133187. lajstromszámú szabadalom • Portárcsa vasúti kocsik csapágytokjai számára
Megjelent 1944. évi október hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI JSBjJf SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133187. szám. V/b. osztály. — G—9392. alapszám. Portárcsa vasúti kocsik esapágytckjai számára. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, budapesti cég. A bejelentés napja: 1941. évi december hó 1. Vasúti kocsik tengelyeinek csap .így tokjai ia| ki- és beszerelhetés végeit a kerék 'felé fordított oldalukon a lengelycsaptő átmérőjénél jóval nagyobb átmérőjű nyí-5 lássál bírnak; a teugelycsaptő és a csapagytoköntvcny között így keletkező gyűrűalakú nyílást ,a portárcsa zárja el, amely a csapágy toköntvény portárcsarekeszében van a tengelyre fűzve. Ha ,a poríárcsa resz-10 szül zár, a haladó vonat .által a pályatestről felkavart és a kocsik alatt örvénylő por bejut a csapágyba, a kenőolaj pedig onnan kijut, s mindkét jelenség megrövidíti •a csapágy és a tengelycsap haszná'hatóisá-15 gánakj tartamát.' Az ismert portárcsák áltdában fábőb ' bőrből vagy fémből álló egy- vagy kétrésztí lemezek, közepükön a tengelycsap tövét lazán körülvevő nyílással és a, tár-20 csálioz erősített, a tengelycsap l övéhez simuló' engedékeny, (pl. nemezből való) tömítőgyűrűvel. A por tárcsa behelyezése ííiindig úgy történik, hog/ azt (ha kélrészű, akkor is egy darabbá összeszerelt 25 áUapolban) beleíz'k a csapá<.yvokö..tvény portárcsarekeszébe, s a csapágytokot ezután a már benne levő portárcsával együtt ráfűzik a tengelycsapra. Ez utóbbi művelet közben a porlárcsarekeszben lazán fekvő 30 és ezért bizonytalan he'yze'ű portárcsa természetesen nem fekszik központosán, továbbá maga a csapágytok sincs koaxiális helyzeiben a tengelycsaphoz képes1 , mert a 'csapágytok felfűzése kézzel végzett nehéz 35 testi munka levén, erre a munkás nem ügyelhet. Ezenfelül a csapágycsészének a már helyén levő csapágytokba való beerőltetése a toknak a tengelycsaphoz képest való- újabb elferdítésével jár, s így e művelelek mindegyike a portárcsának a 40 portárcsarekeszben való oly mértékű szabad mozgását kívánja meg, amelyet a többnyire használatos megmunkálallan acélönlvényfalú rekeszek esetén eddig csak az tett lehetővé, hogy a.portárcsákat min- 45 'den irányban jóval kisebb méretűre készítették a rekesznél. Szükséges természetesen a portárcsa szabad mozgása azért is, mert különben közte és a tengely közt üzemközben is káros erők léphetnek fel. Mivel így a porljárcöa a rekeszt csak 50 részben tölti ki, töm Hőhatása hiányos, mert a portárcsa és a rekesz durva felületű falai közötti bő réseken át a poros levegőnek ill. az olajnak szabad járása van. . A mondottakon kívül hátránya az ismert 55 szerkezeteknek az is, hogy a használatos nemez- vagy más anya.gú tömítéseknek a portárcsa csekély tengelyirányú méretén belüli vastagsága, e tömítések gyors elkopását vonja maga után. Megkísérelték 60 ugyan ezt a hátrányt a poríárcsa két, rúí>öval egymáshoz szorított fél részből álló kivételével, tehát önműködően' utánálló szerkezettel kiküszöbölni, mivel azonban a nemeztömítésnek a csap tengelyirányú- 65 ban ;a mondottak szerint vékonynak' kell lennie, radiális mérete sem lehet nagy (különben nem elég merev), s így kopásra,
