131288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszközök, valamint berendezés csatornák belő felületének bevonására, egyengetésére és simítására

Megjelent 1943. évi március hó 1-én. MAGYAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131288. szám. VlII/a. osztály. N—3803. alapszám. Eljárás és eszközök, valamint berendezés csatornák belső felületének bevonására, egyengetésére és simítására. ífj. Nagy Szakáll József kéményseprő segéd, Budapest. A hejelcnlíís napja: 1941. évi március hó 4. elemek útján kell egymáshoz rögzíteni, melyek helyenkint ugyancsak megszakítják a kifecskendezett kúpos anyagsugár egységét. A bevonó szerkezetek másik csoportjánál 40 a szórással, ill. hajítással működő elosztófejet vele egybeépített, villamos motorral forgatják és így egyenletes bevonást érnek el. Ez a megoldás azonban, mely a villamos áramforrás, ill. hálózal jelenlétét té- 45 telezi fel, meglehetősen bonyolult, kényes és költséges. A találmány egyik célja olyan bevonó eljárás és elosztófej létesítése, amelynél az elosztófejnek csak az egyik része forog, so e forgás igen egyszerű, megbízható és olcsó módon, ill. eszközökkel hozható létre és tartható fenn) és az anyag felvitele köröskörül egyenletes. A csatorna felületére felvitt, bevonó 55 anyagot, általában le kell simítani. E célra eddig az egyes bevonó szerkezetekkel kapcsolatban egyféle simítást alkalmaztak. A simító eszköz a bevonó szerkezettől független vagypedig ezzel egybeépített volt és 60 az rendszerint a csatorna keresztmetszetéhez idomuló gumitányérból vagy felfújható és (munka közben is) levegő be- vagy kibocsátásával szabályozható térfogatú gumilabdából vagy tömlőből állt. 65 A kéményeket régebben, szabad választás szerint, köralakú, vagypedig négyszögletes belső keresztmetszetűre készítették^ míg újabban a hatóság a körkeresztmetszetet kötelezően írja elő, mert ilyen ala- 70 Hgyienes, görbe vagy törlvonulalú csatornák, kémények, csövek vagy raásefféle, hozzáférhetetlen, vagy nehezen hozzáférhető, hosszúkás űrterek (a következőkben 5 közös néven »csatornák«) belső falát, sok esetben, hígan vagy iSűrűn folyós anyaggal és ezenkívül iciSrtleg ínég poralakú anyaggal vonják be vakolás, tömítés, impregnálás slb. céljából vagy kémiai hatások, pl. oxi-10 dálódás meggátlására. Erre való eljárások és szerkezelek már ismeretesek. A bevonó anyagot, általában, készlel tartályból, hajlékony csövön ál, fokozott nyomáson, elosztófejhez juttatják, mely azt a bevonandó 15 felületre fecskendezi vagy szórja, ill. hajítja. Á bevonó szerkezetek, általában, kél csoportra oszlanak aszerint, hogy az elosztófej, a tengelyéhez képest, helytálló-e vagy ;o pedig akörül forog. A helytálló elosztófejek előnye, hogy kialakításuk egyszerű, hátrányuk viszont az, hogy a bevonó anyagot egyenlőtlenül viszik fel. A tömör fejrészek ugyanis, melyek az elosztófej ke-25 rülelén elrendezett, fecskendező nyílásokat egymástól elválasztják, a fecskendezésnél a bevonandó felülelre árnyékot vetnek« (lásd a 111,937. sz. magyar szabadalmi leírás rajzán a 9 fecskendező nyílásokat 30 elválasztó, tömör részeket). Ha a fecskendező nyílást egyetlen, folytonos, köralakú résként valósítják meg, akkor az elosztófejet ketté kell osztani és a kapott két részt a bevonó anyag áramán áthatoló 35 csaprudak, bordák^ vagy egyéb összefogó