129857. lajstromszámú szabadalom • Szabászati eljárás és hozzávaló eszköz

2 129857. egyetlen anatómiailag meghatározott, alább említendő pontból kell kiindulnunk; II. megállapítjuk a test eleje és hátrósze közötti szélességi viszonyt, illetve a pon-5 tos hátszélességet, amire szintén nem volt eléggé megbízható eszköz; III. a törzstartás pontos mértékével és a test eleje és hátrésze közti szélességi viszonynak pontos megállapításával első íz-10 ben oldódik meg az »elejenyakcsúcs« (a váll és gallérvonal metszéspontja) kérdése is, ami a szabóipar fennállása óta megoldatlan volt, mert, mint a kabát elejének ú. n. egyensúlypontja, ez volt a leg-15 bizonytalanabb és úgyszólván alig volt rá eset, hogy a próbák folyamán a szabásnál kijelölt helyén megmaradt volna; IV. mint másodlagos kérdés szerepel a válltartás lem érése, melyre már voltak 20 ugyan helyes módszerek, de a többi fontosabb kérdés megoldatlansága híján anynyira nem csökkentették a bizonytalanságot, hogy sokan kénytelenek voltak e módszereket, mint használhatatlanokat elvetni. 25 Azonban a találmány szerinti eljárásnál ismét szerephez jutnak, de most már azért, hogy az előbbi három kérdés megoldásával, a törzstartásra alapított, tökéletesített találmánybeli szabási rendszernek 30 kiegészítő eszközei legyenek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy már aránylag rövid idejű gyakorlat után, akár próba nélkül is lehetővé váljék az Összes feltételeket kielégítő, tökéletes szabású kabát ké-35 szítése. Eddigelé is voltak már olyan szabászati módszerek, melyek bizonyos tekintetben a test anatómiájához iparkodtak igazodni, de ez egyrészt nem méretekből kapott határo-40 zott és tudatos anatómiai adatok felismerése, hanem inkább szemmérték szerinti megítélés alapján történt, a szokásos szélességi és hosszúsági méretek kiegészítéseképen, másrészt az elváltozások felismeré-45 sét célzó eszközök vagy megbízhatatlanok voltak, vagy azok használata aránylag igen bonyolult volt, szokatlanul nagyszámú adat felvételével járt és a megrendelőtől annyi türelmet igényelt a mozdulatlansághoz, 50 amivel az nem rendelkezik, ezért közben a testtartásában a már említett elmozdulások következtek be és így ismét csak bizonytalan adatok létesültek. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás az anatómiai 55 szempontot tekintve teljesen egységes, áttekinthető rendszert nyújt, másrészt csak aránylag kevés adat felvételét teszi szükségessé és ezeknek egymáshoz való viszonyából kiindulva biztosítja a kiszabott kabátnak jól testhez álló jellegét. 60 A találmány tehát az anatómiailag meghatározott adatokon kívül a sajátos törzstartás pontos mértékének megállapítására, a test mellékmozgásaitól független, megbízható adatokból, mégpedig 1. a derék 65 körüli alapvonalból, 2. az agyik alsó, célszerűen a hetedik nyakcsigolyától, az ú. n. nyakközépponlból kiinduló és a váll- ós gallérvonal metszéspontján át az alapvonalnak az oldalrészbe eső darabjáig érő, cél- 70 szerűen a hónalj-elővonal folytatásába eső függélyes irányban az alapvonalig terjedő méretből (oldalderékhossz) és 3. ugyancsak a hetedik nyakcsigolyától a váll- és gallérvonal metszéspontján át az alapvonal elej- 75 középpontjáig terjedő méretből »clejderékhossz« indul ki. Javasollak ugyan már olyan eljárást, melynél ugyancsak a derék körüli alapvonalból indultak ki, de ez az eljárás egyéb felismerést nem tártai- 80 mázott, vagyis az alapvonalhoz ismét csak anatómiailag meg nem határozott méreteket vettek fel. ' A találmány értelmében mindenekelőtt az említett három vonalnak, illetve mé- 85 rétnek, vagyis a derékkörüli alapvonalnak és a fent említett, a hetedik nyakcsigolyától kiinduló, az alapvonalhoz vezető másik két vonalnak egymáshoz való viszonya az illető egyén sajátos törzstartására ana- 90 tómiailag jellemző, vagyis lényegileg már ennek a három adatnak figyelembevételónéi, a többi szokásos, de eleddig helytelen mérvű adatnak anatómiailag helyes mérve már könnyen adódik. 95 A kabát előrésze az oldalrészeknél rendszerint hosszabbra kívánkozik és ez a hosszkülönbözet egyénenként nagymértékben változik (pl. 1 és 7 cm között is). Ebben a tekintetben az eddigi szabászati íoo módszerekkel szemben, melyeknél ennek a hosszkülönbözetnek kellő figyelembevételéhez, vagyis a szükséges előrészhosszabbításhoz semmiféle egységes alapot vagy törvényszerűséget nem ismertek fel, a ta-105 lálmány szerinti eljárás egységes ós szabatos, minden egyes esetre alkalmazható, anatómiailag meghatározott módszert ad. Ez a módszer egyúttal aránylag egyszerű is, szemben a korábbi próbálkozásokkal, 110 melyek szerint a szóbanforgó hosszkülönbözetet és egyéb követelményeket a szabásminta elkészülte utáni rendkívül körül-