133329. lajstromszámú szabadalom • Készülék idegen testek helyzetének megállapítására röntgensugarak segélyével

133329. 3 (IIa) és (Sa.) adják meg. Az (li) és (la) egyenesek (A) metszéspontja ekkor az O-ponttal esik egybe. Az 1. ábrán a találmány szerinti készü-5 lék foganatosítás! példájának vázlata látható. Az (1) vizsgálóasztalon fekszik a (2) test, mely (3) idegentestet pl. (testbe hatolt lövedékiet) tartalmaz- E tárgy helyét rönitgem-10 sugarak segélyével kívánjuk meghatározni. A (4) röntgencső és fluoreszkáló (5) ernyő (6) hordozószervhez vannak erősítve. Az (5) ernyőn (BI) és (BII) jelzések vannak, melyek, akárcsak a 3. ábra esetén, célszerűen 15 keresztdrótokból állnak. A (BI) jelzés függőlegesen a röntgencső égőfoltja felett van. Ez nem okvetlenül szükséges, azonban, mint a továbbiakból kitűnik, igen kívánatos. A (6) hordozószerv (7) állványon mozgat-20 hatóan van elrendezve. Ezt az állványt a rajz síkjára merőleges irányban, tehát az asztallal párhuzamosan csúsztathatjuk el1

. E célból aiz állvány (8) görgőkön van elrendezve. A (6) hordozószervet az állvány moz-25 gásirányára merőleges irányban, vízszintesen a (10) perselyekben csúszó (9) harántkarok segélyével csúsztathatjuk el. A hordozószervet az égőfolttól a (BI) jelzés felé az (li) egyenes irányában is moz-30 gathatjuk. Ezért előnyös, ha ez az egyenes függőleges; ezt a mozgást ekkor annak a (11) résznek a függőleges állványoszlop mentén való elcsusztatásával érjük el, melyhez a (10) perselyök vannak erősítve. Ezt 35 a függőleges mozgást szokott módon ellensúly segélyével könnyíthetjük. A (9) harántkarokat, illetve a függőlegesen mozgó (11!

) részt (12) és (13) gombfejű csavarokkal határozott helyzetben rögzít-40 hetjük. A készülék alkalmazásánál a következőképpen járunk el: A (7) állvány eltolásával és a (6) hordozószervnek a (7) állványhoz képest vízszintes elcsusztatásával az (5) er-45 nyőn a (3) test árnyékát igyekezünk felfogni. Ha az árnyékot látjuk, az állványt és hordozószervet könnyűszerrel akként rendezhetjük el, hogy ez az árnyék a (Bi) jelzésre essék. A talált helyzetet a (12) gomb 50 segélyével rögzítjük. Az állványt szintén elláthatjuk oly berendezéssel, mellyel azt az asztalhoz képest rögzíthetjük, úgyhogy a. hordozószerv további vízszintes elmozdulását megakadályozzuk. 55 A (4) röntgencső a hordozószervhez képest vízszintesen elcsúsztatható. A csövet (14) fogantyú segélyével a teljes vonalakkal megadott helyzetből a szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe juttathatjuk és fordítva. Ütközőszerv vagy hasonló berendezés segé- (S0 lyéval a röntgencső két helyzetéit ai készülék szerkezete önmaga határozhatja meg. Ekkor a csövet egyszerűen az egyik vagy másik irányban addig csúsztatjuk el, míg tovább nem mehet. 65 A (BII) jelzés az (5) ernyőn akként fekszik, hogy az (I2) egyenes, amely ezt a jelzést a második helyzetben a cső égő foltjával összeköti, az (li) egyenest metszi. Ha a röntgencsövet a második helyzetbe 70 juttattuk, a (3) tárgy árnyékát (feltéve, hogy ekkor nem az (5) világítóérnyőn, kívül esiki» az ernyő más helyén látjuk, mint a cső első helyzetbeli elrendezésénél. Ha most a (6) hordozószervet függőlegesen elcsúsztatjuk, 75 az árnyék az ernyőn átmozog. Ezt a függőleges elmozdítást addig folytatjuk, míg a (3) tárgy árnyéka a második jelzéssel egybe nem esik, amikoris a 2. ábrán la, Ha és Sa-val jelölt helyzetet értük el, melyben az lí és 80 I2 összekötő vonalak egymást a (3) tárgyban metszik. A (6) hordozószervet ebben a hely zetben a (13) gomb segélyével rögzítjük. Alkalmazásra kerülnek továbbá oly jelzőkészülékek, melyek (li) és (I2) metszéspont- 85 ján át két egyenest adnak meg. Ezeket a (15) és (16) fényforrások alkotják) melyek keskeny fénynyalábokat sugároznak ki. A fényforrások ia röntgensugárközponitbktól számítva az ernyő mögött vannak és a (6) 90 hordozószerv külön (17) karjához vannak erősítve, úgyhogy helyváltozás alkalmával a tárgyhoz képest is elmozdulinak. A fénynyalábok az (Ír) és (la) egyenesek metszéspontjára irányulnak. ü5 Minthogy az 1. ábra szerint a (15) fényforrás olyan elrendezésű, hogy ,az ebből a fényforrásból kisugárzott nyaláb függőleges irányú (és az (li) összekötő vonal is függőleges, a fénynyalábok egyike az összekötő vonalak 100 egyikével egybeesik. Az (5) ernyő önmagában véve is elmozdítható, úgyhogy azt a fénynyal-íbok körzetéből eltávolíthatjuk. Az 1. ábrán ezt a mozgáslehetőséget az ernyőnek oly vízszintes (18) 1(5 karhoz való erősítése adja meg, mély (19) forgáspontot tartalmaz úgy, hogy az ernyőt saját síkjában elforgathatjuk. Ha az ernyőt ekként eltávolítjuk, a fénynyalafook a (2) testet érik és ennek (20) és (21) pontjaiban két n<j kis fényfoltot idéznek elő. A vizsgáló most tudja — és ezért előnyös a (15) fényforrás olyan elrendezése, mely ben a fénynyalábja függőleges —, hogy a keresett tárgynak a kis (20) felület alatt 115 függőleges irányban kell lennie. A fénysuga-