugárközpont bizonyos időpontban lehet. Az ezekből a pontokból kiinduló röntgensugarak a keresett (O) idegentest árnyékát a fluoreszkáló (Se) ernyőre vetítik. Az ernyőn jelzések 85 vannak. Előnyösnek bizonyult, hogy e célból keresztdrótokat alkalmazzunk, mégpedig két párhuzamos egyenest, melyeket egy a röntgensugárközpontokon átmenő síkban fekvő harmadik egyenessel metszünk. A két 90 metszéspont a (BI) és (B2) jelzéseket alkotja, mint a 3. ábrán látható. A jelzések akként helyezkednek el, hogy a sugárközpontokat a jelzésekkel összekötő (Íj) és (la) egyenesek egymást az (Ä) pont 95 ban metszik. Az (Ic) sugárközpont a 2. ábrán olyan helyzetű, hogy az (O) idegentest (Pc) vetülete & (BI) jelzésbe esik. A második (IIc) sugárközpont az (O) test árnyékát a (BI) és (BII) 100 jelzések közötti (Qc) ernyőpontiba vetíti. Ha a röntgensugárközpontokat a világítóernyővel együtt az (li) összekötő egyenes irányában addig csúsztatjuk el, míg a sugárközpontok az (Ib) és (Hb) helyzeteket és az 105 ernyő az (Sb) helyzetet el nem érik, (O)-nak (Ib) révén kapott (Pb) vetülete a (BI) jelzésben maradt, a (IIb) sugárközpontból eredő vetület pedig a (Qb) pontba jutott, amely olyan helyzetű, hogy a (BII) jelzés a két (Pb) 110 és (Qb) vetület között van. A szándékunk az, hogy a sugárközpontokat és az ernyőt oly helyzetbe juttassuk, melyben az (O)-pontnak a két sugárközpontból vett vetületei a (BI). és (BII) jelzésekkel 115 egybeesnek. Ezt a helyzetet a 2. ábrán (la),