132186. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelátvivő berendezés

132186 7 az impedanciák kellő egyeztetése mellett a kábelhez, csatlakoztatjuk. Jólismert dolog; bogy az ilyen «önkioltó;' rezgéskeitő mint önkioltó: szuperregönenr 5 tiv vevőberendezés, a fentebb ismertelett módon működik. Az áramkör tehát a be" meneti jeleket természetes frekvenciájának körzetében nagymértékben felerősiti. Az áramkör egyúttal a felerősített jelek' demo-10 dulátora is. Ha ia felér ősitelt jelek leirat lökések alakjában érkeznek, e lökésfrek" venciánál erős összetevő keletkezik. Az a) és b) pontok alatt említett kívánalmak lehajt kiel égitest nyernek;. 15 A c) pont alatt említett kívánalmat 11" le tőén megállapithátó, hogy az .áramkör ön­kiollásos rezgése a meredek ojdähi hullám­alakot eredményező szabad rezgéskejtő kér" . dését is megoldja. Ha e rezgésnek termé-20 szeles frekvenciáját n jellökések, legkisebb frekvenciájára álj'itjuk he, az önkiolMsos szabad rezgés, kívánság szerint a jelijüké" ' sekkel (azok" amplitúdójának bizonyos ha­tárain belül) lépésben jön létre. A —B— 25 —C— áramkörrel keltett nagyfrekvenciájú rezgés, miután az áramkört az előbbiek sze­rint így kellett hangolni, olyan frekvencia" ju, mint a bemeneti, hordozóh'uljámé. Az" zal tehát, hogy minden egyes kioltó, peri" 30 odusnál a helyi nagyfrekvencia egy soro­zata jön létre, a d.) pout alatti feltétjeinek szintén eleget teltünk. , Az eredmény tehát a kívánt «szinkron:» átvivő, melyet ebben az esetben nem a 35 fentebbi aperiodikus fajtájú, hanem a szo" • kosos szabadrezgésü szupierregeneráeiéfa rezgéskeltő elve szerint működtetünk. Mi" után eddig eljutottunk, -rátérünk arra a kísérleti eredményre, megvet a 4. ábrán 40 szemlétetelt kivitelii átvivővel értek el. A hordozófrekvencia kb. 100 .megaciklus, a lökésfrekveucia pedig 10 kijlbeiklus nagyság" rendű volt.' Ilyen beállítással, stabilitás mel" lett, 50 és 60 db. közötti erősítést mértek. 45 Minthogy tekintélyes sávszélesség létesí­tése lebeftséges, nagy érdeklődés irányul ujjabbah a nagyon nagy frekvenciájú (10,000 megaciklus vagy még nagyobb nagyságren­dű) működés • lehetőségiéi felé, mely frek-50 venciák átvitele legtöbb esetben dielektro­mos terel ők özíeg utján történik1 . Korábban ilyen frekvenciák erősítését fo­ganatosító, gyakorlati eszközök nem valtak* Főleg emiatt tehát ezideig ilyen feladatnak 55 megfelelő átviteli berendezés tervezésénél komoly akadályok merültek fiel. A 4. ábrán szemlélttelett szinkrón átvi­vő azonban e nagyon nagy frekvenciákkal való működésre felhasználható és igy a feladat megoldásának eddig ismert egyletlein 60 gyakorlati megoldását nyújtja. Az 5. ábra 1.0,000 megaciklus rendű frekvenciákhoz való ily átvivőnek egy egyszerű kiviteli alakját szemlélteti. —A— «teljes aiiódáju» dióda magnetron cső (vagyis teljes hengert 65 alkotó anódávál felszerelt dióda) mely a bemeneti lökések (két lökésü működés) hor­dozó frekvenciáján végez 'rezgést. A —B— nagyfészül tslégü teleppel soros kapcsolat^ ban a —D— kondenzátorral átíiidajlt —C— 70 ellenállás vau. Megfelelő —C-- és —D— értékek, csőállandók és tápláló feszültségek mellett a kísérletek folyamán azt találtuk, hogy mihelyt a nagyfrekvenciájú hullámok, keltése megindul, az anódáramba'n váltó- 75 zás lép fel, ami a —D— kondenzátoron járulékos töjtós képződését okozza, mely idővel az anódfeszültség oly mértékű meg" változtatásához elégséges, hogy a rezgések megszűnnek. Ezáltal hordozófrekvenciájv 80 sorozatok éppen ugy létesülhek, mint a 4-ábrán feltüntetett áramkörnél- Az 5. ábrán szemléleteit áramkört tehát á'tvivő gya­nánt e nagyon nagy bordozóhullám frek" venciák számára épugy alkalmazhatjuk, 85 mint a 4. ábra. kapcsán, mikoris a magneiti" roucső felé és tőle jövő hullámok' bármely megfelető ismert eszköz felhasználásával egyeilen közös utón csatlakozhatnak a di­elektromos terelőközegben haladó,, hulla" 90 mokhoz. Ezekulán annak a módszernek ismerte­tésére térünk rá, mely szerint a felsorolt rendszerű szinkron átvivők bármelyiké;ti hasznosíthatjuk a visszhangjelenség elke" 95 fülesére valamennyi átvivő pontion.. Tegyünk' vizsgálat tárgyává két «szin­kron» átvivőt, vagy a nagyfrekvenciájú! vagy az aperiodikus rendszerűt, melye" ket olyan lávojság (kábelen vagy szabadi00 térben) választ el egymástól, hogy 'a jelek­nek a pályán vájó terjedési, ideje kisebb!, mint a lökésfrekvencia egy periódusa. Pét" daképen vegyünk 30 km. távolságot, a lö" késfrekvencia pedig legyen 8 IdlocíkluiJ' 105 A terjedési idő ekkor (szabad teret feltété" lezyc) 1/10 ezredmásodperc. Tegyülí fel, hogy a —B— átvivő (Í3. ábra) az —A— átvivő mögött fázisban pontosan 1/10 ez" reclnxásodperccel késik. A —B— átvivő ek-lio

Next

/
Oldalképek
Tartalom