131500. lajstromszámú szabadalom • Szekunderemissziós réteg, különösen elektronsokszorozó ütköző elektródáihoz

Megjelent, 1943. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131590. szám. VII/d. osztály. — F—9508. alapszám. Szekunder emissziós réteg, különösen elektronsokszorozó ütköző elektródáihoz. „Fides" Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haltung, Berlin/ mint a Siemens & Halske Aktiengesellschaft, berlini cég jogutóda. A bejelentés napja: 1941. évi augusztus hó 23. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi augusztus hó 29. Ismeretes, hogy alkáliföldfémvegyületeknek, mint például magnéziumoxidnak aránylag nagy szekuderemissziós tényezője van. Az is ismeretes, hogy a szekunder-5 emissziós tényező nagysága szabad alkáliföldfémek nyomainak az emissziós rétegben való jelenlététől függ. A találmány ebből a felismerésből indul ki és célja oly szekunderemissziós réteg, melynek szelő kunderemissziós tényezője hosszú ideig és a környezetinél nagyobb hőmérsékletek mellett is állandó marad. A találmány értelmében a réteg előállításakor a rétegbe a szekunderemissziót fo-15 kozó anyagot ágyazunk be és egyben ez az anyag további mennyiségének bevitelét meggátoljuk vagy legalábbis oly értékre korlátozzuk, hogy a további fémbevitel legfeljebb ahhoz elegendő, hogy a rétegnek 20 ez anyagokban beállott veszteségét fedezze. Szabad fémnek, mint például alkáliföldfémnek, tehát báriumnak, magnéziumnak vagy nehéz fémeknek, mint ezüstnek, réznek, nikkelnek, mangánnak vagy metalloi-25 dóknak az aktív rétegbe való beviteléit, mely réteg léiiyc gében alkáliföldfémvegyületekből, például azok oxidjaiból vagy szulfidjaiból állhat, különböző módokon korlátozhatjuk. A fémbevitel korlátozásá-30 nak egyik módja, hogy az oxidréteghez olyan hordozót alkalmazunk, amely a rá teg előállítása után diffúzió viagyelgőzölgés útján további fémet, vagy metalloidot nem ad le. Termikusan állékony szekunderemissziósréteg nem készülhet egyszerűen 35 azáltal, hogy például valamely hordozóra felvitt bárium- vagy magnéziumbevonatot felületén oxidálunk; ez esetben ugyanis az oxidréteg alatt fekvő fémből üzem közben állandóan alkáliföldfém további mennyi- 40 ségei jutnának a rétegbe és ott a szekunderemissziós tényezőt csökkentenék. így tehát vagy arról kell gondoskodni, hogy az oxidréteg olyan hordozón legyen, amely fém vagy metalloid számbavehető meny- 45 nyiségeit már nem adja le, vagypedig a hordozót úgy kell megválasztani, hogy az abból leadott fém- vagy metalloidmennyiségek ne legyenek nagyobbak, mint az a mennyiség, amelyet a réteg például elgő- 50 zölgés útján elveszt. Ha iá rétegből elgőzölgő fémmiennyiség pótlására súlyt helyezünk, akkor a réteg előállításához oly ötvözeteket alkalmazhatunk,, amelyek fémeket, mint báriumot vagy magnéziumot oly kis 55 mennyiségben tartalmaznak, hogy az idők folyamán az emissziós rétegbe átmenő fémmennyiségek elég kicsinyek maradnak. E célból például 1—5<>/o magnéziumtartalmú magnézium-nikkel-ötvözeteket alkalmazha- 60 tunk. Ha abból indulunk ki, hogy a réteg hordozója a tulajdonképeni emissziós rétegbe a réteg üzemi hőmérséklete mellett lényeges fémmennyiségeket nem ad le, mint 65 például a nikkel vagy az alumínium, ak-