130295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványi olaj lelőhelyeinek megállapítására
130295. 3 dék mindegyikénlek megmért mennyiségét kvarcból vagy más, ibolyántúli sugarakat átengedő anyagból készült alkalmas tartályokba helyezhetjük úgy, hogy a külön-5 böző folyadékok által kibocsátott fluoreszkáló fény szemléletileg összehasonlítható legyen. így ismeretlen olajtartalmú olajviselő folyadék megmért mennyiségét ós ismert olaj-10 tartalmú szabványos folyadék azonos mcnynyiségét összehasonlíthatjuk. Minthogy a foltok által kibocsátott fluoreszkáló fény intenzitása azok olajtartalmával egyenes arányban változik, valamely ismeretlen 15 olajtartalmú olajviselő folyadék foltjának kőolajmennyiségét azon ismerhetjük fel, hogy valamely ismert olajtartalmú szabványos folyadékból létesített folt megközelítőleg azonos intenzitású fluoreszkáló! 20 fényt bocsát ki. Äz olajkutatásban évekig az általános gyakorlat szerint felületi olajszivárgásokat tekintettek irányadónak. Ilyen szivárgások olajnyomok és repedések mentén találhatók 25 és ezleket mindezideig csupán szemléleti megfigyeléssel fedezték fel. A találmány szerinti (eljárással olyan olajszivárgásokat is megtalálhatunk, melyeket szemléleti megfigyeléssel nem lehetett felismerni. 30 Ilyen leseiben a föld felszínén vagy annak közelében vett talaj mintájából, mégpedig nemcsak az olajnyom vagy hasadás helyéről veit anyagból, mint mostanáig, hanem bármilyen helyről, ahol kutatni kívánunk, 35 a már leírt módon ismeretlen olajtartalmú, olajyiselő folyadékot "kivonatolunk. Ahelyett, hogy foltokat létesítenénk ós a fluoreszkáló fény intenzitását, melyet ezek a foltok ibolyántúli fény behatására ki-40 bocsátanak, szemléleti úton hasonlítandók össze, a szabványos folyadékot vag}' az lábból előállított foltokat folyadék vagy szilárd anyagok által kibocsátott fluoreszkáló fény intenzitásának meg-45 mérésére alkalmas ismert készülékek kalibrálására is felhasználhatjuk. Ilyen ismert készülékekben az ibolyántúli fényt kapilláris higanyívfénnyel léliesítjük és azt gyűjtőlencsévjel a megvizsgálandó folyadé-50 kokat tartalmazó tartályra élesen beállítjuk. Ez a tartály kvarcból vagy más, ibolyántúli fényt átbocsátó am^agból van. A folyadék által kibocsátott fluoreszkáló fény fényelektromos cellához kerül, mely tetsző-55 leglesen, közvetlenül vagy kapcsolótábla közvelílésévlel galvanométerrel közös áramkörbe van kapcsolva. A fényelektromos; cellát érő .fluoreszkáló fény hatására a galvanométeren villamos áram halad át, mely az említett fluoreszkáló fény intenzi- go fásával arányos. A készülék kalibrálása célszerűién az olaj milliomodisúlvrészéviel fejezhető ki. Ilyen kalibrálás után akárhányszor ismeretlen olajtartalmú olajviselő folyadék olajtartalma könnyen megállapít- 65 ható, ha a galvanométer mutatójának kilengését megfigyeljük, amikor a szóbanforgó folyadék megmért mennyiségét a készülékbe vezetjük és ott ibolyántúli fény hatásának tesszük ki. E készülék haszna- 70 lata egyenértékű azzal, ha ismeretlen olaj-1 tartalmú, olajviselő folyadék kibocsátotta fényt több szabványos folyadék azonos mennyiségei állal kibocsátott fénnyel a feniemlílett módon összehasonlítunk. 75 Ha kívánatos, akkor valamely kút földforgácsainak mintája vagy felületi földanyag mintája olajtartalmát jelző adatot úgy igazíthatjuk ki, hogy az ama mintát alkotó részecskék felületnagyságában elő- 80 forduló ingadozásokat figyelembe vegyük, mely mintából azt az ismeretlen olajtartalmú, olajviselő folyadékot kivontuk, amelynek vizsgálatával az említett adatot kaptuk. Az ilyen kiigazítás csak hozzávető- 85 leges lehet; azonban nem annyira a tökéletes pontosság a fontos, mint inkább olyan tényező megállapítása, amely valamely kút vagy felületi földanyag földforgácsainak különböző mintáiból kapott eredmények 90 összehasonlítását elfogadható időn belül lehetővé teszi. A következőkben egy alkalmasnak talált módszert ismertetünk. 10 g kútból vagy felületi földanyagból' kapott földforgácsot, melyet előzőleg kö- 95 rülhelül 100 C°-on kb. 2 órán át szárítottunk 200 cm3 desztillált vízben elosztunk, amelyhez diszpergálás céljából nátriumoxalát 0,5 n oldalának 10 cm3 -ét adtuk. Ezt a keveréket körülbelül 30 percig 80—90 C° hő- 100 mérsékletien állni hagyjuk és ezt követőleg 1/ íe mm-nyi méretű nyílásos szitán átöntjük. A szitán átmenő folyadékot beosztással ellátott hengerbe gyűjtjük, amelynek űrtartalma kb. 500 cm3 , átmérője kb. 5 cm 105 ós magassága 38 cm. A szitán marad'ó részecskék átmérője nagyobb, mint 1/16 mm ás ezeket »nagy« részeknek fogjuk nevezni. A nagy részeket megszárítjuk, súlyukat megmérjük és kiszámítjuk iaz ere- 110 deti, 10 g-nyi szárított földanyaghoz viszonyított százalékarányukat. A szitán a hengerbe átment folyadékot desztillált vízzel 500 cm3 -re kiegészítjük, rázzuk és ezután