132793. lajstromszámú szabadalom • Lábbelitalp-varrógép

Megjelent 1944. évi május hő 16-án. ^__ MAGYAR KIRÁLYI ^^8» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 132793. I/g. (I/b.) osztály., — N—370». [alapszám. Lábbelitalp-varrógép, Nagy Imre cipészmester, Pestújhely és Benkő Willibald József sütőmester, Budapest. A bejelenlés napja: 1942 évi március hó 16. A lábbelitalpak varrására, rendszerint a rámának és cipőtalpnak összevarrására szánt gépeknek eddigelé általában két különböző fajtáját alkalmazták. Az egyik, ki-5 sebb fajta, olcsóbb gép a kettős tűzőöltésű közönséges szövetvarrógépek módjára, jórészt egyenes tűvel, a talpat a tű számára öltésedként előre kilyukasztó ár nélkül dolgozott. Az ilyen gép csak gyenge lábbeliek, IÜ I»i- gyermekcipők varrására volt alkalmas fs miután alsó és felső varrófonálul egyaránt közönséges cérnát használtak, tartós, vízálló varrást nem eredményezett. Fzért, messzebb menő igények kielégíté-15 sere nagyobb, hatásosabb gépeket használtak, melyek lyukasztó árral és tűvel dolgoztak mégpedig, tekintettel arra, hogy a közönséges kis gépek egyenes tűjével a lábbeli lágyékrészének görbületi alakjához 20 nem lehetett kellőképpen alkalmazkodni, ívalakímn görbített, ívmozgású árt és tűt, továbbá, tartós és lehetőleg vízálló varrás elérésére, alsó fonálul szurkozott fonalat használtak. Az utóbbi célra a hurokképző 2' (lengő vagy karikahajós) készüléket szurkot befogadó, melegített köpenyben helyezték el. Megjegyzendő, hogy míg az említett, kisebbfajta gépeknél a lábbelit varies közben a burokképző tokja fölött, ren-30 (i-es járási helyzetében, tehát talpával lefelé álló helyzetben, úgy vezették, hogy a talp járófelülete a , hurckképző (lengő vagy karikahajó) tetején csúszott, addig az utóbb említett, nagyobb gépeknél, melye- 35 ket egyébként túl vaskosra és túl bonyolultan és így aránylag igen költségesen állítottak elő, a görbe tűnek és árnak, továbbá a hurokképző szerkezetnek különkülön, aránylag bonyolult hajtószerkezetei 40 és ezeknek valamint egyéb alkatrészeknek ágyazásai annyira összezsúfolódtak, hogy nem lehetett azokat célszerűen, pl. a megmunkálandó lábbeli síkja alatt elhelyezni, hanem a varrógép egyik legfőbb alkatré- 43 szét: a hurokképzőszerkezetet a talp síkja fölött helyezték el, amikor is a lábbeli a talpával felfelé álló helyzetben vezetődött, vagyis a talp járófelülete a hurokképző tokjának alsó felületén csúszott. Ez a meg- 50 oldás azonban azzal a súlyos hátránnyal járt, hogy a varrógép kezelője a talpon ill. a rámán az öltéseket nem láthatta kellőképpen, tehát a varrás menetét, az említett kisebb fajta gépek munkájával szem- 55 ben, nem tudta kellőképpen ellenőrizni ill. ez az ellenőrzés nagy gyakorlatot igényelt. Megjegyzendő továbbá, hogy ezeknél a nagyobb gépeknél a görbe ár és tű közös síkban, váltakozva, egymással szemben, tehát 60 a talp két különböző oldalán dolgozott és többek között ez volt az egyik főoka e gépek bonyolult kialakításának és egyéb hátrányainak. Ezenkívül a felül elhelyezett hurokképzővel kapcsolatban horgos tűt, a 65 fonalat a horogba beakasztó szerkezetet és a fonalat a hurokképzőn átbuktató meg-